Cikkünkben folytatjuk az Európai Bíróság közelmúltban magyar vonatkozású ügyekben hozott döntéseinek ismertetését. Az alábbiakban a 2022. második félévében, illetve 2023-ban eddig elfogadott általános forgalmi adót érintő ügyek lényegi elemeit foglaljuk össze.
A fizetésképtelenségi eljárásban a csődjogi értelemben vett esedékesség fogalma eltér a polgári jogi fogalomtól, ezért az adós fizetésképtelenségét a szerződésen alapuló lejárt tartozás ténye önmagában nem alapozza meg – a Kúria eseti döntése.
A levonási joghoz kapcsolódó alaki követelmények közül talán leggyakrabban a levonási jog gyakorlásának tárgyi feltételével kapcsolatos kérdések kerültek az EUB elé.
Az Adó kódexben megjelent jogesetből kiderül: ha nagyobb forgalmú, sok embert foglalkoztató cégek esetében több évre visszamenőleg kerülnek adózási jogszabálysértések feltárásra, akkor mindig nagy összegű szankciókra lehet számítani. Ennek megelőzését nagyban elősegíti, ha a cégcsoportot az egyes országokban segítő tanácsadók egymással kommunikálnak és minden lényeges információt kicserélnek egymással.
Az együttműködő közösség amúgy is szigorú kivételes szabályait az Európai Bíróság az elmúlt évek ítéleteivel tovább szűkítette, és ezeket a változásokat a magyar jogalkotás sem követte le mindig pontosan. Cikkünk második részében fontos jogeseteket értelmezünk.
A cikksorozat mostani részében két olyan esetről lesz szó, ahol az adószám hiánya olyan körülményekből adódott, amelyek indokolttá tehetik a levonási jog megtagadását.
Az Európai Unió Bírósága (EUB) az elmúlt egy évben is számos olyan ítéletet hozott, amely közvetve vagy közvetlenül érinti a magyar cégek adózását. Tekintettel a szabályozás hátterére, ezek az áfafizetést érintő ítéletek természetesen, hiszen az EUB-nek elsősorban ebben a körben van hatásköre dönteni. Ezek közül mutatjuk be a legérdekesebbeket, a mindennapokra legjobban kiható ítéleteket. Beszélgetőpartnerünk dr. Fischer Ádám, a Niveus jogi üzletágának vezetője.
A tárgyi adómentes tevékenységet végző kisebb cégek komoly versenyhátrányba kerülhetnek nagyobb riválisaikhoz képest, akik képesek bizonyos szolgáltatásokat házon belül megoldani. Ezt a problémát hivatott orvosolni az együttműködő közösség intézménye. Írásunk első részében értelmezzük a szabályozást és érdekes jogeseteket mutatunk be.
Cikksorozatunk mostani részében először azt mutatjuk be, hogy az EUB szerint milyen feltételek teljesülése esetén kell termékértékesítésnek tekinteni a felek által bérletként (azaz szolgáltatásként) kezelt lízingszerződést, majd pedig a levonási jog alaki feltételeivel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatról lesz szó.
Az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatában visszatérően megjelenik az a gondolat, hogy az adott ügyletre vonatkozó tagállami polgári jogi szabályok nem határozhatják meg az ügylet áfarendszerbeli megítélését. Adott esetben ez azt eredményezheti, hogy az áfalevonás jogszerűsége is megkérdőjeleződik.
Cikksorozatunk következő részében a telephelyet az általános forgalmi adó szempontjából vizsgáljuk kiegészítve néhány vonatkozó jogeset tanulságaival is.
Ha a számlát hibás adózási mechanizmussal állították ki, a levonásnak nem csupán az alaki, hanem az anyagi feltételei sem teljesülnek maradéktalanul.
Elmondható, hogy a háromszögügylet tulajdonképpen egy láncügylet, hiszen igaz rá, hogy egynél több értékesítés történik a felek között olyan módon, hogy a termék az első értékesítőtől közvetlenül a végső beszerzőhöz kerül.
A valótlan értékesítői adatokat tartalmazó számla önmagában nem vezethet a levonási jog megtagadásához, az viszont igen, ha egyáltalán nem állnak rendelkezésre az annak megállapításához szükséges adatok, hogy ezen értékesítő adóalanynak minősült‑e.
Cikksorozatunk mostani részében részben az adóköteles tevékenységhez történő felhasználásra, részben pedig a termék értékesítőjének, szolgáltatás nyújtójának adóalanyiságára vonatkozó feltételeket vizsgáló EUB-döntésekről lesz szó.
Egy magyar vonatkozású ügy kapcsán az EUB kifejtette, milyen feltételekkel lehetséges levonási korlátozást meghatározó tagállami szabályokat alkotni.
A levonási jog kapcsán az EUB ítéleteiben foglalkozott az adólevonások korrekciójának mechanizmusával is.
Cikksorozatunk mostani részében folytatjuk a vegyes használatú tárgyi eszközök kérdéskörének taglalását, valamint foglalkozunk az előzetesen felszámított áfa megosztására vonatkozó ítélkezési gyakorlattal.
A levonási jog keletkezésének anyagi feltételei közé tartozik az is, hogy az adóalany a beszerzett terméket, igénybe vett szolgáltatást utóbb adóköteles tevékenységéhez használja fel.
A levonási jog keletkezésének anyagi feltételei közül az első, hogy a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője adóalany legyen, és ilyen minőségében szerezze be a terméket, igénybe vennie a szolgáltatást.
