Az AB és az adó: elefánt a porcelánboltban
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Vajon eltörli vagy meghagyja az Alkotmánybíróság a vagyonadót, találgatnak sokan mostanában. Az elmúlt három évet tekintve ez már a sokadik olyan ügye lesz a testületnek, amelyben egy adópasszusról vagy akár egy komplett adótörvényről kell eldöntenie, hogy az kiállja-e az alkotmányosság próbáját. Hol megsemmisített egy adórendelkezést, hol helyben hagyott; olykor nem okozott meglepetést az ítélet, olykor azonban még elismert adószakértők is értetlenül álltak a határozat előtt. De hogyan hozza az Alkotmánybíróság az adóügyi határozatait? Konyítanak valamit az adózáshoz a testület tagjai? Kikérik szakértők véleményét is, vagy csak ülnek a jogászok elefántcsonttornyában? És miért lettek ilyen aktívak?
2009. december 15-én sok adószakértő vakarta a fejét, és azóta sem értik, miért törölte el az Alkotmánybíróság azt a törvényhelyet, amelyik a családi pótlékot adóterhet nem viselő járandósággá nyilvánította volna, vagyis gyakorlatilag a járandóság egy részét az adórendszeren keresztül visszavette volna.
Németország itt van
Így vannak ezzel – egy kivételével – lapunknak névvel és név nélkül nyilatkozó, széles körben ismert és elismert adószakemberek is – akik között van egykori és mostani pénzügyminiszter is. Egyikük, László Csaba, a KPMG partnere, expénzügyminiszter egyenesen azt mondja, hogy a családi pótlékos adószabály megsemmisítése, különösen a hozzá fűzött indoklás alapján az az ember érzése, hogy az alkotmánybírák elefántcsonttoronyban ülnek. Szerinte teljesen abszurd ugyanis a döntés indoklásában citálni a német alkotmánybíróság különböző ítéleteit, mintha a magyar jogszabályoknak a német jogrendszernek kellene megfelelniük.
Ugyanezen a véleményen van Vámosi-Nagy Szabolcs, az Ernst&Young adószakértője is. Az AB a szóban forgó határozatának indoklásában kiemeli, hogy a családi adózás önmagában nem alkotmányellenes, a családi pótlék családtagok közötti megosztása és beszámítása az éves jövedelembe mégis az alaptörvénybe ütközőnek találtatott. Az indoklásban a német alkotmánybíróság megállapításait hozza fel a testület. Ezek alapján az AB gyakorlatilag azt diktálja, tessék bevezetni Magyarországon a splittinget (vagyis a családi adózás egyik legfontosabb elemének számító jövedelemmegosztást, amikor a férj és a feleség jövedelmét összeadják és elfelezik, és így vallja be és fizeti utána az adót a férj és a feleség – a szerk.), mivel a németeknél is az van, magyarázza Vámosi-Nagy Szabolcs.
Ezzel a hozzáállással két baj is van a bírói képesítést is jelentő jogi szakvizsgával rendelkező adótanácsadó szerint. Egyrészt, a magyar jogrendszert és társadalmi viszonyokat a mainál jóval fejlettebbnek gondolják az alkotmánybírák, és nem a magyar valósághoz igazodtak ennél a döntésüknél. Holott az lenne az AB feladata, hogy konkrét ügyekben az alkotmány, a jogi környezet és a társadalmi viszonyok összhangját biztosítsa. Másrészt, a magyar adórendszer fejlődési irányát kívánják megszabni külföldi minta alapján, vagyis a kormányzat, illetve a parlament hatáskörébe tartozó adópolitika aktív alakítóiként tűnnek fel.
Nyeregben érzik magukat
Az Alkotmánybíróság pedig igazán aktív – már ami az adóügyeket illeti – 2006 óta. 2006 november közepén semmisítette meg az AB – a Gyurcsány-csomagból elsőként – a házipénztáradóként elhíresült törvényszigorítást. Azt követte az elvárt adó első változatának eltörlése, majd jött a komplett luxusadótörvény megsemmisítése, végül nem olyan régen a családi pótlékos adószabály elkaszálása. Voltak szép számmal olyan adópasszusok is, amelyekben nem talált kifogást a testület: többek között ilyen volt a banki különadó, a minimum járulékalap, a céges különadó, a Robin Hood-adónak becézett, az energiavállalatokra rótt különadó, legutóbb pedig a félszuperbruttó személyi jövedelemadó. És most is legalább három adótémájú beadvánnyal kell bajlódniuk, a vagyonadó mellett az építményadót és a vállalkozók idén év elejétől hatályos járulékának alapjáról rendelkező paragrafusokat is megtámadta valaki az AB előtt.
