Most olyan jogesetet elemzünk, amelyben a számlakibocsátó számláira alapított adólevonási jog gyakorolhatóságának értékelése során az adóhatóságnak azt kellett vizsgálnia, hogy adózó magatartása (adólevonás) törvényes joggyakorlás volt-e.
Maratoni hosszúságúra nyúlt adólevonási tiltásokkal foglalkozó cikksorozat utolsó állomásához érkeztünk, amely látszólag magától értetődő tilalommal, illetve annak feloldásával foglalkozik: ez a telefonszolgáltatásra vonatkozó adólevonási korlátozás.
Az áfalevonási jog gyakorlásának feltételei között az Európai Unió Bíróságának irányadó döntései nagy hangsúlyt fektetnek az adóhatóságot terhelő bizonyítási kötelezettségre, amelynek során objektív tényekkel kell bizonyítania, hogy a számla befogadója tudott, vagy kellő körültekintés mellett tudhatott arról, hogy adókijátszás valósul meg, illetve ebben maga is közreműködött.
Lakóingatlan beszerzése esetén szintén felmentést kapunk az általános levonási tilalom alól, amennyiben a beszerzésre továbbértékesítési céllal kerül sor. Ez a téma is tartogat csavarokat, ezekre fókuszál cikkünk.
Az adóhatósági határozatnak egyértelmű indokolást kell tartalmaznia arról, hogy az adólevonási jog az adózót milyen tények, bizonyítékok és jogalap alapján nem illeti meg. A következőkben egy Kúria által hozott ítéletet mutatunk be.
A lakóingatlanokkal kapcsolatos tilalmak témáját folytatva most a levonási tilalmak első feloldásával foglalkozunk, amely a bérbeadási célú beszerzés.
Az adóhatósági határozatnak egyértelmű indokolást kell tartalmaznia arról, hogy az adólevonási jog az adózót milyen tények, bizonyítékok és jogalap alapján nem illeti meg. A következőkben egy Kúria által hozott ítéletet mutatunk be.
Az adólevonási tiltások közül az egyik legszerteágazóbb téma a lakóingatlanhoz kapcsolódó tilalmak, feloldások megismerése, azoknak a gyakorlatba átültetése. Ennek a témának a feldolgozása, illetve kibontása a mostani cikk fő motívuma.
Az általános forgalmi adó a hozzáadott értéket adóztatja, amelynek érvényesülését a gyakorlatban az adólevonási jog biztosítja. Ennek megfelelően a többi adóalany által ránk áthárított adót levonhatjuk, amennyiben a beszerzés az adóköteles tevékenységünket szolgálja. Ezen a rendszeren belül azonban mégis vannak olyan ügyletek, amelyekbe a jogalkotó beavatkozik, és bár a megrendelés adóköteles tevékenységet szolgál, mégsem (vagy csak részben) élhetünk az adólevonási jogunkkal.
Szakirodalmat rendszeresen olvasók számára ismerősen hangozhat a valódi és a nem valódi adómentes ügylet kifejezés, akiknek pedig újdonságként hatnak az előbbi fogalmak, számukra is rögtön érthető lesz, hogy miről szól az alábbi cikk.
Az adólevonási jog gyakorlásához valamilyen bizonylatra van szükség, amely jellemzően a számla, de vannak olyan ügyletek, amelyek esetében más bizonylat is megfelelő a levonási jog érvényesítéséhez. Az alábbiakban ezeket vizsgáljuk meg.
Sorozatunk második részében többek között a számlamódosítási láncok helyes elszámolásáról, a kétlépéses számlakorrekcióról, az előleg- és végszámlákról való adatszolgáltatásról szólunk.
Számlakibocsátói oldalon megvolt a tűzkeresztség: a 2020. július 1-jén és azóta kibocsátott számlák jelentős köre bekerült a kibővült adatszolgáltatási kötelezettség alá. Befogadói oldalon ugyanakkor az új szabályok alkalmazása szempontjából nem a számla kibocsátásának időpontja mérvadó, hanem az, hogy mikor élünk a levonási jogunkkal, ezért itt leghamarabb az augusztusban beadandó bevallásban kell alkalmazni az új előírásokat.
Az Adó szaklap írása azt mutatja be, hogy az általános forgalmi adó alanyainak milyen okiratok, illetve dokumentumok birtokában áll módjukban adólevonási jogot gyakorolni a rájuk áthárított, illetve fizetendő adóként megállapított előzetesen felszámított adó tekintetében.
Az Európai Unió Bírósága egy közelmúltbeli ügyben kimondta, hogy az áfaügyletek ellenőrzése során az adóhatóság nem tekinthet el a teljes költségvetési kihatás vizsgálatától. Így nem elfogadható, ha a hatóságok anélkül tagadják meg az áfalevonási jogot az egyik adózónál, hogy a másiknál az ezzel összhangban álló áfa-visszaigénylést lehetővé tennék. Sőt, a bíróság azt sem tartotta elfogadhatónak, ha az adóhatóság a bírság kiszabásakor kizárólag a jogosulatlanul levont áfa összegét veszi alapul anélkül, hogy vizsgálná a ténylegesen okozott adóhiányt. Az ítélet egy újabb fontos lépésként értékelhető az áfarendszer igazságosságának megteremtése útján.
A NAV útmutatót közölt az áfalevonási jog érvényesítéséről. Körözik Rózsa Sándort is.
