A munkába járás költségtérítése


A munkáltató köteles megtéríteni azt a költségét, amely a munkaviszony teljesítésével indokoltan merült fel [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 51. § (2) bekezdés]. Ilyen, a munkaviszony teljesítésével kapcsolatban indokoltan felmerülő költség a munkába járással kapcsolatos utazás is, amelynek költségtérítését a 39/2010 (II. 26.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rendelet) szabályozza.

Ahhoz, hogy a munkáltató el tudja dönteni, köteles-e a munkavállaló munkába járással kapcsolatos utazása költségének megtérítésére, a Rendelet fogalom meghatározása nyújt segítséget. A Rendelet szerint munkába járás a közigazgatási határon kívülről a lakóhely vagy tartózkodási hely, valamint a munkavégzés helye között munkavégzési célból történő helyközi (távolsági) utazással, illetve átutazás céljából helyi közösségi közlekedéssel megvalósuló napi munkába járás és hazautazás, továbbá munkába járás a közigazgatási határon belül, a lakóhely vagy tartózkodási hely, valamint a munkavégzés helye között munkavégzési célból történő napi munkába járás és hazautazás is, amennyiben a munkavállaló a munkavégzés helyét – annak földrajzi elhelyezkedése miatt – sem helyi, sem helyközi közösségi közlekedéssel nem tudja elérni, vagy olyan helyi közösségi közlekedési eszközzel tudja elérni, amelynek közlekedési útvonalát kifejezetten a település külterületén lévő munkáltató elérhetőségének biztosítása miatt létesítették, vagy módosították. Tehát a Rendelet és a munkába járással járó utazás költségtérítésének szabályai csak akkor alkalmazandóak, ha a konkrét esetben a munkavállaló munkába járása e fogalomnak megfeleltethető.

A munkáltató az utazás költségtérítésére akkor köteles, ha a munkavállaló belföldi vagy határon átmenő országos közforgalmú vasút 2. kocsiosztályán; menetrend szerinti országos, regionális és elővárosi autóbuszjáraton; elővárosi vasúton (HÉV-en) vagy menetrend szerint közlekedő hajón, kompon, vagy réven utazik a munkavégzés helyére.

A munkáltatónak a munkavállaló munkába járását szolgáló bérlet vagy menetjegy árának 86%-át kell megtérítenie, azonban nem csak a teljes árú, hanem az utazási kedvezménnyel megváltott, vagy az üzletpolitikai kedvezménnyel csökkentett árú bérletek és menetjegyek vonatkozásában is fennáll e költségtérítési kötelezettség. A bérlet vagy menetjegy árának 86%-át nem kell megtéríteni a munkáltatónak, ha a munkavállalóval való megállapodás szerint a munkáltató a munkavállalók lakóhelye (tartózkodási helye) és a munkahelye között történő oda-vissza utazását csoportos személyszállítás útján oldja meg.

A csoportos személyszállítás, mint főszabály alóli kivétel mellett a munkáltató a fenti, a bérlet, illetve menetjegy ára 86%-ának megtérítése helyett bizonyos esetekben kötelező jelleggel pénzbeli térítést kell, hogy nyújtson. Ha a munkavállaló lakóhelye vagy tartózkodási helye, valamint a munkavégzés helye között nincsen közösségi közlekedés; ha a munkavállaló munkarendje miatt nem vagy csak hosszú várakozással tudja igénybe venni a közösségi közlekedést; ha a munkavállaló mozgáskorlátozottsága, illetve súlyos fogyatékossága miatt nem képes közösségi közlekedési járművet igénybe venni (ideértve azt az esetet is, ha a munkavállaló munkába járását hozzátartozója biztosítja); vagy ha a munkavállalónak bölcsődei ellátást igénybe vevő vagy tíz év alatti köznevelési intézményben tanuló gyermeke van, a munkáltató a munkavállaló részére kilométerenként 9 Ft pénzbeli térítést nyújt a bérlet vagy menetjegy ára 86%-ának megtérítése helyett.

