Az olasz divat édesszájú nagyasszonya – Luisa Spagnoli

Szerző: Sinka Júlia
Dátum: 2020. augusztus 14.
Címkék: , , ,
Rovat:
Újragondolta a cipzár szerepét a női ruhákon, neki köszönhetjük az angóra pulóvert, nevéhez fűződik a Perugina csokoládégyár, illetve annak ikonikus terméke a BACI csokoládédesszert, és cseppet sem mellesleg ő alapította az első céges bölcsődét és óvodát. Kitűnő üzletasszony és ízig-vérig NŐ. Így, csupa nagybetűvel…

Az olasz üzletasszonyt nevezhetnénk akár az olasz Fischer Júliának is (egyiküknek sem kellene szégyenkeznie az összehasonlítás okán), hiszen kortársak voltak, ráadásul a divatipar tette őket naggyá – vagy éppen fordítva: ők hoztak jelentős újításokat az igényes ruhák világába.

Luisa Spagnoli (1877-1935) olasz üzletasszony bár a divatról vált – méltán – világszerte ismertté, de talán csak a véletlenen múlott, hogy nem a gasztronómia nagyasszonyaként emlékezünk rá. Ugyanis a Perugina Baci csokoládémárka is az ő nevéhez főződik.

Luisa története – és egyben a cég története – 1907-ben kezdődött, amikor Perugia városában Luisa Spagnoli és férje, Annibale Spagnoli, valamint barátjuk, Giovanni Buitoni tizenöt fővel megalapították a Perugina csokoládégyárat.

Az üzem – és a hozzá tartozó kis, sarki üzlet – az I. világháború kitörésének idejére, férje halála miatt, már Luisa és fiai vezetése alatt állt.

Az 1920-as évek végén Luisa egy angóra nyulat kapott a születésnapjára – és ez sorsfordítónak bizonyult az életében.

Az állatkát addig-addig simogatta és nézte a tenyerére tapadó finom kis szőrszálakat, amíg meg nem született a következő nagy üzleti ötlet. Angóra nyulakat kezdett tenyészteni a saját villája kertjében, melyeknek a szőrét kézzel fésülték – s fésülik ma is – ki a nyúlból és dolgozták fel kötöttáruként. (Állatvédői szemmel nézve is szuperelgondolás a szőrme humánus – az állat életének kioltása nélküli – feldolgozása.)

Az akkori kor nagy divatja egyébként a kasmír volt, de az csak egy szűk rétegnek volt megfizethető, főként az I. világháború utáni időszakban, amikor behozatala erősen visszaesett. Ezt a puha tapintású alapanyagot pótolta az angóranyúlak szőréből nyert – és nem mellesleg Lisa által feltalált technológia és termék -, ún. „Spagnoli angóraszál”.

Ez lényegesen kedvezőbb árú alapanyag volt, ezzel pedig piaci rést talált Luisa: az igényes, de vékonyabb pénztárcájú vásárlókat.

A termék iránt hamar hatalmas kereslet lett világszerte, és ennek köszönhetően, 1928-ban megszületett a Luisa Spagnoli Divatház. Ő volt az első, aki angóranyúl-fonalból készített kötöttáruval, kendőkkel, bolerókkal, divatos ruhákkal jelenik meg a divat világában. Védjegye a “l’Angora Spagnoli” lett.

Ez már igazán, a gyökereitől kezdődően Luisáé volt – a csokoládégyárat még férjével és egy barátjukkal alapította. (Zárójelben, de nem mellékesen: a cég modelljei és vásárlói között olyan ismert személyiségek voltak, mint Gábor Zsazsa, Sophia Loren, Anna Magnani vagy a Kessler nővérek.)

Napjainkban a “l’Angora Spagnoli” divatmárka Olaszország egyik legrégebbi exkluzív ruházati márkája. Névadó alapítója, Luisa Spagnoli életművével nagyban hozzájárult Umbria tartomány könnyűiparának fejlődéséhez. A divatház kollekcióiban a mai napig fontos szerepet kapnak a Luisa által kifejlesztett technikával, nyert angóra-szálból készült ruhadarabok.

1930-ban a „Spagnoli angóra szál” már világhírű volt: az angóra-szálak megjelentek a Saks (New York) után a Lanvin Sport-ban és a Schiaparelli-ben (Párizs). Maga az olasz kormány olyannyira fontosnak látta ezt, hogy támogatni kezdte az angóranyúl tenyésztését. A család ezért úgy döntött, hogy szabadalmaztatja a „Spagnoli angóra-szálat”.

Bár Luisa Spagnoli – legalábbis mai szemmel nézve fiatalon-, mindössze 57 évesen elhunyt, mégis több dologban is korszakalkotó volt hazájában. Így abban is, hogy újragondolta a női ruhákon a cipzár szerepét: amire addig csak a gombok vagy patentok jól elrejtett alternatívájaként gondoltak a tervezők, most további funkciót nyert, hangsúlyos díszítőelemként is megjelent a kabátokon, rafinált szabású felsőkön.

Ráadásul Luisa volt az, aki a Perugina cég keretein belül megnyitotta az első vállalkozáson belüli bölcsődét és óvodát, hogy az anyák minél közelebb tudjanak lenni a gyerekeikhez munka közben is.

