A munkavállaló kötelezettségei a csökkentett munkaidős foglalkoztatás során Koronavírus

A koronavírus, a veszélyhelyzet már az elmúlt egy hónapban is rengeteg munkahely megszűnését eredményezte, így a Gazdaságvédelmi Akcióterv részévé vált a bérköltségek állami támogatása a munkahelyek megőrzése érdekében. A támogatás igénybevételéhez a munkáltató és a munkavállaló együttes kérelme szükséges, ennek megfelelően az nemcsak a munkáltatók, de a munkavállalók számára is kötelezettségeket teremt.

A bértámogatást a veszélyhelyzet idején történő csökkentett munkaidős foglalkoztatásnak a Gazdaságvédelmi Akcióterv keretében történő támogatásáról szóló 105/2020. (IV. 10.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Rendelet) vezeti be. A támogatás lényege röviden, hogy a munkavállaló csökkentett munkaidőben kerül foglalkoztatásra, a csökkentéssel érintett kieső munkaidő egy részében a munkavégzéshez kötődő fejlesztésen vesz részt, ezekre az időtartamokra a munkáltató munkabért fizet, míg a csökkentéssel érintett munkaidő hetven százaléka a munkáltató helyett részben vagy egészben állami forrásból kerül kifizetésre. (A minimálbér kétszeresének 70%-át az állami támogatás nem haladhatja meg.) Ennek következtében a munkavállaló a csökkentett munkaidő ellenére sem esik el bevételtől, a munkáltató pedig ezzel a költségcsökkentéssel kap segítséget a statisztikai létszám megőrzéséhez, amely a támogatás igénybevételével kötelezettségévé is válik [Rendelet 4. § (3) bekezdés a) pont].

A támogatást a munkáltatónak és a munkavállalónak együttesen kell kérelmeznie [Rendelet 6. § (1) bekezdés], arról tehát nem dönthet egyoldalúan a munkáltató. Ez azért is fontos, mert a támogatással nemcsak a munkáltatót, de a munkavállalót is kötelezettségek terhelik. Amennyiben a munkavállaló ezeknek az előírásoknak nem tesz eleget, a támogatás megszűnik [Rendelet 8. § bb) pont]. Emellett, a támogatást a munkavállaló köteles visszafizetni, ha az részére a jogszabályban meghatározott, a munkavállalóra vonatkozó feltételek hiányában nem lett volna megállapítható [Rendelet 9. § (3) bek.].

A támogatás igénybevételéhez nem elegendő a kérelem, ahhoz csatolni kell többek között a munkáltató és a munkavállaló között létrejött megállapodást is, azaz munkaszerződés-módosítást, amely a csökkentett munkaidős foglalkoztatásról szól [Rendelet 6. § (4) bekezdés]. A csökkentett munkaidő meghatározására a felek a jogszabályi kereteken belül jogosultak: a csökkentett munkaidő háromhavi átlagban legalább a módosítás előtti munkaszerződés szerinti munkaidő felét elérő, de a hetven százalékát meg nem haladó részmunkaidő, amely nem lehet napi négy óránál rövidebb [Rendelet 1. § a) pont]. Teljes munkaidő esetén tehát megállapodhatnak a felek például napi négy órás vagy heti 28 órás munkavégzésről. Az eredetileg részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállaló munkaideje is csökkenthető, ám azon munkavállalók részére, akik eddig is napi négy órában vagy még rövidebb időtartamban végeztek munkát, ez a lehetőség nem elérhető. A támogatás olyan esetben is kérelmezhető, ha a koronavírus okozta válság következtében a felek már korábban, a Rendelet hatályba lépése előtt részmunkaidőben állapodtak meg, ha a munkaszerződés-módosításra a veszélyhelyzet kihirdetését követően került sor [Rendelet 1. § a) pont]. Az így meghatározott csökkentett munkaidő időtartamában a munkavállaló a szokásos módon köteles a munkáltató rendelkezésére állni és munkát végezni [Rendelet 4. § (2) bekezdés a) pont].

