A jóerkölcsbe ütközés, mint semmisségi ok

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Lehet egy munkaszerződés jóerkölcsbe ütköző? A munkajogban is semmis az a jognyilatkozat, amely, még ha meg is felel minden törvényi szabálynak, mégis szembemegy az alapvető társadalmi normákkal. A bírói gyakorlat több olyan példával szolgált, amikor az érvénytelenséget a jóerkölcsbe ütközés miatt kellett megállapítani.

A törvény szerint semmis az a jognyilatkozat, amely nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik. A jóerkölcs fogalmát a törvény nem határozza meg, a bírói gyakorlat azonban több esetben foglalkozott a kifejezés jelentésével. Így a Kúria szerint az erkölcs fogalmán összességében helyesnek tartott olyan szabályokat értünk, amelyek túlmutatnak a jog és egyéb írott rendelkezések keretein. Az erkölcs azon elvek összessége, amely a helyes és helytelen, a társadalmi jó és rossz megkülönböztetését segíti. A jóerkölcs védelme alatt a törvény a közérdekbe ütköző törekvést kifejező magatartások tiltását érti. Jóerkölcsbe ütközőnek minősül a szerződés, amelyet jogszabály tételesen nem tilt, de az azzal elérni kívánt cél, a vállalt kötelezettség jellege vagy azért ellenszolgáltatás felajánlása, illetve a szerződés tárgya az általánosan elfogadott erkölcsi normákat vagy szokásokat nyilvánvalóan sérti, s ezért az általános társadalmi megítélés is egyértelműen tisztességtelennek, elfogadhatatlannak minősíti (EBH2017. M.3.).

Noha a fenti meghatározás meglehetősen bonyolult, egy-egy konkrét tényállás alapján nem kell sokat magyarázni, hogy miért merül fel „az általánosan elfogadott erkölcsi normák vagy szokások” sérelme.

Például, egy esetben a férj és a feleség 10-90%-os arányban volt tulajdonos egy cégben. A házastársak a feleség részesedésének eladása mellett döntöttek. Az ügylet előtt azonban még a társaság munkaszerződést kötött a férjjel a társaság ügyvezetői tisztségének betöltésére, 1 000 000 Ft-os alapbérrel, azzal, hogy a munkaszerződés csak a tulajdon-átruházás utáni időpontban lép hatályba. Erről az új többségi tulajdonost azonban nem tájékoztatták, akinek mindez csak a munkaszerződés hatályba lépése után jutott a tudomására. A társaság a perbeli időszakban veszteségesen működött. Láthatóan, a munkaszerződés megkötése nem volt életszerű, az a munkáltatónak jelentős felesleges költséget okozott. A bíróság értékelte azt is, hogy a szerződés megkötésére a tulajdonosváltás előtt, gyakorlatilag a házastársak között került sor, az új tulajdonos tájékoztatása nélkül. Mindezekből a körülményekből a Kúria megállapította, hogy a munkaszerződés a jóerkölcsbe ütközött, ezért pedig semmis (EBH2008. 1891.).

 

Szintén a jóerkölcsbe ütközött az a megállapodás, amely szerint a munkáltató nagy összegű kártalanítást (a havi alapbér tízszeresét) fizeti a vezető állású munkavállalónak a munkaviszony megszüntetése esetére, akkor is, ha arra a munkáltató rendkívüli felmondása miatt kerül sor. Ez azt feltételezi, hogy a munkavállaló lényeges szerződésszegése esetén is komoly kártalanításhoz jutna. A Kúria szerint mindez a munkajog alapvető elveibe, a jóhiszeműség és a tisztesség követelményébe, a munkaviszony megszüntetésre vonatkozó szabályok dogmatikai rendszerébe, és így a társadalom alapvető erkölcsi elveibe ütközik, ezért semmis. (EBH2017. M.3.).

Egy másik esetben egy biztosításközvetítő cég munkavállalói indítottak pert munkáltatójuk ellen, mivel az nem fizette ki a munkaszerződésük szerint járó munkabért, mintegy havi 1 000 000 Ft-ot. A munkavállalók feladata az újonnan alapított cég szervezetének felépítése, a működés elindítása volt. Valójában azonban a cég úgy folytatta a biztosításközvetítő tevékenységet, hogy kizárólag a belépő munkavállalóikkal kötöttek havi megtakarításos biztosítást, munkabérük terhére. Ez alapján a munkáltató a biztosító cégektől jutalékban részesült. Ezen kívül egyéb biztosításokat a munkáltató nem kötött, illetve a munkavállalókkal fennálló szerződések alapján sem fizették a rendszeres biztosítási díjakat.

A Kúria megállapította, hogy a tényállás alapján a felperes munkavállalók valódi munkaszervezetet nem építettek, az „alkalmazottak” felvételének (toborzásának és oktatásának) valódi célja nem munkaviszony létesítése, hanem a felvett személyekkel biztosítási szerződés megkötése volt, ezen keresztül pedig a biztosító társaságok megtévesztése és a jutalék megszerzése. A Kúria rámutatott, hogy a munkaszerződések a jóerkölcsbe ütköztek, mivel megállapítható a mindkét fél részéről fennálló, a társadalmilag elvárt erkölcsi zsinórmérték célzatos megsértése, a törvény rendeltetésével ellentétes tevékenység. A bíróság ezt olyan súlyos érvénytelenségi oknak tekintette, ami miatt még a semmisség megállapítása előtti időre sem járhat munkabér a munkavállalónak (BH2012. 157).

[htmlbox mt_kommentar]

 

Más esetekben viszont a bíróságok nem fogadták el a jóerkölcsbe ütközésre való hivatkozást. Például, egy esetben a felek a határozatlan idejű munkaszerződést határozott idejűre módosították. A munkáltató utóbb ezt semmisnek tekintette, álláspontja szerint ugyanis a módosításnak csak az volt a célja, hogy a munkavállalót nehezebben lehessen elküldeni. A Kúria rámutatott, hogy nem teszi a munkaszerződés módosítást önmagában nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközővé az a körülmény, hogy a határozatlan időre kötött munkaszerződést a felek közös megegyezéssel, határozott időre szólóra módosítják. Ehhez képest annak lehet jelentősége, hogy a szerződéskötés időpontjában a szerződésnek a jóerkölcsbe ütközése a felek számára nyilvánvaló volt-e. A jóerkölcsbe ütközés megállapításához tehát a konkrét ügyben valamilyen többlet tényállási elem bizonyítása volt szükséges a munkaszerződés fentiek szerinti módosításán túl (EBH2016. M.23). Hasonlóan nem minősült a jóerkölcsbe ütközőnek az a megállapodás, amely alapján a közös megegyezéssel távozó munkavállaló – a végkielégítésért cserébe – lemond a rendkívüli munkaidőre járó díjazásának követeléséről. Az eset szempontjából jelentősége volt, hogy a végkielégítésre egyébként a munkavállaló nem lett volna jogosult, a túlóra igényéről pedig nem előre, hanem annak esedékességét követően mondott le (EBH2011. 2341.).

Noha a jóerkölcsbe ütközés meglehetősen tág kategória, nem lehet rá hivatkozni akkor, ha az adott kérdés más jogcímen előterjesztett kérelemben vitatható, így különösen valamilyen megtámadási ok (pl. jogellenes fenyegetés) alapján. A jóerkölcsbe ütközés miatti érvénytelenségre nem lehet a szerződés más címen elmulasztott megtámadásának pótlása céljából hivatkozni (BH2016. 149., BH2011. 44.). 

---