A külföldiek foglalkoztatása és az előzetes megállapodás kötőereje
A harmadik országbeli állampolgár és a reménybeli munkáltatója, mielőtt a munkavégzést lehetővé tévő engedély iránti kérelem beadásra kerülne, kötelesek egymással előzetes megállapodást kötni. A hatóság elsősorban az előzetes megállapodás tartalma alapján ítéli meg, engedélyezi-e a harmadik országbeli állampolgár magyarországi munkavállalását.
Az előzetes megállapodásban a felek kifejezik szándékukat, mely szerint a munkavégzéshez szükséges engedélyt megkérik, az engedély kiadása esetén pedig egymással a már rögzített feltételek szerint munkaviszonyt létesítenek. Ezen túl azonban az előzetes megállapodás a munkáltató részéről kötelező érvényű állásajánlat is [a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (a továbbiakban: Flt.) 7. § (1) és (7) bekezdés], ami azt jelenti, a munkáltató, ha az engedélyt kiadják, már nem rendelkezik mérlegelési jogkörrel, köt-e munkaszerződést, erre az engedély kiadásával kötelessé válik.
Az előzetes megállapodás tehát a felek kölcsönös ígérete, mely szerint, ha a foglalkoztatást a hatóság döntésével lehetővé teszi, a munkaszerződést az előzetes megállapodásnak megfelelő tartalommal kötik meg. Olyan vállalás ez ugyanakkor, melynek elmulasztása egyben jogszabályszegést is megvalósít, hiszen a foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt – szűk körű kivétellel – az előzetes megállapodásban foglalt feltételeknek megfelelően, az engedély érvényességi idejének megfelelő időtartamra kell létrehozniuk [Flt. 7. § (7) bekezdés].
Azoktól a feltételektől tehát, melyek az előzetes megállapodásban megállapításra kerültek utóbb nem lehet eltérni. Ez egyaránt vonatkozik a rendelkezések tartalmára, illetve a rendelkezések körére. Ennek megfelelően nem pusztán az tilos például, hogy a felek a takarítói munkakör ellátására szóló előzetes megállapodásra tekintettel kiadott engedély alapján egymással raktárosi munkakör ellátásra szóló munkaszerződést kössenek, de az is, hogy próbaidőt kössenek ki, ha erre a korábban aláírt előzetes megállapodásban nem utaltak. A feleknek tehát azokat a rendelkezéseket és olyan normatív tartalommal kell a munkaszerződésükbe foglalniuk, mint ahogy azt korábban előzetes megállapodásukban rögzítették.
Ez alól a törvény egyetlen kivételt enged: a felek a díjazás előzetes megállapodásban meghatározott mértékétől a harmadik országbeli állampolgár javára eltérhetnek [Flt. 7. § (9) bekezdés]. Mindez azt jelenti, hogy a munkavállaló díjazása emelhető az előzetes megállapodáshoz képest, csökkentésre azonban a kivételi szabály sem biztosít lehetőséget.
Ugyan az Mt. szerint a felek munkaszerződésének elég a munkavállaló munkakörét és alapbérét tartalmaznia, az Flt. az előzetes megállapodás kötelező tartalmi elemeinek meghatározásával ezt bővíti. Tekintettel arra, hogy az előzetes megállapodásnak a fent megjelölteken túl tartalmaznia kell a harmadik országbeli állampolgár által ellátandó tevékenységet, az ennek ellátásához szükséges szakmai képesítés megjelölését, a munkaviszony várható kezdő és befejező időpontját, a munkavégzési hely megjelölését, részmunkaidő esetén a munkaidő mértékét, illetve a részmunkaidőre utalást, valamint munkaviszony esetén az erre történő utalást is [Flt. 7. § (8) bekezdés], ezek a harmadik országbeli állampolgárok munkaszerződésének is kötelező tartalmi elemeivé válnak. Az előzetes megállapodásba ezek mellett ugyanakkor ajánlott belefoglalni a munkaszerződésben később a felek szándéka szerint rögzítésre kerülő valamennyi feltételt is (pl. próbaidő kikötése, munkaközi szünet mértéke, szabadság kiadására vonatkozó szabályok).
Ami a foglalkoztatás tervezett tartamának az előzetes megállapodásban történő meghatározását illeti, fontos szem előtt tartani, hogy ez később a munkaviszony határozott idejű tartama lesz. Az Flt. szabályozza azt is, hogy bizonyos engedélytípusok kérelmezése esetén legfeljebb milyen tartamú foglalkoztatásra szólhat az előzetes megállapodás. A legtöbb engedélytípus kapcsán kérelmezhető legalább két év tartamú foglalkoztatás, de egyes engedélytípusok esetében akár négy vagy öt évre is szólhat a felek előzetes megállapodása. Külön érdemes megemlíteni a szezonális célú munkavállalási engedélyt, mely kiadásának érdekében legfeljebb hat hónapos foglalkoztatásra szóló előzetes megállapodás köthető [Flt. 7. § (7a) bekezdés]. Bármely időtartamra is engedélyezi később a hatóság a foglalkoztatást, a felek ahhoz kötve vannak, azon nem terjeszkedhetnek túl sem a foglalkoztatás kezdete, sem annak vége vonatkozásában.
A munkáltatónak a fentiek alapján tehát javasolt körültekintően eljárnia és az előzetes megállapodás megkötésekor már gondolni a későbbi munkaszerződés általa kívánt, de a törvényben kötelezőként meg nem jelölt tartalmi elemeire is, és azokat célszerű az előzetes megállapodásba belefoglalnia. Ezzel elősegíthető az előzetes megállapodás és a munkaszerződés egyezősége, ezzel pedig a harmadik országbeli állampolgárok jogszerű foglalkoztatása.
