Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A banki hitelezés megnövekedését a válság előtti években nem követte minden esetben a tisztességes működés, ugyanis a transzparencia, a helyes kommunikáció, a fogyasztókat védő gyakorlatok általában nem voltak részei a hitelezésnek.
Míg a pénzügyi intézmények kockázatkezelése egyre bonyolultabbá vált, az ügyfelek hitelképessége banki rendszerek általi bírálatra volt bízva, amelyben csupán az nem jutott kölcsönhöz, aki nem akart. Vagyis az előre tekintés mind hitelezői, mind adósi oldalról hagyott némi kívánni valót maga után, mivel sok esetben a legfontosabb összetevő hiányzott a biztonságos hitelezéshez: az adósok jövőbeni teljesítőképességének vizsgálata és aszerint való meghitelezése.
A 2008-as válságot követően azonban számos országban középpontba kerültek a bankok tisztességes működésének kérdései, így itthon is – a devizahitelezés kapcsán – megkezdődött felülvizsgálatuk. Ennek során született meg a 2015- ös évben a fair bank törvényként „elhíresült”, a fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2014. évi LXXVIII. törvény.
A törvény alapjában véve fogyasztóvédelmi szabályokat tartalmaz, amellyel a cél az volt, hogy a hazai bankokat tisztességes működésre ösztönözzék. A jogszabály elsősorban a lakosság fogyasztási hiteleinek átlátható, apró betűk nélküli árazási rendszeréről szól, illetve a Magyar Nemzeti Bank, mint felügyeleti szerv jogkörét erősíti. Azonban lényeges elem a megfelelő hitelképességi vizsgálat is, amely szerint a hitelező kizárólag abban az esetben tehet ajánlatot a fogyasztónak hitelszerződés megkötésére, ha a hitelképesség-vizsgálat eredményeként valószínűsíthető, hogy a fogyasztó képes a hitelszerződésből eredő kötelezettségeinek maradéktalan teljesítésére. Ez a szabály már elősegíti a jövőre való előre tekintést is, így nem fordulhat elő az, ami a válság előtti időben tömegével jelen volt, hogy olyan ügyfelek is hitelt kaptak, akik nem tudták biztosítani a sok évre elnyúló teljesítést.
|
Új szolgáltatásokkal bővült az Adó Online:
|
 |
Megfelelő tájékoztatás
A törvény szerint a hitelintézeteknek több részből álló tájékoztatási kötelezettsége van, melyből az egyik legfontosabb, hogy érthetően kell bemutatniuk a termékeiket. Miután a fogyasztó kiválasztotta a számára megfelelő terméket, lényeges az is, hogy erről már részletesebb tájékoztatást adjon az ügyintéző és kerülje az olyan megfogalmazást, amely az ügyfelet megtévesztheti. Jelzáloghitel szerződésekre vonatkozóan a törvény fontosnak tartja, hogy az ügyfelek jól tájékozottak legyenek a szerződések tartalmára nézve, ezért kötelezővé teszi, hogy az aláírás előtt három nappal (ez március 21. előtt 7 nap volt) már megkapják a szerződés szövegét a banktól. Vagyis legalább három napig az ügyfél nem fogadhatja el a bank ajánlatát, de később nem is hivatkozhat arra, hogy a szerződés áttekintésére nem állt rendelkezésére elegendő idő.
Nem csak az apróbetűk tiltottak
Azonban nem az apróbetűs részek tiltása a legnagyobb hozadéka a fair bankok törvényének. Ugyanis szabályozza a hitelkamatok és kamatfelárak lehetséges mértékét és rögzítését, ezáltal pedig az egyoldalú szerződésmódosítást is.
Eszerint a pénzügyi intézménynek a három évet meghaladó futamidejű hiteleknél a hitelkamatot, míg a referencia kamatlábhoz kötött – így változó kamatozású – hitel esetében a kamatfelárat, legalább három éves kamatperiódusra előre kell rögzítenie, tehát ezen belül nem kerülhet sor a módosításra. Kamatperiódus alatt a hitelszerződésben meghatározott olyan időszakot kell érteni, amely alatt a hitelező nem jogosult kamat mértékét egyoldalúan megváltoztatni. Egy kamatperiódus például 3,4,5 év lehet.
