Az arányosítás önmagában sem könnyű téma, de a tárgyi eszközök arányosítása még egy fokkal komolyabb kihívás. Azért sem könnyű megközelíteni ezt a témát, mert más az Áfa tv. szerinti tárgyi eszköz fogalom és más a Számviteli törvény szerinti tárgyi eszköz fogalom. Tekintve, hogy gyakorló szakemberek is nap, mint nap használják mind a két törvényt ezért nagyon fontos, hogy lássuk miben más, miben tér el a két fogalom egymástól.
Az arányosítás alkalmazása önmagában sem mindig egyszerű, de vannak olyan helyzetek, amikor nagyon nagy körültekintéssel kell eljárni. Ilyen helyzet lehet például, amikor egyik évről átlépünk a következő évre és adott bevételről el kell dönteni, hogy melyik év arányszámába kell beleszámítani, így befolyásolva a levonási hányadunkat.
A leggyakrabban alkalmazott arányosítási módszer a bevételalapú arányosítás, amikor kimunkáljuk ügyfelünk adóköteles tevékenységből származó összes bevételét, valamint ugyanezt tesszük az adómentes tevékenységből származó bevételekkel is, végül a két számot viszonyítjuk egymáshoz.
A levonható adó joga és mértéke nagyon sarkalatos részre az elszámolandó adónak. A bevallási gyakoriságtól függően ezzel a kérdéssel havonta, negyedévente, illetve alacsony adóteljesítményű adózók esetén évente egyszer kell foglalkoznunk. Ez a téma azoknál az adózóknál kérdés, akik több tevékenységet is folytatnak és van olyan tevékenységük, ami mentes az adó alól, hiszen a törvény nem engedi a levonási jog gyakorlását olyan tevékenységhez kapcsolódóan, amelyek után nem kell áfát felszámítania az értékesítéskor.