Mivel 2006 előtt viszonylag passzív volt az Alkotmánybíróság adóügyekben, azóta viszont igen tevékeny, erre ráépült egy várakozás is, és most már alig van olyan adótörvény-változtatás, amelyet ne támadna meg valaki az AB előtt, szinte divattá vált az AB elé cibálni adóparagrafust, mondja több szakértő is. Ez egy öngerjesztő folyamat: ha a testület az alkotmányba ütközőnek talál egy adópasszust, újabb lendületet vesz az indítványok beadása, ezért aztán az AB szervezetként nyeregben érzi magát, közvetve igazolva látja azt, hogy érdemes volt adórendelkezéseket megsemmisíteni, fűzi tovább a gondolatot Vámosi-Nagy Szabolcs, hozzátéve: ez azonban egy veszélyes folyamat. Sokszor kupacban állnak az AB előtt levő adóval kapcsolatos indítványok tehát, de azért is, mert hosszú a jogértelmezési idő, egészíti ki Erdős Gabriella, a PricewaterhouseCoopers cégtársa, aki szerint ez jogbizonytalansághoz is vezet, hiszen nem is egy példa van rá, hogy még az életbe lépés előtt támadott meg valaki egy adópasszust, találgatások övezték a nem lefutott ügy kimeneteleit, de csak jóval később született meg a döntés.
Érthetetlen döntések
Az említett döntések közül is jó pár megütközést keltett forrásainkban. A luxusadó megsemmisítésével Vámosi-Nagy Szabolcs és László Csaba mellett egy neve elhallgatását kérő adószakértő sem értett egyet. (A luxusadót azért lőtték ki, mert az adóalany nem vitathatta az önkormányzat által kivetett adó összegét, pontosabban nem vitathatta azt, hogy az adó alapjául szolgáló lakása kevesebbet ér esetleg a törvény mellékletében feltüntetett – sávos – négyzetméterár alapján adódó, úgynevezett számított értéknél. A valóságban azonban ez a számított érték szinte mindig kisebb volt, mint a tényleges forgalmi érték.)
A korszakhatárnak számító házipénztáradó is tévesen akadt fent a rostán, legalábbis így vélekedik Vámosi-Nagy Szabolcs és László Csaba is. (A házipénztáradó megsemmisítése melletti érv az volt, hogy az nem tényleges jövedelmet, vagyont von közteherviselés alá. A házipénztáradó azonban a kisebb vállalkozások adóelkerülését volt hivatott meggátolni, mivel az egyéni vállalkozók és a kisebb vállalkozások papíron óriási összegeket tartottak házipénztárukban, valójában azonban a pénzt már elköltötték, személyes célra fordították, a lepapírozással pedig megúszhatták az osztalékadót. Az egyik alkotmánybírói különvélemény egyébként az adónem alkotmányosságát támasztotta alá.)
Vannak a nehezen érthető ítéletek között olyanok is, amelyek adópasszusokat helyben hagytak. Zara László, a Magyar Adótanácsadók Egyesületének (az adókamarának) az elnöke a félszuperbruttósított szja-t rendben találó határozatot tartja aggályosnak. (Viszont az általunk megkérdezett szakértők közül egyedül állt ki az AB családi pótlékos döntése mellett.) Szerinte legalább azt, hogy a törvény összekapcsolja a személyi jövedelemadót a tb-járulékkal, kifogásolnia kellett volna az AB-nek. Ha a törvény úgy rendelkezett volna, hogy az szja alapja ezentúl konkrétan a 27 százalékkal növelt bruttó bér lenne, és nem a mai szabály, hogy a – történetesen most 27 százalékos – tb-járulékkal növelt bruttó bér, akkor nem lenne kifogása Zarának az adópasszus ellen.
