Behajthatatlan követelések áfája és a követeléskezelés (2.)

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Sok szempontból vizsgálták már a behajthatatlan követelésekre eső áfa visszaigénylési lehetőségeit. Fontosnak tartjuk ugyanakkor azt is bemutatni, hogy milyen jogi lépések kell, hogy megelőzzék a követelés – áfaszempontból vett – behajthatatlanná minősítését. Mivel a szabályok folyamatosan változnak, jelezzük, hogy a cikk során a 2021. szeptemberében hatályos szabályokat vettük figyelembe, ugyanakkor a hosszú távú felhasználhatóság figyelmen kívül hagytuk a koronavírus miatti veszélyhelyzet során alkalmazandó, ideiglenesen eltérő szabályokat. Most arról írunk, miként kell a követelést érvényesíteni felszámolási eljárás indításával.

A cikk első részét itt olvashatja.

A követelés érvényesítése felszámolási eljárás indításával

A másik, adott esetben jóval költséghatékonyabb jogérvényesítési lehetőség a követelés felszámolási eljárásban történő érvényesítése. Természetesen, ha már felszámolási eljárásra kerül sor, akkor nem várható a követelés megtérülése, azonban a felszámolási eljárás megindítása jóval kisebb költséggel jár a végrehajtási eljárás. Továbbá miután a cikk témája a behajthatatlan követelésekkel kapcsolatos áfakövetkezmények, így eleve feltételeztük, hogy olyan követelések kapcsán kell a jogérvényesítési lehetőségeket vizsgálni, amelyek megtérülése nincs esély.

A felszámolási eljárás a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 1. § (3) bekezdése szerint „olyan eljárás, amelynek célja, hogy a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszüntetése során a hitelezők e törvényben meghatározott módon kielégítést nyerjenek”. Azaz a felszámolási eljárást akkor indítják meg, amikor az adós már ténylegesen fizetésképtelen és nincs esély a működésének helyreállítására (szemben a csődeljárással, amelynek célja az adós működésének helyreállítása a tartozások átütemezésével és/vagy részbeni elengedésével).

Egy cég felszámolását több okból is elrendelhetik, jelen ügy szempontjából a hitelező kérelmére indított felszámolási eljárás releváns. Ahhoz, hogy a hitelező a felszámolás megindítását kérhesse a cégbíróságtól, az alábbiaknak kell teljesülnie:

1. az adós tartozása szerződésen alapul – itt megjegyezzük, hogy elméletileg a szerződésnek nem kell írásbeli szerződésnek lenni, azonban a felszámolási eljárás során nem írásbeli szerződés esetén nehéznek látjuk annak bizonyítását, hogy volt szerződés a felek között;
2. a tartozás nettó tőkerésze meghaladja a 200.000 forintot;
3. az adós nem vitatta vagy elismerte a tartozását – a vitatás csak akkor érvényes, ha „érdemben kétségbe vonja a fizetési kötelezettség jogcímét, fennállását, esedékességét, mértékét vagy összegét”, tehát ez egy indokolt vitatás kell, hogy legyen;
4. a teljesítési határidőt követő 20 napon belül sem egyenlítette ki vagy nem vitatta – itt felhívjuk a figyelmet a határidőkre, ugyanis az adósnak kötött határidőkön belül kell a kifogásait előterjeszteni, ezt követően már hiába vitatja a követelést, a felszámolási eljárást csak akkor kerülheti el, ha kifizeti a tartozást (nincs akadálya annak ugyanakkor, hogy később visszakövetelje tartozatlan fizetés címén egy bírósági eljárásban);
5. és az ezt követő hitelezői írásbeli felszólításra sem teljesítette – a hitelezői felszólításnak szigorú formai követelményei vannak, abban meg kell jelölni:
   1. 1. a tartozás jogcímét
      2. a tartozás összegét
      3. a teljesítési határidőt
      4. továbbá tűzni kell egy végső határidőt, amikor meg akarjuk indítani a felszámolási eljárást;

A fizetési felszólítást tértivevényes postai küldeményként kell megküldeni és az akkor is kézbesítettnek minősül, ha a kézbesítés akadályozott, a felszólítást nem vették át vagy az átvételt megtagadták.

6. Meg kell fizetni az eljárás illetékét (80.000 forint) és a közzétételi költségtérítést (25.000) forint.

A felszámolási eljárás megindításához is több feltétel teljesülése szükséges tehát, azonban még mindig rövidebb és olcsóbb, mint a végrehajtási eljárást megindítani és annak eredménytelen lezárását megvárni. Bár kell küldeni egy formailag kötött felszólító levelet, kell póthatáridőt tűzni és a felszámolási eljárás iránti kérelemnek is van illetéke, illetve jogi költsége, ez az esetek többségében nagyságrendekkel kisebb teher még így is, mint egy peres eljárást és egy végrehajtási eljárást lefolytatni.

Abban az esetben tehát, ha van írásbeli szerződés, célszerű lehet egyből felszámolási eljárást kezdeményezni akkor, ha a vevő nem fizet, bár magát a teljesítést nem vitatja. Természetesen, ha a teljesítés vitatott, akkor a vevő felszámolására nincs lehetőség, ilyenkor nem marad más, mint jogi úton érvényesíteni a követelést.

Az áfa visszatérítése a vevő felszámolása esetén

Az Áfa tv. értelmében a vevő felszámolása esetén három esetkör is felmerül, ami alapján a követelés behajthatatlannak minősül:

1. a követelést a hitelező a felszámolási eljárás során egyezségi megállapodás keretében elengedték,
2. a követelésre a felszámoló által adott írásbeli igazolás (nyilatkozat) szerint nincs fedezet, feltéve, hogy a felszámolás kezdő időpontja óta legalább 2 év telt el,
3. a követelésre a felszámolás befejezésekor vagyonfelosztási javaslat szerinti értékben átvett eszköz nem nyújt fedezetet.

