A fizetési felszólítás a látszólagos egyszerűségéhez képest nagyon sok hibázási lehetőséget rejt magában, a laikus munkáltatónak nem mindig sikerül azt szabályosan, a megfelelő formai, tartalmi követelményeknek megfelelően kiadni.
Releváns jogszabályhelyek:
A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény
A cikk előzményei, első rész elérhető ITT.
3. A jogerős fizetési felszólítás végrehajtása
Fentebb már utaltam arra, hogy a munkavállaló a fizetési felszólítással szemben harminc napon belül keresetet nyújthat be a bíróságra, melynek elmulasztása esetén az jogerőre emelkedik és végrehajthatóvá válik, a feltételek fennállása esetén arra végrehajtási kényszer alkalmazása megengedett, azaz az egy végrehajtható határozat.
Ennek elsődlegesen azért van jelentősége, mert – visszakanyarodva a munkabérből való levonás szabályaihoz – láthatjuk, hogy ennek birtokában a munkáltató a követelését a még munkaviszonyban álló munkavállaló munkabéréből már levonhatja, a levonásmentes munkabérrészig egy összegben vagy részletekben. A levonásra a Vht. szabályai irányadóak. A Vht. 61. § (1) bekezdése meghatározza, hogy ilyenkor azt az összeget kell alapul venni, amely a munkabért terhelő, abból a külön jogszabály szerint levonással teljesítendő adónak (adóelőlegnek), társadalombiztosítási járuléknak, magánnyugdíj-pénztári tagdíjnak, továbbá egyéb járuléknak a levonása után fennmarad, azaz a munkavállaló nettó munkabérét, melyből a (2) bekezdés szerint – általában legfeljebb 33 százalékot, kivételesen legfeljebb 50 százalékot lehet levonni azzal, hogy a 60 000 forint alatti részből levonás nem lehetséges, de korlátozás nélkül végrehajtás alá vonható a havonta kifizetett munkabérnek az a része, amely meghaladja a 200 000 forintot.
A munkáltatónak azonban megvan a lehetősége arra is, hogy a Vht. 23. §-a alapján a bíróságtól kérje a fizetési felszólítás záradékkal való ellátását, ha a tartozásnak a munkabérből való közvetlen levonására nincs lehetőség, vagy ez nem vezetett vagy aránytalanul hosszú idő múlva vezetne eredményre. A bíróság akkor látja el végrehajtási záradékkal a fizetési felszólítást, ha a feltételeket a munkáltató igazolta.
A Vht. 20. § (1) bekezdése erre az adós, azaz a munkavállaló lakóhelye – ennek hiányában az adós végrehajtás alá vonható vagyontárgyának helye – szerinti járásbíróságot hatalmazza fel, így a munkaügyi perben eljárásra illetékes törvényszék nem jogosult a záradékolásra.
A munkáltatónak tehát igazolnia szükséges elsődlegesen azt, hogy a munkavállaló nem támadta meg keresettel a fizetési felszólítását. Ehhez tisztában kell lennie azzal, hogy a munkavállaló hol, mely bíróság előtt támadhatja azt meg, azaz mely bíróságnak van hatásköre, illetékessége. A hatáskörre már utaltam, azaz a munkaügyi perekben a törvényszékek járnak el, de a munkavállaló az általános, az alperes lakóhelye, székhelye szerint illetékes bíróság mellett a Pp. 513. § (2)–(3) bekezdéséből következően vagylagosan még a saját lakóhelye, belföldi tartózkodási helye szerint illetékes bíróság mellett ott is indíthat pert, ahol huzamosabb ideig munkát végez vagy végzett. Ez nehezíti a munkáltató feladatát, ugyanis így valamennyi általa ismert illetékes bíróságtól be kell szereznie azt az igazolást, hogy a munkavállaló nem kezdeményezett peres eljárást a fizetési felszólítással szemben. (Arra nem kívánok most kitérni, hogy a munkaviszony megszűnése esetén, amennyiben nincs már a lakóhelyéről tudomása, az milyen további bonyodalmat okozhat, és mi annak a megoldása.) Ezt az illetékes bíróságtól írásban, nem peres eljárásban kérheti.
Az a körülmény, hogy közvetlen levonásra nincs lehetősége, fennálló munkaviszony esetében is felmerül, amennyiben egyéb levonásokkal, letiltásokkal a munkavállaló munkabére már meg van terhelve, és a Vht. alapján ezen követelés kielégítésére nincs lehetősége, de ezt a bíróság felé igazolnia kell. Amennyiben a munkaviszony megszűnt már, akkor természetesen ez a lehetetlenség könnyen alátámasztható.
A törvényi rendelkezésből következően a munkáltatónak azt is igazolni kell, hogy az esetleges levonással aránytalanul elhúzódna a teljesítés, melyhez a munkáltatónak kell szintén azt igazolni, hogy azzal mennyi idő múlva, mikor jutna a követelt összeghez. Ez alapján a bíróságnak mérlegelési lehetősége van, hogy ezt elfogadja-e, de álláspontom szerint egy hat hónapos időszakot meghaladó kielégítés már aránytalanul hosszúnak minősül.
A bírói gyakorlat is alakítja a fenti kifejezett jogszabályi rendelkezéseken túl azt, hogy a bíróság egyebekben a fizetési felszólítás tartalmát milyen mélységig vizsgálhatja. A fizetési felszólítás anyagi, alaki szabályainál utaltam már arra, hogy ha a követelt összeg a limitet meghaladja, nem tartalmaz jogorvoslati tájékoztatást, vagy annak közlésétől az elévülési idő eltelt, a záradékolás feltételei nem állnak fenn, azt a bíróságnak meg kell tagadni.
