Offline cégek online – kihívások az adózásban és a számvitelben

Kereskedelmi akciók, elektronikus szolgáltatások a világhálón: fogós kérdések az adózásban. Különösen akkor, ha a vállalkozás eddig még nem próbálkozott e megoldásokkal.

Amint összehozok egy ütős marketingkampányt, máris jön az adószakértő meg a könyvelő, és savanyú képpel „szétokoskodják” az egészet – panaszkodott egy vállalat marketingese.

Tényleg, a fent említettek valóban hajlamosak belekotyogni ebbe is, de végül is ez a dolguk…

Persze a klasszikusan offline cégek hirtelen – és többé-kevésbé kényszerű – átalakulása online vállalkozássá, nem pusztán a marketingben hoz kihívásokat.

A kampányok adózási következményei mellett, az online szolgáltatások áfája vagy a webshopok számlázása is rejt magában olyan buktatókat, amelyek miatt bajba kerülhet a világhálón még „nyeretlen kétéves” vállalkozó.

Az alábbiakban ezekre a veszélyforrásokra szeretném felhívni az érintettek figyelmét.

Mielőtt azonban erre rátérnék, beszéljünk még egy kicsit a marketingről, amúgy kedvcsinálóként.  Az alábbi történetet bevezethetném a jól ismert mondással is, miszerint „Mindenki jó valamire, ha másra nem, elrettentő példának!”

Tényleg…

Ahogyan ne csináljuk – elrettentő példa is kell néha…

Mintegy tíz évvel ezelőtt, a környékünkön nyílt egy ital-diszkont.  Üdítőt, márkás – és kevésbé márkás – italokat, édességet árulnak. Az áraik akkor is – egy évtizeddel ezelőtt is – barátságosak voltak. De csak az áraik. Az eladással megbízott, határozottan Barbie baba külsejű ifjú hölgy, kissé unott, udvariatlan volt, és amit igen intenzíven utált: az a VEVŐ.

Állandóan kelletlen viselkedése szinte a védjegyévé vált – akadt vásárló, aki azzal húzta ki a gyufát, hogy mazsolát akart venni – az a felső polcok egyikén van, és azt az eladó csak létráról éri el. „Barbie” nem is hagyta szó nélkül a dolgot.

Jómagam azzal vívtam ki mély ellenszenvét, hogy whiskyt vásároltam.

Én csak „sátoros ünnepeken” iszom alkoholt, akkor se sokat, így nem vagyok „műértő” vásárló. Viszont vendégségbe készülve, itallal akartam meglepni a házigazdát Úgy döntöttem, hogy ez az ital a whisky lesz. Igen ám, de milyen whisky?

Tanácstalanul nézegettem a címkéket, majd megpróbáltam segítséget kérni „Barbie babától”.   Ő már egyébként is dühös volt, mert érkezésemmel megzavartam egy nagyon fontos beszélgetést, egy bizonyos Panni és Zoli szerelmi civódásainak, és a harmadikként a kapcsolatba orvul betörő Ági viselt dolgainak igen részletes megvitatását. („Barbie baba” Panni pártján állt a jelek szerint.)  Köszönésemet is egy mérges „vakkantással” viszonozta: „Telefonálok!!!”   Pár pillanatig eljátszottam a gondolattal, hogy felhívom figyelmét egy apró – de kereskedő számára igen fontos – körülményre: én vagyok a VEVŐ!  Persze nem ő volt az üzlet tulajdonosa, feltehetőleg anyagilag sem volt érdekelt abban, hogy jól menjen a bolt, így ez a megjegyzésem valószínűleg hidegen hagyta volna (miként engem Panni szerelmi kálváriája). Mivel az üvegek és címkéik nézegetése sem segített a döntésben – végső megoldásként-, segítséget kértem az eladótól. Megkérdeztem, hogy melyik whiskyt ajánlja.

Az adott helyzetben meglepő válasz: „Én ugyan meg nem innám egyiket sem! Egyik rosszabb, mint a másik! Soha nem iszom whiskyt!”

