A függetlenített szakszervezeti vezetők

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A munkajogi szabályok lehetővé teszik, hogy a szakszervezet vezetői teljes munkaidőben az érdekképviseleti munkával foglalkozzanak, mégpedig úgy, hogy bérüket továbbra is a munkáltató fizeti. Vajon vitathatja-e a munkáltató, hogy a mentesített tisztségviselők mivel foglalkoznak ez alatt az idő alatt? 

Elképzelhető, hogy a szakszervezet egyes vezetői – noha munkaviszonyban állnak a munkáltatóval – munkakörükben nem dolgoznak, hanem teljes munkaidejükben a szakszervezeti munkával foglalkoznak. Ennek alapja a munkaidő-kedvezmény. A Munka Törvénykönyve szerint ugyanis a szakszervezetet a munkáltatóval munkaviszonyban álló minden két szakszervezeti tag után havi egy óra munkaidő-kedvezmény illeti meg. Az igénybe vehető munkaidő-kedvezményt a szakszervezet január 1-jei taglétszáma alapján kell kiszámolni, és ez a mérték lesz irányadó az adott év minden hónapjában. A felek a kollektív szerződésben ettől eltérő számításban is megegyezhetnek. 

A szakszervezet jogosult meghatározni, hogy a munkaidő-kedvezmény mely munkavállalót és milyen mértékben illeti meg. Így ha mintegy 350 tagja van a munkáltatónál, akkor úgy is rendelkezhet, hogy egy tisztségviselőjét a havi munkaidő egésze alól mentesíti, a teljes naptári évben. Kevesebb taggal is megoldható, hogy az év egyes hónapjaira – például a bértárgyalások idejére – teljes egészében mentesüljön egy tisztségviselő. A munkaidő-kedvezmény felhasználása ugyanis havonta egyenlőtlen mértékben is történhet (pl. a havi 80 óra munkaidő-kedvezmény szabályos igénybevételét jelenti, ha novemberben nulla órát, decemberben viszont 160 órát igényel a szakszervezet). A munkaidő-kedvezmény igénybevételét – a rendkívüli esetet kivéve – legalább öt nappal korábban be kell jelenteni a munkáltató felé. Ha a szakszervezet kérelme a törvényi követelményeknek megfelel, azaz határidőben érkezik és van is kellő mennyiségű fel nem használt munkaidő-kedvezmény, akkor a munkáltató a távollét biztosítását nem tagadhatja meg.

A fentiek alapján tehát a függetlenített szakszervezeti tisztségviselő egész munkaideje alól mentesül a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól, a munkáltató pedig távolléti díjat köteles fizetni részére. Így egyrészt gyakorlatilag a munkáltató finanszírozza a szakszervezet teljes állású munkatársának munkáját. Másrészt, a munkavállaló eredeti, szerződés szerinti munkakörében egyáltalán nem foglalkoztatható, sőt nem is köteles a munkavégzés helyén tartózkodni. Ugyanakkor a szakszervezeti munkaidő-kedvezmény csak rendeltetésének megfelelően használható fel, azaz ezt az időt a munkavállaló köteles az érdekképviseleti munkára fordítani.

 

A gyakorlatban kérdéses lehet, hogy a munkáltató vitathatja-e, hogy a munkavállaló valójában nem e rendeltetés szerint használja a munkaidő-kedvezményt. A válaszhoz abból kell kiindulni, hogy a bírói gyakorlat szerint a munkaidő-kedvezmény nem közvetlenül, hanem a szakszervezet rendelkezése alapján, a szakszervezeteken keresztül illeti meg a szakszervezeti tisztségviselőt. A munkaidő-kedvezmény tehát a szakszervezet, és nem a munkavállaló joga. Más megközelítésben, a szakszervezet és nem a munkavállaló követelheti a munkáltatótól, hogy a törvény szerinti munkaidő-kedvezményt biztosítsa (BH2014. 345.). Ebből eredően, megítélésem szerint a munkáltató csak a szakszervezettel szemben indított eljárásban vitathatja a munkaidő-kedvezmény felhasználását, de az már a szakszervezet hatáskörébe tartozó kérdés, hogy a munkaidő-kedvezményét pazarlóan, vagy nem rendeltetésszerűen kihasználó tisztségviselőjével szemben fellépjen. Úgy is mondhatjuk, hogy a munkavállaló a munkaidő-kedvezményének felhasználása tekintetében a szakszervezet, és nem a munkáltató felé tartozik felelősséggel. 

Hozzá kell tenni, hogy a szakszervezetet széleskörű mérlegelési jogkör illeti meg a vonatkozásban, hogy az érintett munkavállalóknak milyen feladatot ad a munkaidő-kedvezmény idejére. A munkáltató nem vitathatja az adott tevékenység, továbbképzés stb. célszerűségét, vagy eredményességét, ez a szakszervezet autonómiájába tartozó kérdés. Ebben csak a munkajogi alapelvek kötik a szakszervezetet, azaz a munkaidő-kedvezmény felhasználása nem ütközhet a jóhiszeműség és tisztesség elvébe, vagy a különösen a joggal való visszaélés tilalmába.

Érdemes megjegyezni, hogy az érdekképviseleti munka céljára a törvény további jogcímeken is biztosít mentesülést a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettség alól. Így a munkajogi védelmet élvező szakszervezeti tisztségviselők a munkáltatóval való konzultáció tartamára mentesülnek a munkavégzési kötelezettség alól. Ennek a mentesülésnek nincs időbeli korlátja, a tárgyalások teljes időtartamára kiterjed. Szintén munkaidő-kedvezményben részesülnek az üzemi tanács tagjai és elnöke, a munkavédelmi képviselő és a üzemi tanács megválasztása során a választási bizottság tagjai. Nincs akadálya, hogy ugyanaz a munkavállaló több jogcímen is részesüljön érdekképviseleti munkaidő-kedvezményben. Így az is elképzelhető, hogy a függetlenített érdekképviseleti vezető részben az üzemi tanács elnökeként, részben a szakszervezet titkáraként és részben munkavédelmi képviselőként mentesüljön, ám összességében a teljes munkaideje alól.

---