Azoknál a hiteleknél, ahol a hitel referenciakamathoz kötött, azaz változó kamatozású, ott a kamatfelár változtatási mutatókat kell figyelemmel kísérni. Ezen hiteleknél a kamatfelár – a hitelkamat és a referenciakamat különbsége – rögzített a kamatperiódus alatt. A hitel kamata tehát csak a referenciakamattal változik a kamatperióduson belül, a referenciakamat futamidejéhez igazodva.
A referencia-kamatlábakat és a mutatókat első sorban az Magyar Nemzeti Bank számítja ki és teszi közzé. Azonban a pénzügyi szolgáltató használhatja a saját kamatváltoztatási, kamatfelár-változtatási mutatóit vagy referencia-kamatlábat, amennyiben azt a MNB előzetesen jóváhagyta.
Kommentár a hitelintézeti törvényhez |
|---|
|
Ez a kommentár minden olyan kérdésre választ ad, mely eddig azért vetődhetett fel, mert sem hivatalos magyarázatban, sem egyéb helyen nem volt található semmiféle iránymutatás, támpont e törvénybeli szabályokkal kapcsolatban, legalábbis nem így egy helyen és egy érthető rendszerbe foglaltan, mint ahogyan most és itt. |
A mutatók, mint objektív indexek
A kamatváltoztatási mutató valamilyen referenciahozam alapján számított mutató, mely a lehetséges kamatváltozás mértékét fejezi ki. A kamatfelár-változtatási mutató pedig a referenciakamathoz hozzáadandó lehetséges kamatfelár mértékét fejezi ki valamilyen referenciahozam alapján.
A pénzügyi intézmény a hitelkamatot, vagy a kamatfelárat a szerződés aláírását követően a hitel futamideje alatt legfeljebb 5 alkalommal – az egyes kamatperiódusok lejárta után módosíthatja az alábbiak szerint:
– Fix kamatozású hitelek esetén a hitelező a hitelkamatot legfeljebb az MNB honlapján közzétett kamatváltoztatási mutató alkalmazásával számított mértékig módosíthatja.
– Változó kamatozású hitelek, azaz referenciakamathoz kötött konstrukció esetén, ahol a kamatfelár – a hitelkamat és a referenciakamat különbsége – rögzített a kamatperiódus alatt, a kamatfelárat legfeljebb az MNB honlapján közzétett kamatfelár-változtatási mutató alkalmazásával számított mértékig módosíthatja.
A hitelintézet az új kamatperiódusban alkalmazandó kamat vagy kamatfelár mértékét így kizárólag a közzétett kamatváltoztatási, illetve kamatfelár-változtatási mutató alapján állapíthatja meg, vagyis teljes mértékben obejktív alapon kell a számításokat elvégezni, és nem kerülhet sor az egyoldalú és mértéktelen emelésre.
A költségeket sem lehet indokolatlanul emelni
A fentieken kívül a díjak és költségek egyoldalú módosítását is szabályozza a törvény.
Először is lényeges, hogy nem lehet indokolatlan költségeket az ügyfélre hárítani. Vagyis a hitelező a kamaton kívül díj fizetését kizárólag a hitelszerződésben tételesen rögzített módon, a szerződéskötéssel, a szerződés módosításával és megszüntetésével, valamint ügyviteli költségeivel összefüggésben köthet ki. Ez alól kivétel a hitel folyósításához, a hitelkeret rendelkezésre tartásához, valamint a fogyasztó általi előtörlesztéshez közvetlenül kapcsolódó költségek, melyek kiszámlázhatóak.
Másrészt fontos szabály az is, hogy az indokoltan kikötött díjakat és költségeket legfeljebb a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett előző évi éves fogyasztói árindex mértékével lehet megemelni, amelyet a bank évente csak április 1- jei hatállyal tehet meg.