Az egészséges életmód híveként magamban örömmel üdvözöltem a meggyőződéses antialkoholistát, de mindenképpen egy üveg whiskyvel szándékoztam távozni az üzletből! Így végül – lévén a szóban forgó házigazda pedagógus – az elnevezésében erre utaló márka mellett döntöttem…

Az eset évekkel ezelőtt történt, azóta már a boltot új tulajdonosai működtetik, és dolgozói sem ugyanazok. Ennek ellenére ez az epizód még mindig újra- és újra eszembe jut, ha belépek a boltba – a vásárlók ugyanis hajlamosak „elraktározni” a kellemetlen tapasztalatokat…

Bár annak idején közgazdász jelöltként eltöltöttem némi időt a „marketing” című tantárgy hallgatásával is, nem vagyok ennek szakembere. Annyiban azonban mindenképpen közöm van e területhez (is), hogy a sikeres marketing és az azzal elért többletbevétel azonban gyorsan köddé válhat, ha az akció „szembe ment” az adózási szabályokkal.

Jó bornak is kell a cégér – és az akciók

Kétségtelen, hogy a marketing akcióknak és a mögöttük álló termékeknek, szolgáltatásoknak a vevők számára kell vonzóaknak lenniük, ahogy a mondás tartja, a menyasszonynak a vőlegénynek kell tetszenie, nem a vőfélynek.

Emellett arra is szükség van, hogy a promóciós kampányokat, marketing akciókat gondos adótervezés előzze meg. Így nagyságrendekkel csökkenthető ezek adókötelezettsége, ami a társaság szintjén jelentős költségcsökkentést eredményezhet.

A tervezés során elsősorban azt kell átgondolni, hogyan határolhatóak be az egyes promóciós kampány, illetve marketing akció kategóriák a különböző adótörvényekben.

Az előkészületek során a személyi jövedelemadóról szóló törvény (Szja tv.), a társasági adóról szóló törvény (Tao. tv.) , az általános forgalmi adóról szóló törvény (Áfa tv.), és egyes esetekben a szerencsejáték szervezéséről szóló törvény (1991. évi XXXIV. törvény) rendelkezéseit is figyelembe kell, hogy vegyük.

Az első feladat az, hogy eldöntsük, hogy a marketing kampányt magánszemély vásárlóink részére, vagy üzleti partnereink részére szeretnénk-e meghirdetni.

Ha magánszemélyekről van szó, akkor esetükben az Szja tv. keretei között beszélhetünk többek között üzletpolitikai célú árengedményről, visszatérítésről, ajándékról, árumintáról, szóró ajándékról, csekély értékű ajándékról, üzleti ajándékról, ajándéksorsolásról (sorsolásos játék).

Az, hogy miként igyekszik a vállalkozás ösztönözni a vevőit a vásárlásra, az a marketingesek fantáziájára van bízva, de az némi korlátot szab ennek, hogy a kampánynak a fenti kategóriák valamelyikébe illeszkednie kell.

Lényeges, hogy a magánszemélyeket célzó kampányok kapcsán is meg kell vizsgálnunk a Tao. tv. és az Áfa tv. szempontjából is az akció adóvonatkozásait. (Ez akkor is érvényes egyébként, ha a kampánnyal vállalkozásokat szeretnénk elérni.)

A „lazaság” ebben a vonatkozásban – főleg az általános forgalmi adót illetően – nagymértékű adókockázatot jelenthet.

A társasági adó értelmezésében – a promóciók kapcsán – alapvetően a következő kategóriákkal dolgozhatunk: üzletpolitikai (reklám célú) juttatás, áruminta, munkavállalóknak adott juttatás, sorsolásos játék, ajándéksorsolás, térítés nélküli eszközátadás, reprezentáció, üzleti ajándék.

Ezzel párhuzamosan, az általános forgalmi adó szempontjából pedig a következő kategóriákban gondolkodhatunk: árengedmények (skontó; értékesített termék, szolgáltatás mennyiségéhez kapcsolódó árengedmény), üzletpolitikai célú árengedmény, pontakció, háromszereplős akciók, ingyenes ügyletek, egycélú, és többcélú utalványok.

Az Áfa törvény gondos tanulmányozása különösen ajánlott része a kampánynak, hogy az esetlegesen felmerülő, adóalap utólagos csökkentését megfelelően kezeljük, és megfelelő dokumentációval támasszuk alá, mivel a 27 százalékos adómérték miatt elbukhat a kitalált konstrukció, és a cég bankszámlája is sok százezerrel lehet karcsúbb a kampány végén, amit nem feltétlenül ellensúlyoz majd a vásárlók költési kedve.

Mindezek mellett, figyelembe kell venni az akció tervezésekor azt is, hogy egyes sorsolásos játékok, és ajándéksorsolások szervezése a szerencsejáték szervezéséről szóló törvény hatálya alá eshet.

