A trükköző importőrök megtalálják a rést az uniós vámellenőrzés pajzsán
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A tagállamok közötti harmonizáció nem elégséges mértékű ahhoz, hogy biztosítható legyen az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme – közölte az Európai Unió luxembourgi székhelyű számvevőszéke.
Az uniós számvelőszék keddi jelentése szerint a közelmúltban történtek ugyan lépések az uniós vámellenőrzések tagállamok közötti harmonizációjára, a szabályokat azonban nem megfelelően alakították ki ahhoz, hogy a tagállamok garantáltan egységes módon válasszák ki az ellenőrzésre szánt importárukat. Arra is felhívták a figyelmet, hogy a szabályok alkalmazása tagállamonként erősen eltér, így a gazdasági szereplők megtehetik, hogy a kevésbé szigorúan ellenőrzött belépési pontokon lépjenek be az unióba.
Egységesíteni kell a kiválasztási eljárásokat
„Ahhoz, hogy a csalárd importőrök ne kerülhessék meg a vámfizetést úgy, hogy kevésbé szigorúan ellenőrzött határátkelőhelyeken lépnek be, az ellenőrzések kiválasztási eljárásait egységesen kell alkalmazni a vámunió egész területén” – fogalmaztak.
Arra emlékeztettek, hogy az ellenőrzésre szánt importáruk kiválasztásának harmonizálása érdekében az Európai Bizottság pénzügyi kockázati keretrendszert fogadott el. A számvevők elismerték, hogy a keretrendszer bevezetése fontos lépés a vámellenőrzések egységes alkalmazására, és elengedhetetlen a vámok eredményes beszedéséhez, bírálták azonban az előírásokat. Véleményük szerint az előírások túl tágan határozzák meg a kockázat fogalmát, így a tagállamoknak túl nagy mozgásterük marad az ellenőrzések számának csökkentéséhez. Emellett hiányoznak olyan funkciók, mint a behozatal uniós szintű elemzése, a megfelelő, úgynevezett adatbányászati technikák, valamint az e-kereskedelemből származó importhoz kapcsolódó pénzügyi kockázatok kezelésére szolgáló módszerek is.
Jobban kellene működnie az információmegosztásnak
A számvevők azt is megállapították, hogy a tagállamok nem egységesen értelmezik a kockázati jelzéseket, és eltérőek az ellenőrzések számának megvalósítható szintre kívánt csökkentésére irányuló eljárásaik is. Ebből adódóan az ellenőrzés alá vont behozatali nyilatkozatok aránya jelentősen eltér az egyes uniós országok között: kevesebb, mint 1 százalék és több mint 60 százalék között mozog.
Megállapították továbbá, hogy a tagállamokban eltérnek a szabályok a kockázatkezelési rendszer által kiválasztott ellenőrzések felülbírálatára vonatkozóan is. Emiatt a felülbírálati arány 2 százalék és 60 százalék között váltakozik. Közölék azt is, hogy számos vámáru-nyilatkozat nem képezte részét a vámellenőrzéseket megalapozó kockázatelemzésnek. Az uniós országok kevés információt osztottak meg egymással az általuk kockázatosnak ítélt importőrökről, így azok ki tudták kerülni az ellenőrzéseket, ha olyan tagállamok határán léptek be, ahol nem tekintették őket gyanúsnak – közölték.
(MTI)
