Legális adótrükkök


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Kedvezmények, elszámolási könnyítések számítanak manapság is tényleges adótrükköknek, melyekről egykoron külön kiadványban számolt be dr. Vámosi-Nagy Szabolcs is, aki szerint a 2010-es adótörvény végre jó irányt vett.

Most éppen a gumiszerelők „trükközési szezonja”” kezdődött el – utal dr. Vámosi-Nagy Szabolcs a számlaadás nélkül le- és felszerelt abroncsok üzletágára. Bár ez a népszerű gyakorlat nem adótrükk, hanem csalás. Az üzleti életből ezernyi további példával illusztrálható ugyanilyen magatartásról nem szólnak szakkönyvek. Így nem szakkönyv az sem, amelyiket legutóbb a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége Közép-magyarországi Regionális Szervezete népszerűsített, s az aktuális jogszabályok mezsgyéjén haladva potom 160 adótrükköt tárt elénk. Vajon ezek a művek nem másak, mint a jogalkotóról megfogalmazott kritikák, melyről a jogalkalmazók egyik tábora, az adóhatóság nem is hajlandó nyilatkozni? Vámosi-Nagy Szabolcs az Ernst & Young Tanácsadó Kft. adószakértőjeként ugyancsak a jogalkalmazók táborába tartozik, de az üzleti szférának szolgáltatásokat nyújtva segít eligazodni a szabályok dzsungelében – őt kérdezve igyekszünk egyről a kettőre jutni a legális trükkök világában.

■ Nincs év, hogy ne jelenne meg könyv, amelyik adótrükkökről számol be olvasóinak, olyanokról, amelyek alkalmazásával megtakaríthat a vállalkozó. Vajon a szakértő szerint is el lehet jutni ugyanahhoz az eredményhez többféle megoldóképletet alkalmazva?

– Először 1991-ben jelent meg egy gyűjtemény, igaz, csak az Adóújság különszámaként, a legális adótrükkökről. A szerzőpáros egyik tagja Minarik György akkori adóhivatali elnök volt, a másik pedig jómagam, mint APEH-főosztályvezető. Azóta is a hasonló művek szerzői azt kísérlik meg, hogy összefoglalják az adórendszerben a törvényalkotó által szándékolt – vagy nem szándékolt – kedvezményeket, elszámolási könnyítéseket. Ezekre azért érdemes felhívni a figyelmet, mert a hétköznapi gyakorlatban igen sok könyvelő nem igazán foglalkozik azzal a lehetőséggel, hogy ha valamit másként old meg, akkor jobban jár a cég.

■ Például?

– Bizonyos állóeszközöknél van gyorsított leírási lehetőség. De ha csak mechanikusan végzi a munkáját a könyvelő, akkor nincs tekintettel a számítógépnél megengedett két évre, ami jóval előnyösebb, mint az általános öt-hét éves amortizációs lehetőség. Sokat fejlődött az adójog, hiszen már elveket is rögzít, szemben az adóreform korai időszakának gyakorlatával. Például kimondja, hogy a rendeltetésszerű joggyakorlás is követelmény, s ha egy vállalkozás csak formálisan alkalmaz valamit, akkor az adóhatóság megteheti, hogy az adott ügyletet adójogi szempontból is valódi tartalma szerint minősítse.

■ A trükkök szempontjából mit is jelent ez?

– Azt, hogy a szó köznapi értelmében nagy trükközésekre nincs komoly lehetőség. Az más kérdés, hogy mit is takar az adott cégnél feketén alkalmazott emberek ügye, ugyanis az nem trükk, hanem bűncselekmény. A normál menetben a kétalkalmazottas vállalkozás napi harminc kocsin képes kicserélni a gumikat, de a szezonban mégis sikerül akár ezerötszáz autóval is megbirkóznia…

■ Az adótrükkökről szóló kiadványok nem az illegális megoldásokat ajánlják.

