A főszabálytól eltérő munkaidő szabályozása

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A munkaidőre és pihenőidőre vonatkozó szabályoktól való elté­rés tilalmát, illetve lehetőségét tartalmazó rendelkezések közül a szabályozási technika mellett kieme­lendő, hogy egyes bekezdések maguk is előírhatják a szabály feltétel nélküli betartását. Például a gyermekét egyedül nevelő munkavállaló esetén gyermeke hároméves koráig a heti pihenő­napok egyenlőtlenül nem oszthatók be. A 113. § (2) bekezdés c) pontja tilalmat megfogalmazó rendelkezés, a 135. § az eltérés tilalmát nem ismétli meg.

Vannak azonban olyan szabályok, ahol az előírás kijelentő módban, vagy a kötelezést kifejező mondatszerkezetben áll: „A munkaidőt heti öt napra, hétfőtől péntekig kell beosztani” [Mt. 97. § (2) bek.]. A „kell” megfogalmazás arra utalhat, hogy az ál­talános munkarend egy olyan – a munka díjazásánál, az elszá­molásnál is használt – fogalom és egyben általános beosztási minta, amelytől az eltérés nem megengedett, bár ezt az Mt. 135. § (1) bekezdése a felsorolásban kifejezetten nem tartalmaz­za. Ez az értelmezés természetesen nem eredményezheti azt, hogy a munkáltató ne dönthessen olyan munkarend kialakításá­ról, amely a munkaidő és a pihenőidő beosztását a fentiektől el­térő, de a működése szempontjából általánosnak minősülő for­mában írja le. Ilyen eset lehet, ha pl. a munkavégzésre előírt idő hétfőtől csütörtökig napi 10 óra, vagy hétfőtől csütörtökig a munkaidő 8 órától 16.30-ig, pénteken 14 óráig tart.

Amennyiben az általános munkarendre, mint számolási egy­séget meghatározó szabályra tekintünk, akkor láthatjuk, hogy a munka- és pihenőidőre, valamint a munka díjazására vonatkozó rendelkezések is felhívják. Alkalmazni kell a munkaidőkeretben ledolgozandó órák meghatározásakor, a szabadság munkaidő-beosztás hiányában történő kiadásakor, illetve a havi bér, a tá­volléti díj egy órára, egy napra történő kifizetendő összegének meghatározásakor, a munkaviszony munkaidőkeret lejárata előtti, vagy a hónap közben történő megszűnésekor követendő eljárásban. A fentiekben felsorolt előírások eltérést nem engedő jellegét vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a 135. §, illetve a 165. § az eltérő megállapodások körében nem sorolja fel.

Ebből az a következtetés vonható le, hogy kollektív szerződés az idézett törvényi rendelkezésektől eltérhet a munkavállaló ja­vára és hátrányára is; a munkáltató a munkavállalóval történt megállapodás, vagy a munkarend és bérezés kialakítása tekinte­tében megillető jogosítványai alapján egyoldalúan rendelkezhet róla, feltéve, hogy az eltérés a munkavállalóra nézve kedvezőbb következménnyel jár [Mt. 43. § (1) bek.].

A munkaidőre és pihenőidőre vonatkozó szabályok közül kó­gens, azaz eltérést nem engedő rendelkezések az alábbiak:

– a szabadságot – a munkaviszony fennállása alatt – megváltani nem lehet,

– az anya egybefüggő 24 hét szülési szabadságra jogosult,

– szülési szabadság annak a nőnek is jár, aki a gyermeket örök­befogadási szándékkal nevelésbe vette,

– a munkaidő-nyilvántartás tartalma és vezetése kötelező.

A kollektív szerződés az alábbi esetekben általában a munkavál­laló javára, kivételesen a hátrányára térhet el:

– munkaidő fogalmak munkavállaló javára történő eltérő meg­állapítása;

– a teljes napi munkaidő 8 óránál rövidebb időtartamban is megállapítható, a teljes napi munkaidő 12 órára való emelése kizárható készenléti jellegű munkakörben vagy a tulajdonos hozzátartozója, mint munkavállaló esetében is;

– akár 12 havi munkaidőkeret is előírható, ha azt technikai vagy munkaszervezési okok indokolják;

– a munkavállalóra kedvezőbb szabályok határozhatók meg a munkaidőkeret lejárta előtti munkaviszony-megszűnés esetére (pl. a munkavállaló oldalán felmerült okok esetén is a munkáltató oldalán felmerült okok esetére előírt jogkövetkez­mények írhatók elő);

– kötetlen munkarend esetén a felsoroltakhoz képest további szabályok betartásától is el lehet tekinteni;

– elszámolási időszak esetén annak időtartama a törvényesnél hosszabb időben is meghatározható;

– a beosztás szerinti napi, heti munkaidő mértéke csökkenthető;

– osztott napi munkaidő esetén napi kettőnél több részlet is elő­írható, illetve az egyes részletek közötti 2 óra pihenőidő csök­kenthető;

– a vasárnapra rendes munkaidő elrendelését lehetővé tévő munkakörök köre csökkenthető;

– a munkaszüneti napon is rendeltetése folytán rendes munka­időben ellátható munkakörök köre szűkíthető;

