A hét kérdése: egy munkavállaló, két munkakör

1. A munkavállaló munkaidő-beosztása a következők szerint alakulna. Hétfőn, kedden, csütörtökön, pénteken és szombaton 8-tól 10 óráig adminisztrátor, 10-től 16 óráig diszpécser munkakört látna el. Szerdán és vasárnap nem dolgozna. Az Önök véleménye szerint ez a munkaidő-beosztás jogszerűnek tekinthető-e?

2. Lehet-e egyszerre, egy időben, ugyanazon munkáltatónál készenléti jellegű munkakörben és adminisztrátorként is alkalmazni a munkavállalót?

1. A heti 10 órás, adminisztrátori munkakörre létesített munkaviszonynak megfelel a munkaidő-beosztás. Annak nincs jelentősége, hogy a heti két pihenőnap a vasárnap és a szerda, ezeknek ugyanis nem kell egybefüggőnek lennie (Mt. 105. §).

A diszpécser munkakörre vonatkozó munkaidő-beosztás viszont nem helyes, amely a készenléti jellegű munkakör fogalmának téves értelmezéséből ered.

Az Mt. szerint készenléti jellegű a munkakör, ha a munkavállaló a feladatainak jellege miatt – hosszabb időszak alapulvételével – a rendes munkaidő legalább egyharmadában munkavégzés nélkül áll a munkáltató rendelkezésére, vagy ha a munkavégzés – különösen a munkakör sajátosságára, a munkavégzés feltételeire tekintettel – a munkavállaló számára az általánoshoz képest lényegesen alacsonyabb igénybevétellel jár (Mt. 91. §). Ha a diszpécseri feladatokra igaz, hogy a rendes munkaidő minimum egyharmadában nincs tényleges munkavégzés, csak rendelkezésre állás, akkor valóban készenléti jellegű a munkakör.

Ebből azonban nem következik, hogy a heti 20 órára szerződött munkavállalót heti 30 óra rendes munkaidőre lehetne beosztani. A definícióban szereplő, a munkaidő egyharmadát kitevő rendelkezésre állás nem a szerződés szerinti munkaidőn felül, hanem azon belül értelmezendő.

Tehát, egy heti 20 órára szerződött, készenléti jellegű munkakörben dolgozó diszpécser esetén a 20 órából legalább heti 6 óra 40 perc telik el tényleges munkavégzés nélkül. A kérdésben jelzett munkaidő-beosztás tehát akkor lehetséges, ha a munkaszerződést heti 30 órára kötik.

2. Az Mt. nem tiltja, hogy azonos felek között egyszerre több munkaviszony is álljon fenn párhuzamosan. Ilyenkor azonban igen szigorúan kell vizsgálni a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét (Mt. 7. §), hiszen ez a megoldás nem lehet eszköz arra, hogy a munkáltató azzal hosszabbítsa meg a munkavállaló rendes munkaidejét, hogy bizonyos feladatok ellátására egy új munkaviszonyt hoz létre. (Megjegyezzük, van ettől eltérően olyan álláspont is, amely szerint a fentiekre tekintettel azonos felek között több munkaviszony eleve nem létesíthető. Utalunk továbbá arra is, hogy azonos felek között létesített munkaviszonyon belül a felek többes munkakört is meghatározhatnak.)

Mindenesetre cáfolja a visszaélési szándékot, ha a két munkakör egymástól teljesen független, a munkavállaló tehát valóban különböző, egymással össze nem függő feladatokat lát el az egyik és a másik munkaviszonyában.

Mivel a két munkaviszony két külön munkakörre létesül, nincs akadálya, hogy az egyik készenléti jellegű legyen, a másik pedig nem. Az 1. pont alatt idézett törvényi definícióból is látható, hogy a készenléti jelleget minden munkakörre önállóan lehet csak megállapítani. Önmagában azért, mert a munkavállaló ugyanazon munkáltatóval fennálló egyik munkaviszonyában készenléti jellegű munkakört lát el, nem következik, hogy a másik munkaviszonyában is készenléti jellegű lesz a feladatok ellátása.

Válaszadó: dr. Kártyás Gábor. További kérdéseket és válaszokat itt talál.