A munkahelyi koronavírus teszt jogi kérdései Koronavírus


A koronavírus terjedésének megakadályozása érdekében, habár erre nincs jogszabályi előírás, számos munkáltató dönt úgy, hogy a munkavállalóknak bizonyos időszakonként koronavírus tesztelésen kell részt venniük. Kérdés azonban, hogy milyen szabályok vonatkoznak a munkahelyi tesztelésekre. Kötelezhető-e a munkavállaló a teszt elvégzésére? Ki viseli a tesztelés költségeit? Munkaidőnek minősül-e a tesztelés ideje?

A munkahelyi koronavírus teszteléssel kapcsolatban az első kérdés az, hogy a munkáltató egyáltalán kötelezheti-e a munkavállalóit arra, hogy meghatározott időszakonként negatív teszteredménnyel rendelkezzenek. A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 54. § (4) bekezdése és a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 2. § (2) bekezdése értelmében a munkáltatónak biztosítania kell az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeit. Ha tehát a munkáltató e munkajogi és munkavédelmi kötelezettségének teljesítése érdekében rendeli el a tesztelést, a munkavállaló annak elvégzésére kötelezhető. Ennek fennállását minden esetben egyedileg kell vizsgálni. Természetesen a munkáltatónak szem előtt kell tartania a szükségesség és arányosság követelményét, így például munkavédelmi okokra hivatkozva sem kötelezhető a kizárólag otthonról munkát végző munkavállaló a tesztelésre (nem szükséges), illetve az sem várható el a munkavállalóktól, hogy naponta több tesztet is elvégezzenek vagy elvégeztessenek (nem arányos).

Ki viseli a teszteléssel járó költségeket? Abban az esetben, ha a munkáltató rendeli el a tesztelést, akkor a teszt szükségessége a munkavégzéssel összefüggésben merül fel, emiatt annak költségeit a munkáltatónak kell megfizetnie. Ha a munkavállaló külföldi nyaralásáról történő hazatérése során a jogszabályok tesztelési kötelezettséget nem írnak elő, azonban a munkáltató a munkába visszatérést csak negatív teszteredmény esetén engedélyezi, ennek költsége szintén a munkáltatót fogja terhelni.

Fontos kérdés továbbá, hogy a tesztelés ideje, illetve a mintavétel helyszínére utazás munkaidőnek minősül-e. Ha a koronavírus teszt elvégzésére a munkahelyen kerül sor, a tesztelés ideje természetesen munkaidőnek minősül. Abban az esetben, ha a tesztelés a munkahelyen kívül történik, a tesztelés ideje szintén munkaidőnek minősül, azonban a teszt helyszínére utazás csak akkor, ha az utazásra a már megkezdett napi munkaidőben kerül sor. Az Mt. 86. § (3) bekezdés b) pontja alapján ugyanis nem minősül munkaidőnek a munkavállaló lakó- vagy tartózkodási helyéről a tényleges munkavégzés helyére, valamint a munkavégzés helyéről a lakó- vagy tartózkodási helyére történő utazás tartama, vagyis a munkába járás és onnan hazatérés ideje.

Ha tehát a munkavállaló munkaideje reggel 8 órakor kezdődik, majd 10 órára kell megjelennie a tesztelés helyszínén, a mintavétel után pedig visszautazni a munkahelyére, akkor mind az utazás, mint a mintavétel ideje munkaidőnek minősül. Ellenben, ha a munkáltató előírása szerint a munkavállaló a napi munkaidő kezdetén, azaz 8 órakor a tesztelés helyszínén köteles megjelenni, majd a mintavétel után a munkahelyére utazni, a mintavétel helyszíne lesz a tényleges munkavégzés első helye, így az odautazás nem minősül munkaidőnek, a mintavétel ideje azonban igen.

Fontos megjegyezni, hogy ha a munkáltató PCR tesztre kötelezi a munkavállalókat – amelynek eredménye csak hosszabb idő után derül ki –, és az eredmény megérkezéséig a munkáltató előírja az otthonmaradást, ha a munkavállaló nem tud otthonról munkát végezni, esetében állásidő keletkezik, amelynek idejére munkavégzés hiányában is megilleti az alapbére, beosztásától függően pedig a bérpótlékai is [Mt. 146. § (1) bek., 147. §].

Végezetül nem szabad elfelejteni, hogy a koronavírus teszteredmények egészségügyi adatok, azaz az általános adatvédelmi rendelet (GDPR) értelmében különleges személyes adatnak minősülnek. Erre való tekintettel a munkáltató az ezen adatok kezelése során kiemelt körültekintéssel kell, hogy eljárjon annak érdekében, hogy adatkezelése jogszerű legyen.



Kapcsolódó cikkek

2021. október 21.

Alakíthatnak-e szakszervezetet kényszervállalkozók?

Összességében a munkavállalók és a vállalkozások közötti terület szürke zóna, de a trendek arra mutatnak, hogy az önfoglalkoztatók és a kényszervállalkozók egyre inkább szervezkedhetnek és felléphetnek közösen érdekeik védelmében – mondta Dr. Fejes Gábor. A Wolters Kluwer Hungary által szervezett XVIII. Magyar Munkajogi Konferencián elhangzott előadáson szó volt arról is, hogy lehet-e versenykorlátozó egy kollektív szerződés, és szervezkedhetnek-e a munkáltatók.