Cikksorozatunkban a szerző azt vizsgálja, hogy a munkaügyi kapcsolatokban tanúsított magatartással összefüggésben okozott károkért a szakszervezet mikor és milyen feltételekkel felel.
A szerző álláspontja szerint a munkáltatói kártérítési felelősség intézményét tulajdonképpen pusztán a „peres” logikában, izoláltan szemlélni elhibázott, szűk megközelítés. Ehelyett a rendszer átfogó reformjára van szükség. Az alábbiakban prof. dr. Kun Attilának[1] a Munkáltatói kárfelelősségről „másképpen” – a biztosítási logika lehetőségei?[2] című, a XIX. Magyar Munkajogi Konferencián elhangzott előadásának szerkesztett változatát olvashatják.
A XIX. Magyar Munkajogi Konferencián tartott szemináriumon dr. Nádasné dr. Rab Henriett egyetemi docens moderálásával dr. Nádas György egyetemi docens, dr. Ikanov Gábor ügyvéd és dr. Dudás Katalin ügyvéd osztotta meg gondolatait a munkáltatóval szembeni igényérvényesítés lehetőségeiről és a munkavédelmi felelősségről. Cikkünkben röviden beszámolunk a szemináriumon elhangzottakról.
A munkáltatói kártérítési felelősség megítélését hosszú évtizedekre meghatározta a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: 1992-es Mt.) 174. §-ához kapcsolódó MK 29. számú állásfoglalás. Az előbbi állásfoglaláson alapuló bírói gyakorlathoz képest a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) szabályai teljes szemléletváltást követelnek a munkaügyeket tárgyaló bíráktól. Ebben a témakörben – szubjektív szempontok alapján – választottam ki a legjelentősebb változásokat, bemutatva egyrészről a kártérítési igények elbírálásakor érvényesülő változatlan értelmezést, másrészről néhány új jogi terminológiát, mindezekhez felhasználva a korábbi és a hatályos szabályozásra épülő bírói gyakorlatot.
A munkáltatói kártérítési felelősség megítélését hosszú évtizedekre meghatározta a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: 1992-es Mt.) 174. §-ához kapcsolódó MK 29. számú állásfoglalás. Az előbbi állásfoglaláson alapuló bírói gyakorlathoz képest a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) szabályai teljes szemléletváltást követelnek a munkaügyeket tárgyaló bíráktól. Ebben a témakörben – szubjektív szempontok alapján – választottam ki a legjelentősebb változásokat, bemutatva egyrészről a kártérítési igények elbírálásakor érvényesülő változatlan értelmezést, másrészről néhány új jogi terminológiát, mindezekhez felhasználva a korábbi és a hatályos szabályozásra épülő bírói gyakorlatot.
A munkáltató kártérítési felelőssége akkor áll fenn, ha a munkavállaló bizonyítja a munkaviszony fennállását, a kárát, továbbá a kárnak a munkaviszonnyal való okozati összefüggését – a Kúria eseti döntése.