Egy másik szakértő pedig a céges különadót meghagyó határozatot nevezte érthetetlennek. A társaságokra kivetett, a köznyelvben csak szolidaritási adóként ismert terhet azzal az indokkal találta az alkotmánynak megfelelőnek az AB, hogy az állam pénzügyeiben bekövetkezhet – és be is következett – olyan mértékű romlás, hogy a helyzetet kezelendő az állam lényegében korábbi ígérvényét megszegve bevezethet egy új adót. A céges különadónál azonban nem lehetett érvényesíteni azokat az állam által korábban megígért és egy másik törvényben garantált adókedvezményeket, amelyeket a társasági adónál lehetett. Márpedig éppen ezek miatt döntött úgy sok társaság, hogy Magyarországra jön, itt fektet be, ide építi gyárát.
Ugyanazt a szabályt egyszer átengedték, egyszer nem
Most mindenki arra kíváncsi, mi lesz az immár három tucatnál is több indítvány által támadott vagyonadó sorsa. (Úgy tudjuk, mint a minap beszámoltunk róla, a határozattervezetet tárgyaló első ülés előtt még úgy tűnt, hogy nagy eséllyel elvérzik a jogszabály, ám fordult a kocka, most már annak van nagyobb valószínűsége, maradhat a kérdéses törvény.) Megkockáztatható, bárhogyan is dönt az AB, nagy eséllyel egy saját korábbi határozatával ellentétes álláspontra fog helyezkedni. A magyarázat egy 1996-os és egy 2008-as alkotmánybírósági, ugyanazzal az adófajtával, az építményadóval kapcsolatos határozathoz nyúlik vissza.
Somogyzsitva és Osli községek jól érveltek az AB előtt, és a kilencvenes évek közepén alkotmányosnak találtatott az a szabály, miszerint mentesülnek az építményadó alól azok a helyi lakosok, akik az ingatlanban ténylegesen laknak. Ám Ürömnek két éve nem volt szerencséje: az ürömi önkormányzat ugyanilyen rendelkezését meg alkotmányellenesnek találta az AB – hívja fel a figyelmet Vámosi-Nagy Szabolcs. (Külön pikantériája a 2008-as megsemmisítésnek, hogy a testületben egyetlen személy volt, Holló András, aki 1996-ban is tagja volt az Alkotmánybíróságnak. Holló mindkét esetben az alkotmányosság mellett érvelt, de két éve a többség másképp gondolta.)
Az adószakértő hozzáteszi: a most vizsgálat alatt levő vagyonadó is ugyanazzal a megoldással operál, mint amelyet egyik esetben nem kifogásolt, másik esetben pedig alkotmányellenesnek minősített a testület. A mostani vagyonadó is mentesíti a vagyonadó alól azokat a legfeljebb 30 millió forintot érő lakóingatlanokat, amelyekben a tulajdonos – vagy a haszonélvező – életvitelszerűen lakik, oda szól a lakcímkártyája. Ha a vagyonadó-mentességet emiatt az alaptörvénybe ütközőnek mondják ki, azzal az 1996-os ügy indoklásával kerülnek összeütközésbe, ha meg meghagyják, akkor a 2008-assal.
Még egy csavart ad a történetnek az, hogy a luxusadó megsemmisítésekor a magyarázat az volt, hogy az adóalany nem mondhatja, hogy a lakás tényleges forgalmi értéke alacsonyabb a törvényben meghatározott adóalapnál. Ez az érv hajszolta bele most a vagyonadót előkészítő kormányt és a parlamenti többséget abba, hogy a vagyonadó alapja a tényleges forgalmi érték legyen. Igaz ugyanakkor az is, hogy ahány értékbecslő, annyi értéket állapít meg egy lakóingatlanra, így aztán ember legyen a talpán, aki megmondja, mennyi is az adó alapja. A forgalmi érték alapján történő adóztatás tehát szinte magától értetődő az AB luxusadó-ítélete nyomán, ám a jogszabály nehézkes alkalmazása lehet, hogy olyan akadályt jelent majd, amely miatt eltörölhetik a törvényt.
Az Alkotmánybíróság korábbi ítéletével egy szűk mezsgyét hagyott a vagyonadóztatás megvalósítására Magyarországon, a kormány a vagyonadótörvény előkészítésekor szinte szolgai módon követte az AB korábbi iránymutatását, mondta lapunknak Oszkó Péter. A pénzügyminiszter szerint ha a vagyonadótörvényt most megsemmisíti a testület, akkor érdemi vagyonadóztatás nem lesz idehaza.
A cikk teljes terjedelemben elolvasható az Indexen.
Forrás: Index