(Némi odafigyeléssel, és a részvételi és játékszabályok megfelelő kialakításával jócskán lefaragható az adminisztráció és az adóteher.)

Amint látjuk, hogy a különböző adótörvényekben sokféle releváns kategóriával találkozunk, és e fogalmak között átfedések, de különbségek is akadnak szép számmal.

Ugyanakkor ezeket általában egyszerre kell figyelembe vennünk a marketing akciók és promóciós kampányok során.

Ezért nem hátrány, hanem sokkal inkább jelentős előny, ha még az akció indítása előtt értesül a marketing részleg terveiről a cég könyvelője, adótanácsadója (egészségesen óvatosak jogászt is bevonhatnak).

Egy marketing kampány adózási és számviteli buktatóiból, egy esettanulmány keretében, következő cikkemben adok ízelítőt.

Szolgáltatások a hálón

Bár e folyamat már jó néhány éve elindult, de most, a koronavírus-járvány miatti helyzetben még inkább felgyorsult a fogyasztási szokások jelentős változása, a fogyasztók egyre növekvő hányada vásárol az interneten árukat vagy szolgáltatásokat.

Az e-kereskedelem általános fogalmába mind az áruk, mind a szolgáltatások fogyasztók felé történő értékesítése beletartozik.

Jelen keretek között megvizsgáljuk, hogy

  • mely szolgáltatások tartoznak az elektronikusan nyújtott szolgáltatások körébe;
  • mi alapján történik ezek kategorizálása;
  • milyen speciális adójogi szabályokkal kell számolnunk a releváns adónemekben.

Az érintett vállalkozásoknak fontos tudniuk, hogy az elektronikus kereskedelmet és az interneten nyújtott szolgáltatásokat a jogágak elkülönülten szabályozzák, ezért a kereskedelmi jog és az adójog egymásnak némileg ellentmondóan kezeli e területet. Jelen keretek között azonban csak az adózást érintő kérdésekkel foglalkozunk.

Az adójogban az áfa szabályozásban találunk fontos rendelkezéseket az elektronikus ügyletekre nézve.

Az elektronikusan nyújtott szolgáltatások – a hírközlési szolgáltatásokhoz és a rádiós és audiovizuális médiaszolgáltatásokhoz hasonlóan – nem vehetők igénybe valamilyen hálózathoz való kapcsolódás nélkül.

A fenti szolgáltatásokat az uniós HÉA szabályozás együttesen távolról is nyújtható szolgáltatásoknak nevezi, és ezeket közös vonásukból (valamilyen hálózathoz való kapcsolódás nélkül nem vehetőek igénybe) kiindulva egységesen szabályozza.

Ennek lényege röviden az, hogy e szolgáltatások teljesítési helyét az igénybevevő (nem adóalany) magánszemély letelepedési helye határozza meg, így az áfát az igénybevevő letelepedése szerinti államban kell megfizetni (Áfa tv. 45/A. § (1) bekezdése).

Most nézzük meg azokat a szempontokat, amelyek egy adott szolgáltatás elektronikus szolgáltatásként való besorolását megalapozzák!

Ennek során az alábbi kérdésekre kell igen választ kapnunk a szolgáltatással kapcsolatban:

  • A szolgáltatás nyújtása elektronikus hírközlési hálózat igénybevételével történik?
  • A szolgáltatás célja nem valamely birtokba vehető forgalomképes ingó dolog, ingatlan, illetve vagyoni értékű jog üzletszerű értékesítése, beszerzése, cseréje vagy más módon történő igénybevétele, vagyis nem termékértékesítés?
  • A szolgáltatás elektronikus jellege a szolgáltatás lényegi részét képezi, nem csak kiegészítő jellemzője a főszolgáltatásnak, amely nem elektronikus úton valósul meg?
  • A szolgáltatás nem hírközlési szolgáltatásra vagy műsorszolgáltatásra irányul?
  • A szolgáltató főszabályként és az adott szolgáltatás tekintetében nem közvetítő szolgáltató?

Amennyiben tehát a fenti kérdések mindegyikére igen választ adhatunk, úgy nagy valószínűséggel elektronikus szolgáltatásról van szó, és a vonatkozó Áfa szabályozást kell alkalmaznunk.

