A világ legnagyobb kereskedelmi integrációja a láthatáron – RCEP


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Tavaly novemberben a legfontosabb hírek között tárgyalta a világsajtó, hogy a részes ázsiai és óceániai államok aláírták a Regionális Átfogó Gazdasági Partnerség (RCEP) nevű megállapodást, ami egy új, minden korábbinál nagyobb kereskedelmi-gazdasági integráció megszületését ígéri.

Li Ko-csiang, kínai miniszterelnök az aláírás ünnepélyes pillanataiban az eseményt egyenesen a szabadkereskedelem és a multilaterális együttműködés diadalának nevezte. Az ünneplés érthető, hiszen a megállapodás hatálya, amely 15 ázsiai és óceániai ország szoros gazdasági együttműködését irányozza elő, kiterjed a világ népességének közel egy harmadára (30%), egészen pontosan 2,2 milliárd emberre, és egyben ezek az országok adják a világ GDP-jének 30%-át is. Azaz e RCEP több embert tömörít és nagyobb gazdasági teljesítményt képvisel, mint bármely más eddigi gazdasági integráció, beleértve az Európai Uniót és az Észak-amerikai integrációt (USMCA). Természetesen a jövő dönti el, hogy ebből a mérhetetlen potenciálból a részes államok mennyit tudnak felszabadítani.

A megállapodás nyolc év hosszú tárgyalási folyamatának eredménye és sikeres lezárulását – bármily meglepőnek is hangzik – nem kis részben Trump elnöknek köszönheti. A most szerződő 15 országból hét egy másik kereskedelmi megállapodásban volt igazából érdekelt: az Egyesült Államok által korábban szorgalmazott és Kína gazdasági (és geostratégiai) ellensúlyának tekintett Transz-Pacifikus Partnerségben. Ez a megállapodás sikeresen le is zárult 2016-ban és az aláírásra is sor került, de hatályba már nem léphetet, mert 2017 elején Trump elnök első döntései egyikeként kilépett az egyezményből (ahogy a NAFTA-ból és az EU-val kötendő TTIP megállapodásból is kivonult). Ez az akkor meghirdetett protekcionista, vámháborús politikájának az első szimbolikus lépése volt.

A további 11 tárgyalópartner végül úgy döntött, hogy mégis folytatja a tárgyalásokat és szűkített tartalommal 2018-ban aláírták és 2019-ben hatályba is lépett a megállapodás, új nevén Átfogó és Progresszív Transz-Pacifikus Partnerség (CPTPP). Bár eredeti küldetését ez a megállapodás messze nem tölti be, de így is a világ GDP-jének 13%-át kitevő országok kereskedelmi együttműködését szabályozza és a világ jelenlegi tíz jelentős regionális gazdasági integrációja között a negyedik hely illeti meg.

Az Egyesült Államok kilépése a TPP-ből nagy lendületet adott az addig csigalassúsággal haladó RCEP tárgyalásoknak. Kína felismerte a hirtelen keletkező vákuum betöltésének stratégiai fontosságát és a tárgyalások élére állt. Végül ez vezetett el a tárgyalások sikeres befejezéséig tavaly novemberben, amikor a CPTPP 7 tagállama további 8 nyolc ázsiai országgal, közöttük Kínával, Dél-Koreával és Indonéziával, tehát nagyon jelentős gazdasági szereplőkkel megállapodtak a Regionális Átfogó Gazdasági Partnerségben.

Ez a megállapodás is első sorban a vámok fokozatos leépítéséről szól, de ezen a téren sem túlozta el az ambíciókat: a következő húsz évben kell fokozatosan leépíteni a vámok 90%-át. A tárgyalási folyamatra és a megállapodás egészére is igaz az, amit a szakértők „ázsiai stílusnak” neveznek, a megfontolt, a nyugatiak szemében lassú, körültekintő, konszenzusra törekvő és rugalmas rendszer kiépítése. Igazi jelentősége abban áll, hogy harmonizálja a vámszabályokat, egységesíti a vámárucsoportokat és a besorolási szabályokat. Ez nagyon sok részletszabály harmonizációját jelenti, nem véletlen, hogy a megállapodás teljes szövege 1334 oldalt tesz ki.

A vámok csökkentése a kereskedelem, a szolgáltatások, az e-kereskedelem és a telekommunikáció területére terjednek ki. Külön érdeme a megállapodásnak a közvetlen külföldi beruházások (FDI) szabályainak egyszerűsítése, a bürokratikus akadályok lebontása.