Tehát a Rendelet abban az esetben, ha a munkavállaló munkába járásával járó utazása megfelel a Rendelet fogalmának, a munkáltató az utazást csoportos személyszállítás körében köteles megvalósítani, vagy a bérlet, menetjegy árának 86%-át meg kell térítenie, bizonyos esetekben pedig ehelyett 9 Ft/km pénzbeli térítést kell a munkavállaló részére nyújtania.

Kérdésként merülhet fel, hogy e mértékek felett lehetősége van-e a munkáltatónak arra, hogy a munkavállaló utazási költségeit megtérítse. A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 25. § (2) bekezdése értelmében a nem önálló tevékenységből származó jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni azt a bevételt, amelyet a munkáltatótól a Rendelet szerinti munkába járás esetén az utazási bérlettel, az utazási jeggyel történő elszámolás ellenében, legfeljebb a bérlet, a jegy árát meg nem haladó értékben vagy költségtérítés címén közforgalmi úton mért oda-vissza távolság figyelembevételével kilométerenként 15 Ft értékben kap a magánszemély. Abban az esetben tehát, ha a Rendelet fogalmának megfeleltethető munkába járás megvalósul, akkor a munkáltató mérlegelési jogkörében a 9 Ft/km-es mérték felett 15 Ft/km-es összegig magasabb összeget is téríthet adómentesen, illetve a bérlet vagy menetjegy teljes árát is megtérítheti, szintén adómentesen.

A munkába járás címén járó utazási költségtérítés igénybevételével természetesen elengedhetetlen a munkavállaló nyilatkozata a lakóhelyéről és a tartózkodási helyéről, illetve arról, hogy a napi munkába járás a lakóhelyéről vagy a tartózkodási helyéről történik-e.

A jelenlegi koronavírus okozta járványügyi készültség vonatkozásában további kérdésként merülhet fel, hogy az otthoni munkavégzés (legyen az távmunkavégzés vagy home office) keretében munkát végzők jogosultak-e a munkába járás költségtérítésére. Tekintettel arra, hogy otthoni munkavégzés esetén a munkavállaló munkába járással kapcsolatos utazása nem valósul meg, így utazási költség hiányában a munkáltatót terhelő költségtérítésről nem is beszélhetünk. Azonban az otthoni munkavégzés esetén is előfordulhat, hogy a munkavállaló bizonyos időközönként – az Mt. 196. § (5) bekezdése értelmében például a munkáltatónak kimondottan kötelessége biztosítani, hogy a munkavállaló a területére beléphessen – mégis az irodában végez munkát, amely kapcsán, ha megvalósul a munkába járás fogalmának megfelelő utazás, a munkáltató térítési kötelezettsége az utazás vonatkozásában már fennáll.



Kapcsolódó cikkek

2021. szeptember 15.

A kormány 200 ezres minimálbért szeretne

A kormány azt szeretné, ha a minimálbér 200 ezer forintra emelése már jövő év január elsejével megvalósulna – közölte a Miniszterelnökséget vezető miniszter szerdán Budapesten, a Kormányinfón.

2021. szeptember 15.

Szerdától igényelhető a munkatapasztalat-szerzést elősegítő támogatás

A Vállalkozások munkaerő támogatása program kibővítésével legfeljebb 9 hónapon át kaphatnak állami hozzájárulást az alacsony végzettségű álláskeresőt foglalkoztatók. Szerdától nyújthatók be az igénylések a 90 napos munkatapasztalat-szerzést elősegítő támogatásra – jelentette be Bodó Sándor, az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkára.

2021. szeptember 14.

200 ezer forintos minimálbér jöhet jövőre, a garantált bérminimum összege még kérdéses

A Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumának (VKF) tárgyalásán azt elfogadták a szociális partnerek, hogy a minimálbér egy lépcsőben 200 ezer forintra emelkedjen jövőre, a garantált bérminimum emelésével kapcsolatban a munkáltatói oldal felvetette, hogy azt két lépcsőben kellene végrehajtani, első alkalommal jövőre, majd 2023. január 1-jétől – mondta Zs. Szőke Zoltán, az Áfeosz-Coop Szövetség elnöke a keddi megbeszéléseket követően.