A csatolandó megállapodásnak tartalmaznia kell továbbá a csökkentett munkaidőn túli egyéni fejlesztési időben való megegyezést is [Rendelet 4. § (1) bekezdés b) pont], amelynek időtartama viszont adott, a kieső munkaidő harminc százalékának megfelelő mértékű [Rendelet 1. § b) pont]. A támogatás igénybevételéhez elegendő az időtartamról megállapodni, hogy ez az időtartam pontosan milyen tevékenységgel fog eltelni, nem kell, hogy a megállapodás része legyen.
Az bizonyos, hogy erre az időtartamra a munkavállaló mentesül munkavégzési kötelezettsége alól, ugyanakkor köteles a munkáltató rendelkezésére állni [Rendelet 1. § b) pont, 4. § (2) bekezdés c) pont]. Az egyéni fejlesztési időben a munkavállaló a munkaköréhez, vagy a munkaadó tevékenységéhez kapcsolódó fejlesztésen köteles részt venni [Rendelet 1. § b) pont]. Ez végeredményben a munkavállaló valamilyen formájú továbbképzését jelenti, lehet ez nyelvtanulás, szakmai képzés, ugyanakkor ezt az időtartamot a munkavégzéstől élesen el kell határolni, ebben az időtartamban a munkavállaló nem hozhat létre munkával járó eredményt.

A munkavállaló a támogatási kérelem benyújtásával tehát kötelezettséget vállal arra, hogy a csökkentett munkaidőben munkát végez, az egyéni fejlesztési időben pedig egyéni fejlesztés céljából a munkáltató rendelkezésére áll. A kieső munkaidő hetven százalékában ugyanakkor a munkavállaló szabad, így arra is lehetősége van, hogy a támogatott munkaviszonya mellett egy másik munkaviszonyt létesítsen. A támogatás igénybevételével azonban a munkavállaló kötelezettséget vállal arra, hogy a kérelem szerinti munkaviszonya melletti újabb munkaviszony létrehozása a támogatás időtartamát követően nem lesz akadálya a csökkentett munkaidőt megelőző munkaidőhöz való visszatérésnek [Rendelet 4. § (2) bekezdés b) pont]. Eszerint a támogatás lejártát követően, amikor az eredeti munkaviszony újra teljes, vagy a korábbi, magasabb óraszámú részmunkaidő szerint halad tovább, a munkavállalónak ezt az eredeti munkaviszonyt kell szem előtt tartania. Ez a kötelezettség tehát kizárja például egy újabb teljes munkaidős munkaviszony elvállalását, hiszen a támogatás időtartamát követően két teljes munkaidejű munkaviszony nem tartható fenn úgy, hogy a munkavállaló a munkára képes állapot kötelezettségének is megfeleljen. Jó megoldás lehet ugyanakkor határozott időtartamú munkaviszony létesítése, amely csak a támogatással érintett időszakra szól.

Azt még érdemes leszögezni, hogy a támogatás elnyerésével a munkavállaló lehetőségei a munkaviszony fenntartása szempontjából nem szűkülnek, tehát a támogatás időtartama alatt is jogosult megszüntetni a munkaviszonyt, ekkor természetesen a támogatás is megszűnik a hátralévő időtartamra [Rendelet 8. § ba) pont].


Kapcsolódó cikkek:


Szabadság járványügyi helyzetben
2020. július 30.

Az elkövetkező hetekben számos munkavállaló megy szabadságra, és lesznek közöttük, akik ezt az időt külföldön fogják eltölteni. 2020. július 15-től a kormány olyan járványügyi intézkedéseket rendelt el, amelyek a most szabadságra menő munkavállalókat is érinteni fogják, ennek megfelelően közvetett módon kihatnak a munkáltató működésére is.

Nőtt a munkanélküliségi ráta júniusban az euróövezetben
2020. július 30.

Enyhén emelkedett a munkanélküliségi ráta az euróövezetben júniusban, párhuzamosan azzal, hogy a legtöbb tagállamban elkezdték lazítani a koronavírus-járvány terjedésének megfékezését célzó, ámde a gazdaságot megbénító szigorú intézkedéseket.

Ekkorát ütött a koronavírus a munkaerőpiacon
2020. július 29.

A munkanélküliségi ráta a második negyedévben 4,6 százalék volt, júniusban 1,9 százalékponttal nagyobb, mint egy évvel korábban. A nyilvántartott álláskeresők létszáma a hónap végén 376 ezer volt, ami 51,6 százalékos éves növekedést jelent.