A megállapodás kritikusai kiemelik, hogy nem tartalmaz szabályozást a munkaerő szabad áramlásáról, valamint a munkajogi szabályok egységesítéséről, nincs benne szó a környezetvédelemről, az állami tulajdonról és az állami támogatások szabályozásáról, valamint a szellemi tulajdon védelméről. Az elemzők szerint ezek a hiányosságok a fejlett piacgazdaságok együttműködésében a későbbiekben komoly nehézségeket okozhatnak és a megállapodás strukturális problémáira utalnak.

Egyértelmű, hogy a technológiai iparágak, a gyáripar, a mezőgazdasági árutermelés lesznek az RCEP igazi haszonélvezői. Eltérő számítások állnak rendelkezésre az RCEP által létrehozott szinergia gazdasági hasznáról, de mindenképpen hosszú távon több száz milliárd dollárban mérik a gazdaságélénkítő hatását.

A megállapodás azonban nem csak a gazdaságról, hanem geostratégiáról is szól: egyrészt a térség gazdasági felértékelődéséről és arról a folyamatról, hogy a világgazdaság súlypontja egyre inkább a dél-kelet-ázsiai és csendes-óceáni térségre tevődik át. Ezen belül pedig Kína súlya és befolyása megkerülhetetlenné válik. A kínai vezetés sikeresen használta ki Trump elnökségének befelé fordulását saját befolyási övezetének és befolyásolás képességének növelésére: erről szól az RCEP mellett az EU-val kötött beruházási megállapodás (CAI) is. Az RCEP-n belül is meghatározó szerepet tölt be Kína, bár jelen van Japán, Ausztrália és Dél-Korea is, akik minden bizonnyal a kínai túlsúly kiegyensúlyozására törekednek.

Bár sokáig a tárgyalások részese volt India, a térség másik óriása, végül 2019-ben kilépett a tárgyalási folyamatból. India elsősorban azzal magyarázta távozását, hogy az így keletkező verseny nyomás alá helyezi a hazai agrárszektort és a gyáripart, de ebben valószínűleg szerepet játszottak politikai megfontolások is: az indiai-kínai viszony az utóbbi időben igen csak feszültté vált, még fegyveres határkonfliktusra is sor került, és érzékelhető a nagyhatalmi vetélkedés is a két ország között.

Az RCEP megállapodás egy olyan folyamat része, amit nem kis részben a WTO megállapodások összeomlása idézett elő. A WTO-t azzal a szándékkal hozták létre a múlt század kilencvenes éveiben, hogy átfogó, globális szabályozási keretet biztosít a világkereskedelem számára. Mivel a Dohai fordulók eredménytelenül zárultak és remény sincs egy ilyen globális rendszer létrejöttére, ez a helyzet felgyorsította a bilaterális és még inkább a regionális együttműködési rendszerek létrejöttét.

Jelenleg tíz ilyen nagy kereskedelmi-gazdasági együttműködési integrációt ismerünk, ezek persze az integráció mértékét illetően nagyon eltérnek egymástól. Ha az RCEP hatályba lép, amihez a hat ASEAN tagállam és három nem-ASEAN tagállam ratifikációja szükséges, akkor méretét tekintve a legnagyobb lehet, bár az integráció mértéke meglehetősen szerény. A második legjelentősebb a NAFTA helyére lépő észak-amerikai együttműködés, az USMCA, a harmadik, és az integráció mértékét tekintve magasan az első az Európai Unió, majd ezt követi a már működő ázsiai és óceániai CPTPP, a dél-amerikai Mercosur, a dél- és kelet- afrikai COMESA és a nyugat-afrikai ECOWAS. A RCEP potenciálja és kilátásai nagyon bíztatók, ugyanakkor az ambíciók korlátozottsága, az alacsony integrációs fok és nem utolsó sorban a résztvevők között meglévő politikai és gazdasági érdekellentétek miatt ma még nincs egyértelmű garancia ennek az együttműködési keretnek a sikerére.
BDOA cikk szerzője Gerendy Zoltán, a BDO Magyarország ügyvezetője. A BDO Magyarország az Adó Online szakmai partnere.



Kapcsolódó cikkek

2022. szeptember 30.

Kilőttek az ipari termelői árak

Augusztusban a belföldi értékesítés árai 66,6, az exportértékesítésé 31,6 százalékkal magasabbak voltak, mint egy évvel korábban. Az ipari termelői árak az egy évvel korábbihoz képest 43,4, az előző hónaphoz viszonyítva 4,1 százalékkal emelkedtek – jelentette pénteken a Központi Statisztikai Hivatal (KSH).