– Sokkal inkább szabálygyűjteményt tesznek közzé. A magyar adórendszer – ha nem Németország felől nézzük – nagyon bonyolult, sok minden magyarázható, magyarázandó.

■ Hová sorolható az a húsz éve létező vállalkozás, amely volt pénzügyi szolgáltató, majd ingatlanfejlesztő, utóbb autókereskedő, aszerint, hogy hol lehetett „többet fogni”” egyebek között az adójogszabályok „célirányos”” alkalmazásával, s a cég jogászainak törvényértelmezésével?

– Ma már szinte nincs is olyan ember az országban, aki az adózás minden területén egyformán otthon lenne, egyre inkább a szakosodás a jellemző, nem véletlenül. Ráadásul manapság már év közben is változnak az adószabályok. Természetes tehát, hogy az értelmezésben lehetnek különbségek, a világon mindenütt így van. De a jog általában is ilyen, elegendő azt látni, hogy a büntetőtörvénykönyvből mást olvas ki az ügyész, az ügyvéd, a bíróság, meg dönt pró vagy kontra, aztán folytatódik az „értelmezés”” – alkalmanként más eredménnyel – másodfokon. Elegendő a Stadler-perre gondolni, amely másodszorra is a Legfelsőbb Bíróságon fejeződött be.

■ Léteznek a kiskapukereső vállalkozásokkal ellentétesen cselekvő cégek is, amelyek végül is hasonló útra kényszerülnek: ahhoz, hogy jó adózó módjára kövessék az előírásokat, ugyancsak rákényszerülnek szakértőkkel „védelmi rendszereket”” építtetni. Szabályosnak lenni nem kifizetődő?

– Egy vállalkozás akkor jó, ha érti, ismeri, betartja az előírásokat, s felvesz vagy megbíz hozzáértő embereket, cégeket. Ismerek egy harmincnyolc alkalmazottal dolgozó kis pékséget vezető vállalkozót, aki szerződést kötött egy ügyvéddel kifejezetten azért, hogy az összes munkajogi szerződést átnézze minden dolgozó esetében. De ugyanezt teszi az adószabályok miatt is. Ma már nem elég a vállalkozáshoz, hogy a cég nagyon jól értsen például a kenyérsütéshez. Elengedhetetlenül érteni kell a marketinghez, a joghoz, az adóügyekhez is, cégmérettől függően havi két órában, vagy folyamatosan, egy egész jogi vagy adóosztályt működtetve. Nem pusztán az adó a különös és bonyolult. Minél fejlettebb egy társadalom, annál cizelláltabb a szabályrendszere, s egy cég akkor jár el helyesen, ha figyel a törvényesség betartására minden tekintetben, így adóügyekben is. Ha nem ezt teszi, s utoléri az adóhivatal, az nagyon drága lehet neki…

■ Egyszerűsítésekkel, a bürokrácia mérséklésével igyekszik segíteni az aktuális kormányzat, de legutóbb is a kisadókat úgy vonta össze, hogy megmaradtak. Most mit kínál a jogalkotó az üzleti életnek?

– Az egyszerűsítésről valóban minden évben lehet hallani. Most is annak vagyunk a tanúi, hogy megszűnik öt adónem, de születik helyette négy. Tény, hogy összevonva kell kezelni a munkaadói járulékot a munkaadói tb-vel, valóban megszűnt a munkaadói járulék mint önálló adónem. Ez valóban egyszerűsödés. De ha van a cégnek egy lakás- vagy üdülőingatlana, akkor házadóbevallást kell készítenie, amit eddig nem kellett. A 2010-es törvényben azonban van egy valóban érdemi változás – amit a szakma maximálisan támogat is -, mégpedig az, hogy a munkaerőt terhelő költségek számottevően csökkennek. Az is nyilvánvaló, hogy az államháztartás jelen helyzetében nem megengedhető a bevétel kiesése, ezért azt az árakat terhelő adókkal, illetve részben a vagyonadókkal lehet ellensúlyozni. Az irányváltás jó, a mértékekről persze folytak, folynak viták.