A három esetkör valójában két kategória alá sorolható. Az első pontban foglat eset, ha a felszámolási eljárás során egyezségre jutnak a felek és ebben az egyezségben rögzítik, hogy az egyes hitelezők milyen mértékben jogosultak a követeléseik kielégítésére (értelemszerűen ez kevesebb mint a teljes követelés összege, különben nem kellene a vevőt felszámolni).

Ha a felszámolási eljárás során születik megegyezés, akkor nincs további extra jogi teendő, egyszerűen vissza lehet igényelni a megegyezés szerint meg nem térülő követelésre eső áfa összegét. Az egyértelműség érdekében tehát: ha 1.000.000 forint bruttó követelésünk volt a nem fizető, felszámolás alatt álló adóssal szemben, és ebből 350.000 forint térül meg, akkor a bruttó 650.000 forint meg nem térült követelés áfatartalmát, kb. 140.000 forintot lehet visszaigényelni. A 350.000 forint áfatartalma a költségvetésnél marad, hiszen az megtérült a vevő felszámolása során.

A második két eset akkor merül fel, ha egyáltalán nem jut pénz a követelésünkre. Ha ez már a felszámolási eljárás elején látszik, mert például egyáltalán nincs vagyona a cégnek vagy a vagyonelemeket zálogjog terheli, akkor kérhetjük a felszámolót, hogy erről állítson ki egy igazolást anélkül, hogy a felszámolási eljárást lezárná. Mivel az Áfa tv. szerint a felszámolói nyilatkozat is csak akkor alkalmas az áfa visszaigénylésére, ha a felszámolás kezdő időpontja óta legalább két év eltelt, ilyen nyilatkozatot akkor van értelme kérni, ha egy komolyabb, hosszú ideig húzódó felszámolási eljáráson megy keresztül az adós cég, de a követelés megtérülése ennek ellenére nem várható.

A másik előnye a felszámolói nyilatkozatnak az, hogy ilyen esetben nem kell megfizetni a követelés felszámoló általi nyilvántartásba vételének díját, amely a követelés 1%-a, de legalább 5.000, legfeljebb 200.000 forint. A Csődtv. 46. § (8) bekezdése szerint ugyanis:

(8)  Ha a bejelentett követelést a felszámoló elismeri – de a jogosult nem kívánja a (7) bekezdésben foglalt összeget az elkülönített számlára befizetni -, a jogosult kérésére a felszámoló az elismert követelésről 2000 forint nettó összegű költségtérítés megfizetése ellenében köteles haladéktalanul kiadni a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 3. § (4) bekezdés 10. pont c) alpontja szerinti, a követelés behajthatatlanságára vonatkozó igazolást, feltéve, hogy a felszámolás kezdő időpontját követően a bejelentett követelést nem engedményezték, és a jogosult igényének kielégítésére várhatóan nincs fedezet. A költségtérítés a felszámolót illeti meg.

Végül érdemes megemlíteni azt az esetet, amikor a felszámolási eljárás lezajlik, nincs megállapodás, de egész egyszerűen a vagyon, illetve az annak eladásából befolyt összeg nem nyújt fedezetet a követelésre. Ne feledjük, egy sima szerződéses követelés a felszámolási eljárásban a legutolsók között kerül kiegyenlítésre. A kielégítési sorrend a Csődtv. 57. §-a szerint az alábbi, azaz a befolyt összegeket az alábbi sorrendben kell az egyes követelésekre felhasználni:

1. a felszámolás költségei, amelyekbe néhány nem nyilvánvaló elem is tartozik:
   1. munkabér és egyéb bérjellegű juttatások
   2. a vagyontárgyak őrzésével, értékesítésével kapcsolatos költségek
   3. az adóst terhelő, a Nemzeti Foglalkoztatási Alap bérgarancia alaprészéből kapott támogatás
   4. a felszámolással kapcsolatos bírósági és hatósági költségek
   5. iratanyag rendezésével, elhelyezésével, őrzésével kapcsolatos költségek
   6. felszámoló díja
   7. esetleges vagyonfelügyelő díja
2. zálogjoggal biztosított követelések;
3. tartásdíj, életjáradék, kártérítési járadék stb.;
4. magánszemély nem gazdasági tevékenységből eredő követelése;
5. társadalombiztosítást megillető követelések, az adók és az adó módjára behajtható köztartozások;
6. egyéb követelések
7. késedelmi kamat, pótlék, bírság

A fenti sorrend azt jelenti, hogy csak akkor lehet a soron következő csoportba tartozó követeléseket kifizetni, ha az azt megelőző csoportok követeléseit már teljes egészében kifizették. Ha az egyes csoportba tartozó követelésekre csak részben van fedezet, akkor az adott csoportba tartozó hitelezők a követeléseik arányában jogosultak a kielégítésre.

Miután az egyszerű szerződéses tartozás a vastaggal szedett egyéb követelések kategóriába sorolódik rendszerint, így nagyon kicsi annak az esélye, hogy ténylegesen is a pénzünkhöz jutunk a felszámolási eljárás során. Hiszen, ha a cégnek kellő vagyona van arra, hogy ilyen mértékben kifizesse a tartozásait, akkor valószínűleg alternatív utat talált volna a felszámolás elkerülésére, például egy csődeljárás keretében próbált volna meg egyezkedni.

A sorozat befejező részében a más által indított felszámolási eljárásba való bekapcsolódásról írok.

A cikk szerzője dr. Fischer Ádám, a Niveus Legal Services partnere. A Niveus Consulting Group az Adó Online szakmai partnere.