Amennyiben a munkáltató meg kívánja szüntetni a munkaviszonyt, sok esetben először felajánlja a közös megegyezés lehetőségét a munkavállalónak. Nem mindegy azonban, hogy ez az ajánlattétel milyen körülmények között valósul meg; a cél tényleg az-e, hogy a munkavállaló részéről a közös megegyezés aláírása valóban tudatos, minden információ ismeretében átgondolt döntés legyen.
A koronavírus terjedése miatt sok munkavállaló végzi munkáját otthonról, akár egyoldalú utasításra, akár saját választása alapján. Az otthoni munkavégzéshez azonban elektronikus eszközök szükségesek, hiszen mind a munkavégzés, mind a munka eredményének továbbítása ezeken keresztül zajlik. Fontos kérdés, hogy ki köteles biztosítani ezeket az eszközöket, a munkavállaló mikor jogosult azokat a munkavégzéstől eltérő, azaz magáncélra használni, és a munkáltató milyen mértékben jogosult ezt a használatot, továbbá az elektronikus eszközökön tárolt adatokat ellenőrizni.
Lassan visszaáll a rend a koronavírust követően, egyre több ideiglenes intézkedés kerül visszavonásra, a következő lépés az újranyitás. Szerencsés esetben a cégek megrendeléseinek száma is növekedésnek indul, amelyek teljesítéséhez munkaerőre van szükség. Természetesen előnyös, ha az újonnan felvett munkaerő már gyakorlott és ismerős a munkáltatónál. Így hát felmerülhet a kérdés, hogy a gazdasági recesszió során megszüntetett munkaviszonyok újraéleszthetőek-e.
Amikor munkahelyet választunk, figyelembe vesszük a bér nagyságát, az egyes juttatásokat, a munkaidő rugalmasságát, továbbá a munkáltató személyét – jó hírnevét, fennállásának időtartamát, sikerességét. Éppen ezért fontos kérdés, hogy mi történik a munkavállalókkal, a munkaviszonyokkal a munkáltató személyében bekövetkező változás esetén, amelyre például a cég eladása miatt kerülhet sor. Változatlan marad-e a jogviszony, vagy új szerződéskötés szükséges? A közösen vagy egyénileg kiharcolt jogosultságok elvesznek, vagy az új munkáltató köteles ezekhez igazodni? Mit lehet tenni, ha nem szeretnénk az új munkáltató részére munkát végezni?
2020 június 17. napjával bezárólag véget ért a veszélyhelyzet, az élet lassan visszatér a normál kerékvágásba. A veszélyhelyzet időtartama alatt a munka világában is született jónéhány speciális rendelkezés, ezek sorsa is rendezésre került átmeneti szabályok segítségével.
Míg a munkaviszony fennállása alatt a legtöbb munkavállaló nem mer a munkáltatóval szemben fennálló követelései behajtása érdekében erőteljesen, akár jogi úton fellépni, addig a munkaviszony megszűnését követően már nincs visszatartó erő, már nem kell félni retorziótól. Ekkor a munkavállalók akár már a bírósági út lehetőségét is kihasználják igényérvényesítésük érdekében, mielőtt azonban emellett döntenek, érdemes megismerniük, az egyes jogszabálysértésekre meddig hivatkozhatnak, kiszámítani, mely követeléseik évültek esetleg el.
A gazdasági válság növekedésével a munkáltatók árbevétele is csökken, ami miatt a munkavállalók részére történő bérfizetés is nehezebb a megszokottnál. Ha azonban a munkabér nem érkezik meg határidőben a munkavállaló számlájára, annak költséges következményei lehetnek, érdemes tehát előre átgondolni az alternatív lehetőségeket a jogszerű eljárás érdekében.
A veszélyhelyzet okozta gazdasági válság következményeinek csökkentése, a munkahelyek megőrzése érdekében igénybe vehető a csökkentett munkaidőben történő foglalkoztatás mellett a bértámogatás. A támogatás igénybevétele során meg kell, vagy bizonyos esetekben meg lehet állapodni egyéni fejlesztési időről, amely időtartam alatt a munkavállaló munkavégzés helyett képzi magát. Habár a tanulás éppen most, a bezártság miatt nehezebb, mégsem lehetetlen, hogy ebben az időtartamban a munkavállalók fejlesszék magukat, és így képzettebben induljanak majd az újból megnyíló munkaerőpiacon. A tanulmányokban való előrehaladás a munkáltató és a munkavállaló közös érdeke is lehet, így az egyéni fejlesztési időben való megállapodáson túl az sem kizárt, hogy a tanulás tárgyában, mikéntjében, a munkáltató által ehhez nyújtott támogatásban is megállapodjanak.
A munkajogi szabályok a munkáltató és a munkavállaló alá-fölérendeltségi viszonyára tekintettel látja el munkajogi védelemmel a munkavállalókat. A vezető állású munkavállalókra azonban a kiszolgáltatottság nem vagy nem olyan mértékben jellemző, ezáltal rájuk az általánostól eltérő szabályok vonatkoznak, amelyek a szokásosnál csak enyhébb védelmet biztosítanak, továbbá sokkal nagyobb lehetőséget hagynak a feleknek a munkaszerződésben a jogszabálytól való eltérésre. A munkaviszony megszüntetésével kapcsolatosan szintén az általánostól eltérő szabályokat kell alkalmazni velük kapcsolatban.
A munkahely meghatározása általában megtörténik a munkaszerződésben, azzal, hogy nem feltétlenül egy pontos cím kerül megjelölésre. Előfordulhat azonban, hogy a felek nem rendelkeznek a munkavégzés helyszínéről, amely főként akkor szülhet vitákat, ha a munkáltató később módosítani kívánja azt.