Kétséget kizáróan ilyen szolgáltatások azok, amelyek igénybevétele nem csak egyszerűen elektronikus hírközlési hálózaton keresztül történik, de azok léte a kibertéren kívül elképzelhetetlen lenne. E körbe tartozik

  • online használt szoftverek (felhő alapú beszerzési, számviteli programok) letöltése, frissítése, online karbantartása,
  • online adattárolás, amely lehetővé teszi meghatározott adatok elektronikus úton történő tárolását és lehívását,
  • filmek online megtekintése, letöltése,
  • online zene, csengőhangok, játékok, asztaltémák, képernyőkímélők letöltése,
  • e-könyvek online megtekintése, letöltése,
  • automatizált online szerencse-játékok használata,
  • olyan online játékok elérése, amelynek során a különböző játékosok földrajzilag távol vannak egymástól,
  • online társkereső oldalak működtetése,
  • hirdetések weboldalakon,
  • minden olyan szolgáltatás, ami weboldalak, online felületek működtetéséhez kapcsolódik, mint pl. hirdetés megjelenítését gátló szoftver (Ad-blokkolók), szűrők és tűzfalak online automatizált telepítése, stb.

A felsorolt – és széles körben elterjedt – szolgáltatások esetén az elektronikus (online) jelleg vitathatatlanul meghatározó elem, és a működésüket biztosító technológiai és üzleti folyamat is jól ismert.

Merőben más (bonyolultabb) a helyzet, ha valamilyen új elektronikus szolgáltatási megoldással találkozunk– és a járvány idején és majd még utána is, sok újdonság születik majd e téren is -, és azt vizsgálva kell a fenti öt kérdésre választ találnunk.

A problémát annak eldöntése jelenti, hogy a szolgáltatás elektronikus jellege mennyiben érdemi szolgáltatási elem, és ha az is, akkor nem minősül-e hírközlési szolgáltatásnak vagy műsorszolgáltatásnak.

Nézünk erre néhány – a járvány helyzetben különösen aktuális – példát!

  • Egy pdf. formátumú dokumentum manuális közreműködéssel, e-mailben történő megküldése: ez ugyan hordoz elektronikus jelleget, de nem elektronikusan nyújtott szolgáltatás az automatikus folyamat hiánya miatt, míg ugyanez a szolgáltatás automatikus küldés esetében, elektronikusan nyújtott szolgáltatásnak minősül.
  • Hasonlóképpen elektronikusan nyújtott szolgáltatás pdf. dokumentum vagy fénykép letölthetővé tétele adott weboldalról, ezzel szemben

= élő webes szeminárium (webinar) nyújtása viszont nem elektronikusan nyújtott szolgáltatás,    hanem műsorszolgáltatás, míg

= online oktatás előre felvett tartalmakkal és letölthető pdf. dokumentumokkal elektronikusan nyújtott szolgáltatás, de

= ugyanez a szolgáltatás élőben nyújtott személyes előadással már nem minősül elektronikusan nyújtott szolgáltatásnak, viszont

= online letölthető tartalomhoz nyújtott link megküldése viszont elektronikusan nyújtott szolgáltatás.

Azokat a „vegyes csomagokat”, melyek bár termékértékesítésnek számítanak, de az értékesített termék mögött ténylegesen egy elektronikus szolgáltatás értékesítése rejlik, még nehezebb besorolni a tárgyalt kategóriákba.

Például, ha az értékesítés tárgya:

  • DVD, amely online tartalom letöltését is biztosítja,
  • technikai folyóirat, amely lehetővé teszi online kiegészítő tartalom elérését,
  • zenei CD, amely online tartalomletöltést is lehetővé tesz.

Ahogy az előzőekben már megállapítottuk, az elektronikusan nyújtott tartalomszolgáltatások sosem vehetők igénybe valamilyen hálózathoz való kapcsolódás nélkül. A használó fizikailag mindig egy hírközlési szolgáltatón keresztül veszi igénybe a tartalom-szolgáltatásokat.

A hírközlési szolgáltató egyes esetekben belép az értékesítési folyamatba is, míg más esetekben kívül marad ezen ügyleteken.

Ez utóbbira szemléletes példa egy kiadó, amely a saját honlapján kínálja értékesítésre digitális könyveit, vagy egy informatikai fejlesztő vállalkozás, amely saját fejlesztésű szoftvereit, digitális alkalmazásait értékesíti honlapján keresztül.

