Cikksorozatunk befejező részében néhány olyan esetkörről lesz szó, amelyeknél nem feltétlenül egyértelmű, hogy alkalmazhatóak-e az építőipari munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó fordított adózás szabályai.
Sorozatunk mostani részében az építőipari munkaerő-kölcsönzés régi és új szabályait részletezzük, elemezzük.
Sorozatunk mostani részében az engedélyktelesség témáját járjuk körbe. Szólunk építési hatósági engedélyről, építési tartalmú engedélyről és a fordított áfa kapcsolatáról.
Cikksorozatunk előző részében tisztáztuk, hogy az Áfa tv. 142. § (1) bekezdés b) pontja alapján csakis szolgáltatásnyújtás adózhat fordítottan. További feltétel, hogy szolgáltatásnyújtások közül is csak azok tartozhatnak fordított áfa alá, amelyek tartalmilag építési-szerelési vagy egyéb szerelési munkát valósítanak meg.
Az Áfa tv. 142. § (1) bekezdés b) pontja is építőipari munkákhoz kapcsol fordított adózást, azonban míg ugyanezen bekezdés a) pontja az ingatlan áfában termékértékesítésnek minősülő átadását vonja fordított adózás alá, a jelen cikkben tárgyalt jogszabályhely hatálya alá az áfában is szolgáltatásnyújtásként kezelt ügyletek tartoznak.
Véget ér a fordított áfázás a munkaerő-kölcsönzésnél, április 1-től már nem a megrendelő, hanem a munkaerőt kölcsönbe adó cég számítja fel és fizeti meg az általános forgalmi adót – közölte Izer Norbert, a Pénzügyminisztérium adóügyekért felelős államtitkára.