4. A fizetési felszólítás elleni jogorvoslat
4.1. A keresetlevéllel felmerülő kérdések
A következőkben azokra az értelmezési problémákra világítok rá, amelyek a fizetési felszólítással szemben benyújtott keresetlevéllel, az azzal megindult peres eljárásokban felvetődhetnek. Több évtizedes bírói pályafutásom során ki merem jelenteni, hogy eddig csak olyan keresetlevéllel találkoztam, melyben a felperes munkavállaló a munkáltató által kiadott fizetési felszólítás hatályon kívül helyezését kérte (számmal vagy keltezéssel ellátott módon való utalással), és ezzel ahogy nekem, úgy általában a bíróságoknak sem volt gondja. Lőrincz Györgynek a már többször hivatkozott tanulmánya azonban ebben a kérdésben elgondolkodtatott.
A szerző a Pp. 172. §-ában foglalt rendelkezések felhívásával arra világít rá, hogy a kereset vagy marasztalásra, vagy megállapításra irányulhat, de egyértelmű, hogy a fizetési felszólítással szemben benyújtott kereset nem irányulhat marasztalásra, így az szükségképpen csak megállapítás iránti kérelmet tartalmazhat.
Ebből következően a munkavállaló kifogásolhatja az alaki szabályok megsértését, például ha a követelés meghaladja a limitösszeget, tehát a határozat érvénytelenségét, semmisségét kéri megállapítani, vagy érdemben azt, hogy a fizetési felszólításban foglalt összeggel nem tartozik, azaz egy negatív megállapítási kérelmet terjeszt elő.
A kereset benyújtásakor a költségmentesség és a költségfeljegyzési jog polgári és közigazgatási bírósági eljárásban történő alkalmazásáról szóló 2017. évi CXXVIII. törvény 3. § (1) bekezdés d) pontja alapján a perben a feleket tárgyi költségfeljegyzési jog kedvezménye illeti meg, ezért a munkavállalónak előzetesen nem kell illetéket megfizetni. A feljegyzett illeték mértékénél azonban érzékelhető egyfajta bizonytalanság, mely szerint a per tárgyának értékét a fizetési felszólításban érvényesített követelés alapján kell megállapítani, vagy mivel a jognyilatkozat érvényességéről, alaptalanságáról dönt a bíróság, annak értéke nem meghatározható. A helyes megoldás az én álláspontom szerint az első, ami a Pp. 21. § (2) bekezdés a) pontjából vezethető le. Ebben az esetben a Pp. a jelen témához analóg módon alkalmazhatóan a szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti kereset pertárgyértékéről beszél, mely szerint ilyenkor a szerződésben kikötött szolgáltatásért járó ellenszolgáltatás értékével egyezik meg az. Ez következik a Ptk. 6:2. §-ának (2) bekezdéséből és a 6:9. §-ából is, mely az egyoldalú nyilatkozatokra mondja ki, hogy azokra a szerződés általános szabályait kell megfelelően alkalmazni.
A peres eljárás eredményeként a bíróság a kereset megalapozottsága esetén az eddigi gyakorlat szerint a fizetési felszólítást hatályon kívül helyezte, ami azonban az alcím kezdetén írtak szerint nem illeszkedik a Pp. szabályaihoz. Ezen a területen várható a jövőben a bírói gyakorlat változása, amikor a Lőrincz György által felvetett „a felperes nem tartozik az alperes […] számú fizetési felszólításában meghatározott követeléssel az alperesnek” rendelkezés elfogadhatónak tűnik, de például a limitösszeg meghaladása miatt, a fizetési felszólítás érvénytelenségének a kimondása is következhet.
A bíróság lehetőségei és jogesetek a TELJES cikkben, IDE kattintva érhetők el.
Összegzés
A fentiek alapján megállapítható, hogy a fizetési felszólítás a látszólagos egyszerűségéhez képest nagyon sok hibázási lehetőséget rejt magában, a laikus munkáltatónak nem mindig sikerül azt szabályosan, a megfelelő formai, tartalmi követelményeknek megfelelően kiadni. Emellett jogorvoslat hiányában a végrehajtási záradékkal való ellátása is nehézségekbe ütközik, és nem mentesíti a munkáltatót azon kötelezettsége alól sem, hogy egy ellene benyújtott keresettel indult peres eljárásban a bizonyítási kötelezettségének eleget tegyen. Megítélésem szerint sokat segítene a helyzeten egy olyan jogszabály-módosítás, ami a Vht. 23. § (1) bekezdés a) pontját egészítené ki azzal, hogy a munkavállalóval közölt és keresettel eredménnyel nem támadott fizetési felszólítást tenné záradékolhatóvá. Ezzel elérhető lenne, hogy a bíróság a munkavállaló által benyújtott keresetlevél visszautasítása, az eljárás megszüntetése vagy a kereset elutasítása esetén is záradékolhatná a fizetési felszólítást, de a viszontkereset benyújtása sem lenne indokolt abban az esetben, ha a munkáltató tudja bizonyítani a követelt összeg megalapozottságát.
Eredeti megjelenés: Visegrád 20.0 – A XX. Magyar Munkajogi Konferencia szerkesztett előadásai. Szerkesztette: Pál Lajos, Petrovics Zoltán. Budapest: Wolters Kluwer, 2023.
Forrás: Jogászvilág