Gyakori, hogy a digitális tartalmakat egy webáruház értékesíti, és sokszor nem is közvetlenül a végfelhasználó felé, hanem egy elektronikus szolgáltatásokat tartalomszolgáltatóként értékesítő hírközlési szolgáltatónak, amely ezeket a tartalmakat plusz díjak (emelt díjas sms, hó végi elszámolás) ellenében adja tovább a felhasználóknak.

Miért is lényeges mindez az általános forgalmi adó szempontjából?

Az előzőek szerint kialakuló értékesítési láncok egész hosszúak, és határokon átnyúlóak is lehetnek. Esetükben gyakran problémát jelent annak megállapítása, hogy az egyes szolgáltatásokat mikor nyújtják a végfelhasználónak és a szolgáltatással kapcsolatban ki felel a hozzáadottérték-adó (áfa) megfizetéséért.

Lényeges, hogy adóalanyok közötti szolgáltatásnyújtás során nem a szolgáltatásnyújtó kötelezettsége az áfa megfizetése, így ilyen esetekben nem is bír alapvető fontossággal, hogy ki volt a szolgáltatás nyújtója.

Ha a digitális szolgáltatást adóalany veszi igénybe, akkor a szolgáltatás teljesítési helyét az igénybevevő gazdasági célú letelepedése határozza meg (Áfa tv. 37.§. (1) bekezdése).

Ennek megfelelően, ha például egy Magyarországon letelepedett tartalomszolgáltató egy kizárólag külföldön letelepedett adóalany számára nyújt tartalomszolgáltatást (és itt most nem fontos, hogy az továbbközvetíti-e vagy sem) akkor a teljesítési hely külföldön lesz.

A szolgáltatás után az áfa megfizetésére az igénybevevő adóalany kötelezett, a nyújtó a számlát áfa felszámítása nélkül állítja ki. Az ügylet során az áfát az igénybevevő fogja a saját államában irányadó mértékkel felszámítani.

Ezzel szemben, ha a fenti szolgáltatás igénybevevői nem adóalanyok, az adófizetési kötelezettség nem ruházható át rájuk, így a szolgáltatásnyújtó lesz az adófizetésre kötelezett.

Ez azonban kicsit bonyolultabb feladat, mint első értelmezésben tűnik.

Ugyanis, a nem adóalanyok számára nyújtott digitális szolgáltatásoknál– az adóalanyokhoz hasonlóan – a célország elve érvényesül úgy, hogy az említett elv ellenére a hozzáadottérték-adót a szolgáltatás nyújtója köteles megfizetni.

Ebből következően, ha a belföldön letelepedett szolgáltató e szolgáltatásokat másik tagállamban letelepedett nem adóalany igénybevevő részére nyújtja, úgy ezen szolgáltatások után az áfát abban a tagállamban kell megfizetnie, ahol az igénybevevő letelepedett (Áfa tv. 45/A. §. (1) bekezdése).

Fentiek három, további kérdést, megoldandó feladatot is adnak:

  1. El kell dönteni, hogy ki minősül a tartalomszolgáltatás nyújtójának, ha a hírközlési szolgáltató közvetítőként jelenik meg?
  2. A különböző EU tagállamokba irányuló szolgáltatásnyújtások adminisztratív terheinek csökkentésére van szükség (MOSS rendszer)
  3. A szolgáltatás igénybevevője illetőségének megállapítása is lényeges.

Fentieket – ugyancsak egy esettanulmányon keresztül – következő cikkemben vizsgáljuk meg, ahogyan azt is, milyen hibákat követnek el a csomagküldő kereskedők, a termékeiket a világhálón értékesítők az eladásaik bizonylatolása során.


Kapcsolódó cikkek:


MNB: elolvadt a bankok nyeresége
2020. július 10.

A bankszektor konszolidált nettó eredménye az egy évvel korábbi 2,7 százalékára, 3 milliárd forintra csökkent az első negyedévben.

Óriási bírságot kapott egy webáruház
2020. július 10.

A GVH 892 millió forint bírságot szabott ki az Alza.hu webáruház üzemeltetőjére és cseh anyavállalatára Black Friday akciók tisztességtelen reklámozása miatt.

Az európai átlagnál optimistábbak a magyar vállalatok
2020. július 8.

Míg az európai cégek 56 százaléka számít egy éven belül recesszióra, a magyar vállalatoknak csak 50 százaléka véli úgy, hogy 2020-ban csökkenhet az ország GDP-je, 45 százalékuk pedig nem idén hanem csak később számít visszaesésre.