Büntetlenül pénzelik a feketegazdaságot
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Ne csak a vállalkozó legyen felelős a hatósági ellenőrzéskor azért, ha a szerződésben kikötött árból nem tudja kigazdálkodni a tisztességes működését, hanem a megrendelő is. Így érdekeltté lehet tenni a megrendelőt abban, hogy ne finanszírozza a fekete- vagy szürkegazdaságot. De vajon elég-e egy újabb törvény?
„”Bírálati szempont: a legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatás.”” Aki fellapozta már a Közbeszerzési Értesítőt, gyakran találkozik ezzel a megfogalmazással. Azt jelenti, az állami megrendelő egyetlen döntő szempontja a kiválasztásnál, hogy melyik megrendelő adta be a legolcsóbb ajánlatot. De hogy ezen az áron legálisan kivitelezhető munkát vásárol-e, azt ritkán vizsgálja
Sűrűn előfordul az is, hogy a közbeszerzésben kicsit árnyalják a legolcsóbb fogalmát: több pontban sorolják fel, mely árak legyenek a legalacsonyabbak, mennyire legyen hosszú a fizetési határidő, és mennyire magas kötbért vállaljon be, aki el szeretné nyerni a munkát. Így már az „”összességében legelőnyösebb ajánlatot”” keresik, legalábbis formailag.
Nagyon kevés az olyan állami megrendelő, amelyik az ár mellé közel azonos súllyal a műszaki teljesítést, az elvárt minőséget is besorolja a döntési szempontok közé. A piaci megrendeléseknél szintén döntő szempont az ár, legyen szó kisebb vagy nagyobb megrendelőről, a többség spórolni akar. Válság idején ez a hozzáállás még védhető is lenne, csakhogy ez már hosszú évek gyakorlata.
Meddig etikus a legolcsóbbat megvenni?
Igazán szerencsésnek, és a szó jó értelmében ügyesnek érezheti magát az a vállalkozás, amely nem a legalacsonyabb áron tud szerződni. Mert a pályázók többsége, mivel szeretne fennmaradni, új munkákat elnyerni, nemritkán szemérmetlenül alacsony áron próbálkozik. A közbeszerzésben van ugyan egy fék, az irreálisan alacsony ár fogalma, de ez is csak viszonylagosan működik.
Az ajánlatkérőnek kell eldöntenie, van-e olyan beadott ajánlat, amely a többihez képest irreálisan alacsony árú. Ilyen esetben írásbeli indoklást kell kérnie. Az indoklásban azonban olyan indokot is elfogadnak, mint hogy például a munka referencia, azért vállalják olcsón.
Szóval, ha mindegyik ár alacsony, akár annyira is, hogy nem fedezi például a bérköltségeket (akár a mindenkori minimálbér költségét) sem, akkor nincs irreálisan alacsony ár, és nem kell indoklást sem kérni. Ez esetben hiába emeli ki tehát a Közbeszerzési törvény 86. §-a az irreálisan alacsony árral kapcsolatban, hogy „”indokolást különösen akkor köteles kérni az ajánlatkérő, ha az ár alapján kalkulálható bérköltség nem éri el az adott ágazatban általában szokásos béreket””.
Ebből lett elegük a takarítóknak, mint az áron aluli vállalásban nagyon is érintett szakmának, ezért eldöntötték, lépnek. Szövetségeseket keresnek céljuk megvalósításához, vagyis hogy elérjék, a megrendelő is feleljen, ha túl alacsony az ár.
A megrendelő se ússza meg!
Azt szeretnék elérni, hogy jogszabályba legyen foglalva, a megrendelő felelősségre vonható, ha beszállítója azért nem teljesíti az állammal szembeni kötelezettségeit (nem jelenti be az embereit, nem fizet adót, járulékot stb.), mert a vállalkozási díj arra nem nyújt fedezetet, mondja Klem Ervin, a Magyar Tisztítástechnológiai Szövetség (MATISZ) elnöke. Büntessék a megrendelőt is, ha a hatóság például feketefoglalkoztatást állapít meg, vagy azt, hogy a dolgozók csak részmunkaidőre vannak bejelentve, miközben teljes munkaidőben dolgoznak.