■ Ha már itt tartunk, akkor az eva helyzetét, sorsát milyennek lehet előre jelezni, kivált, hogy a fiskális politika nem látja szívesen ez az adófajtát?

– Még nem szűnik meg eva, noha szakmailag tarthatatlan adónemről van szó, s ugyanez igaz az egyszerűsített közteher-viselési hozzájárulásra is. A pénzügyminiszter, akinek azonos a szakmai véleménye, a közelmúltban csak annyit mondhatott, hogy egyelőre még nem aktuális kivezetni ezeket az adónemeket, de a terheiket növelni kell. Bizonyítékom nincs rá, csak gyanítom, az evások adójának 30 százalékra emelésével ennek a kategóriának a kivezetését készítik elő.

■ A legális trükkök világa lenne az eva és az ekho s ezek kombinációja, melyeket az érintett vállalkozások sem értelmeznek, alkalmaznak egyformán?

– Nem árt emlékezni rá, mi miért is történt: a szellemi tevékenységet folytatók szimpátiáját akarták megszerezni azok a jogalkotók, akik bevezették e szabályokat. Tény, hogy ez a bevételtípusú átalányadó akkor jó csak, ha az érintettnek nincs sok költsége, azaz előadóművészek, újságírók, ügyvédek, könyvelők sorolhatók ide. De – mondom ezt olyan minőségemben is, hogy szakíróként az ekhót magam is élvezem, s még újságíró-igazolvánnyal is rendelkezem – ennek a szabályozásnak, adózásnak, gyakorlatnak a haszna nem az újságírónál, hanem a kiadónál jelentkezik leginkább.

■ A jó adófizető polgár – magánember és vállalat – eszményképe megszűnt már?

– Egy felmérés szerint a lakosság – a mai fiatalokkal egyetemben – úgy gondolja, hogy ami nem megy neki, arról gondoskodjon az állam, adót viszont nem, vagy alig szeretnének fizetni.

■ Bokros Lajos még a Károly Róbert Főiskolán előadást tartva a diákok vastapsát kapta meg, amikor az ország gazdasági bajainak orvosságaként azt találta mondani, legyen mindenki adófizető…

– Megtapsolni könnyű, szívesen megnézném a fiatalok adóbevallását. Magyarországon szóban nagyon elfogadjuk – én így szoktam mondani – a Márai-tudatot: akkor vagyok egy társadalomnak a polgára, ha nemcsak kapok a társadalomtól, hanem adok is. Azaz, ha adót fizetek, akkor számon is kérhetek. Ha valaki szlovák rendszámú autóval jár magyarként Magyarországon, az ne tegyen megjegyzést a magyar úthálózatra, elvégre Szlovákiában fizet adót…

Forrás: Piac&Profit


Kapcsolódó cikkek

2024. október 9.

AM: a sikeres mezőgazdaság alapja a fenntartható élelmiszeripar

Magyarországon a mezőgazdaságnak mindig is erős kultúrája volt, mára pedig azok tudnak sikeres mezőgazdasági országok lenni, ahol sikeres az élelmiszeripar is – mondta Nobilis Márton a Clever Food kiállítás megnyitóján szerdán, a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban az Agrárminisztérium (AM) közleménye szerint.

2024. október 7.

Elutasítják a rövid távú lakáskiadás teljes betiltását Budapesten szakmai szervezetek

A rövid távú lakáskiadás esetében a teljes tiltás és a jelenlegi szabályozás közötti kompromisszumot javasolják a hazai turisztikai szakmai szövetségek a kormány számára. Huszonhat szakmai szervezet közös szakmai álláspontot alakított ki az ügyben, amelyet az új Fővárosi Közgyűlés megalakulásának apropóján tettek közzé a Turizmus.com-on.