Nézőpont kérdése, hogy a családi vállalkozás történetében, Luisa életében ezt tekintjük-e egyfajta közjátéknak, vagy a köztes időben létrejött „másik” emblematikus terméket, azt a bizonyos csokoládét.

Ugyanis a csokibiznisz is virágzott, sőt folyamatosan fejlődött, a háború végén már száz fő dolgozott az üzemben.

1923-ban alkották meg a máig töretlen népszerűségnek örvendő, ikonikus csokoládét, a csók (Bacio) elnevezésű desszertet, amit lényegében a háború utáni évek kényszerű takarékossága inspirált.

Luisa Spagnoli ugyanis különböző csokifajták, így az étcsokoládé és a gianduia (mogyorós csokoládé) maradékaiból alkotta meg a ma már világhírű desszert elődjét, amit először formája alapján „cazzotto”-nak, azaz „ökölnek” nevezett el.

Gyorsan kiderült, hogy nem ez volt a lehető legjobb választás – egy elsősorban ajándékként vásárolt csokoládénak valami romantikusabb névre van szüksége.

Meg is találta: keresve se lelhetnénk megfelelőbb nevet a Bacio-nál, azaz a Csóknál – ugyan mi lehetne ennél romantikusabb név, legalábbis egy desszert számára?

A dobozokon látható képet tervező, futurista festő – Federico Seneca – pedig erre is rátett még egy lapáttal: az ő ötlete volt a csomagolásba bújtatott kis idézet is. Ez utóbbit Luisa szerelméhez írt levelei ihlették.

Az emberek általában fogékonyak a regényességre, az olaszok pedig kiváltképp – ne feledjük, olasz turistacsalogató ötlet Veronában Júliának, Shakespeare soha nem élt, mégis hallhatatlan hősnőjének háza is -, így a Csók-desszert gyorsan Olaszország kedvenc romantikus ajándékává és csemegéjévé vált.

A Perugina csokoládé sikere azóta is töretlen. Olyannyira, hogy önállóságát és markáns olasz jellegét még azután is sikerült megőriznie, hogy 1988-ban a Nestlé tulajdonába került a márka.

Az első, kizárólag Luisa Spagnoli ruházati termékeket árusító üzlet 1940-ben nyílt Perugiában, a vállalkozást ekkor már Luisa fia, Mario Spagnoli vezette.

Ezt számos új üzlet megnyitása követte, szerte Olaszország legnagyobb városainak történelmi központjaiban. A fiút az unoka, Lino követte a cég élén, akit szerencsére a nagymamájához hasonlóan, kiváló üzleti érzékkel áldott meg a sors, a cég jelenének sikereit ő alapozta meg.

Irányítása alatt közel 100 üzletet nyitottak Olaszország-szerte. Korai halálát követően, 1986-tól gyermekei, Nicoletta és Mario vették át a divatház vezetését. A dédunokák is méltóak Luisa nagyihoz: szenvedélyes munkájuknak köszönhetően a márka diadalútja világszerte folytatódik.

A Luisa Spagnoli márka – pontosabban az anyacég – immár csak Olaszországban több mint 140 üzlettel rendelkezik.

A divatház a „városi nő” tökéletes megjelenésére törekedett és törekszik azóta is, a személyiség kifejezésére.

Üzleteikben kifinomult környezetben találkozik a luxus a célszerűséggel, a színek és formák könnyed eleganciájával.

Ez a magyarországi szalonok jellemzőjeként is elmondható, melyek közül az első 2010-ben nyílt Budapesten a Párizsi utcában. Ezt követte 2012-ben a Győrben, majd három évvel később a Debrecenben megnyitott üzlet is.

Pestiesen szólva, nem semmi, hogy az ezeket működtető női testvérpár kizárólagos forgalmazó Magyarországon, nem „csak” franchise.

Az üzletek eleganciája – ideértve a cseresznyefa bútort és a Murano-i csillárt – és a kínálat, olyan, akárcsak Rómában vagy más világvárosokban megnyitott Luisa Spagnoli Szalonban járnánk.

Ahogyan azokban, úgy a márka hazai üzleteiben is a legmagasabb minőségű kötöttáruval találkozhatunk. A hétköznapokra szánt viseletek mellett, válogathatunk az ízléses és minőségi kosztümök, ruhák, estélyi ruhák között. Az egyes darabok ráadásul nagyon jól társíthatóak egymással, mind forma-, mind színvilágukat tekintve. Így egy rohanós üzleti nap után is könnyedén átalakíthatjuk a nappalra felvett elegáns kosztümöt vagy ruhát egy hozzáillő kiegészítő segítségével, és máris indulhatunk a délutáni koktélpartira, vagy akár kedvenc színházunk aznapi előadására.

Mindezeknek nem kevés része van abban, hogy a vásárlói kör is sokban hasonlít a cégalapítóhoz: önálló, független üzletasszonyok.

Ahogyan ezt Luisa megálmodta: praktikus elegancia egy csupa ötlet üzletasszonytól csupa ötlet üzletasszonyoknak…

(Azok, akik többet is szeretnének tudni a brand és Luisa történetéről, sok érdekességre lelhetnek az általam is forrásként használt oldalon, itt.)


Kapcsolódó cikkek: