A templomosoknak talán a legjelentősebb öröksége az, hogy nemzetközi szintű gazdálkodó szervezetté tudtak fejlődni. A kor intézményeit messze meghaladó szintű volt a pénzügyi tevékenységük, a modern bankrendszerek is sok mindenben hasonló gyakorlatot folytatnak. A profitérdekű gazdálkodás a kapitalizmus kialakulásának csíráit is magában hordta.
Az alázat az erények őrzője! A templomosokról szóló cikksorozat első két részében röviden bemutattuk a Rend megalapítását, felemelkedését, majd bukását. A Templomos Lovagrend eredeti céljainak – védelem és harc – megvalósítása sokba került, ezekhez jelentős anyagi erőforrásokra volt szükség. A kezdeti idők jövedelmei A Rend működésének első éveiben kifejezetten szerény anyagi javakkal rendelkezett. Az alapító nyolc (vagy kilenc) lovag saját (nem túl jelentős) vagyonán kívül lényegében a jeruzsálemi király adományával kellett beérniük, ami a saját és állataik lakhatását, elszállásolását lehetővé tévő épületrészek birtoklását jelentette. Ez volt az a bizonyos ’templom’, amelyből a Rend nevét is eredeztették. A Rend pápa általi hivatalos elfogadása (Troyes-i zsinat, 1129. I. 13.) jelentős változásokat eredményezett. A Szentföldön harcoló lovagok adományokat kaptak a hívő keresztényektől, akik fontosnak tartották a hit védelmét. Ez jelenthetett földterületet, pénzt, vagy ennél akár jóval csekélyebb értékű ingó dolgokat (állatok, termény, ruházat stb.) is. Ezek az adományok már lehetővé tették, hogy a Rend érdemben működjön, ellássa a védelmi feladatokat, ruházkodjon, lovakat tartson, fegyvereket szerezzen be, illetve további lovagokat toborozzanak. A templomosok párizsi központja (1795 körül) A Rendbe lépő lovagok is szegénységi fogadalmat…