Elképzelésük szerint a megrendelő csak a vele közvetlenül szerződésben álló (fő)vállalkozóért felelne, az alvállalkozóért már a fölötte álló fővállalkozó tartaná a hátát. A MATISZ a többi takarítói érdekképviselettel, az építőipari, a vagyonvédelmi és a létesítménygazdálkodási szakmával tervez együttműködést első körben (megrendelőkkel és szolgáltatókkal egyaránt), továbbá a legnagyobb vállalkozói érdekképviseleteket is be szeretné vonni a törvényjavaslat előkészítésébe.
Mossa kezeit
Igen ám, de honnan tudja a megrendelő, hogy amit vásárol, mennyiért kivitelezhető? A takarítóknak erre is megvan a válaszuk: szakmai norma, rezsióradíj. Ha ugyanis a normából megtudható, mennyi a megrendelt munka kivitelezésének időigénye (vagyis hány emberre van szükség az elvégzéséhez), ahhoz hozzárendelhető a bértarifa (ennek híján legalább a minimálbér). Ebből adott a bér- és járulékköltség.
Szintén a normában rögzítik a technológiát, amely alapján az anyag-, eszköz-, gépigény is megismerhető, tehát annak költségével is lehet számolni. Adott tehát a rezsióradíj. Ebből következően a megrendelő nem mondhatja azt, hogy nem tudta, mennyiből lehet kihozni a munkát!
És bár a takarítóknak még nincs ágazati bértarifájuk, sem saját normájuk, csak dolgoznak rajta, már most szeretnék elejét venni, hogy ez a munka hiábavaló legyen.
Mert az építőiparban régóta van norma, és lassan egy éve törvényileg hitelesített ágazati bértarifa is (rögzíti, hogy gyakorlat és szakképzettség szerint legalább milyen bért kell fizetni a dolgozóknak), mégsem történt olyan áttörő változás, mint amit vártak tőle.
Mert a megrendelők, ha nem muszáj, nem néznek utána a normának és a bértarifának, mert nem ebben érdekeltek, hanem hogy minél olcsóbban hozzájussanak ahhoz, amire szükségük van, véli a MATISZ. Éppen az építőipar példájából kiindulva kezdeményezi az általa „objektív felelősségnek” nevezett számonkérést, annak megállapítását, hogy a megrendelő is felelős azért, ha a vállalási díjból nem futja adóra és járulékokra.
Elég-e egy új törvény?
Támogatjuk az elképzelést, és készek vagyunk együttműködni, mondja a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara elnöke, Német Ferenc, aki már a közbeszerzésben bevezetett irreálisan alacsony ár passzusát is nagy előrehaladásnak tartja.
Az utóbbi hónapokban többször keresték meg a szakmai érdekképviseletüket megrendelők azzal, hogy tájékoztatást kérjenek a szakmailag elfogadható árakról, számolt be Klem Ervin és Német Ferenc is. Ezt biztató jelnek tartják, és továbbra is vállalják, hogy aki hozzájuk fordul, annak segítenek az eligazodásban.
Rendelettel nem lehet rendet rakni, állítja a megrendelők oldaláról a Magyar Létesítménygazdálkodási Szövetség (HFMS) elnöke, Cserny József. Véleménye szerint nem valószínű, hogy önmagában megoldást hozhat a fekete- és szürkegazdálkodásra az objektív felelősség bevezetése az üzleti életben, de lehet egy lépés a sok között, ezért támogatja a törekvést. A HFMS tagjai igénye alapján már két éve adatgyűjtésbe kezdett pontosan azért, hogy felmérje, milyen áron lehet megfelelő minőségű szolgáltatást kapni.
A takarítók külföldön is körülnéztek, modellt keresve. Így derült ki, hogy Ausztriában részben megvalósult az elgondolásuk. Itt a megrendelő ugyan nem felel azért, hogy az ár fedezze a költségeket, de a fővállalkozón már számon kérhető, ha az alvállalkozó ebből az okból nem tud például adót fizetni.
Forrás: FigyelőNet