– a napi pihenőidő mértéke felemelhető;

– a heti pihenőnap és a heti pihenőidő szabályai a munkaválla­lók számára kedvezően módosíthatók (pl. havonta egy vasár­nap kiadása helyett több is előírható);

– a rendkívüli munka szabályai a munkavállalók javára módo­síthatók (pl. kötelező írásbeli elrendelés általánossá tétele, munkaszüneti rendkívüli munka eseteinek korlátozása). A rendkívüli munka éves mértéke megemelhető (legfeljebb 300 órára) vagy csökkenthető;

– ügyelet, készenlét esetén a munkavállalók hátrányára is el le­het térni (pl. 4 órát meghaladó tartamú ügyelet, készenlét a törvényben felsorolt eseteken kívül is előírható), készenlét esetén a havi 168 óránál több is előírható;

– védett munkavállalók (várandós, 3 éves gyermeket nevelő anya vagy egyedül nevelő más munkavállaló, egészségkárosító kockázatok között foglalkoztatott munkavállaló, fiatal munkavállaló) számára a törvényben foglaltakhoz képest to­vábbi kedvezmények állapíthatók meg;

– az alapszabadság mértéke megemelhető, a szabadságra jogo­sító, munkában töltött idők köre bővíthető, az életkor után járó pótszabadság mértéke növelhető, illetve csökkenthető, az egyéb pótszabadságok mértéke és esetköre bővíthető;

– a szabadság kiadására vonatkozó igény bejelentésére, ill. munkáltató általi közlésére nyitva álló határidő meghosszab­bítható, illetve lerövidíthető, az egybefüggően kiadandó 14 nap, a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban kiadan­dó 7 munkanap meghosszabbítható vagy lerövidíthető, eset­leg a rendelkezés eltörölhető, az esedékesség évét követő év­ben való kiadás szabályai a munkavállaló hátrányára megvál­toztathatók;

– a szabadság megváltására akkor is sor kerülhet, ha ez a mun­kavállaló javát szolgálja (a törvény szabályai alapján nem egyértelmű azonban a felhatalmazás köre, esetleg olyan kö­rülmények határozhatók meg a kollektív szerződésben, ame­lyek esetén vélelmezhető, hogy a munkavállaló érdekét szol­gálja a szabadságmegváltás – pl. ha a munkavállaló kéri –, de a joggyakorlatnak kell kialakítania, hogy ezt elfogadja-e jog­szerű megoldásként);

– a betegszabadság szabályaitól a munkavállalók javára lehet eltérni (pl. 15 nap felemelése);

– a szülési szabadság esetén a szülés elé eső 4 hetes időszak szabályától a munkavállaló javára és hátrányára is el lehet tér­ni, a szülési szabadság megszűnésének esetkörét a munkavál­laló javára meg lehet változtatni;

– a gyermek után járó fizetés nélküli szabadságot a gyermek 3. (gyes folyósítása esetén a 10.) életévét követően is biztosítani lehet, a fizetés nélküli szabadság megszűnésére vonatkozó szabályok a munkavállaló javára módosíthatók;

– hozzátartozó ápolása vagy tényleges önkéntes tartalékos ka­tonai szolgálatteljesítés céljára adott fizetés nélküli szabadság feltételei a törvénynél kedvezőbben határozhatók meg;

– a fenti fizetés nélküli szabadságok igénybevételének szabá­lyai a munkavállalók javára módosíthatók (pl. 15 napos beje­lentési határidő lerövidítése, a fizetés nélküli szabadságról való visszatérésnek 30 napnál korábban való lehetővé tétele).

Munkajogi Klub Online Extra
+ GARANTÁLT MEGLEPETÉS – Egy könyv, amely választ ad számos munkajogi kérdésre   Megrendelés >>

Az Mt. a fentieken túl lehetőséget ad arra, hogy egyes ágaza­tokban (hajózás, repülés, közúti személyszállítás és árufuvaro­zás, egészségügy), meghatározott munkakörökre kollektív szer­ződés, vagy a felek írásbeli megállapodása a munkaidőre és a pihenőidőre vonatkozóan eltérő szabályokat állapítson meg [Mt. 135. § (4)–(5) bek.]:

– utazó munkavállalók esetén [Mt. 135. § (4)] el lehet térni a 99. § (2) bekezdésében (napi munkaidő 12, készenléti munka­körben 24, heti munkaidő 48, készenléti munkakörben 72 órá­nál több is lehet), 101–108. §-ban, a 109. §-ban foglaltaktól (vasárnapi, munkaszüneti napi munka, munkaközi szünet, napi pihenőidő, heti pihenőnap és pihenőidő, rendkívüli mun­ka fogalma és éves maximuma);

Az Mt. fenti rendelkezéseitől másik törvény az ágazati, szak­mai sajátosságokra tekintettel [Mt. 298. § (3) bek.] eltérhet. Ilyen speciális szabályokat tartalmaz például a vízi közlekedés­ről szóló 2000. évi XLII. törvény, a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény, valamint az egészségügyi tevékenységről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény.

A fenti írás a részlet a Munka- és pihenőidő szabályai c. könyvből.

---