Kapcsolódó termékek: Munkajogi kiadványok, HR Jogtár demo
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az Mt. általános szabályként rögzíti, hogy a munkáltató köteles a munkavállalónak azt a költségét megtéríteni, amely a munkaviszony teljesítésével indokoltan merült fel [Mt. 51. § (2) bekezdés]. Itt természetesen nem munkabér fizetéséről rendelkezik a jogalkotó, hanem a munkavállaló által előlegezett, a munkáltató érdekében vállalt költség utólagos megtérítéséről (például saját telefon használata esetén a telefonköltség, saját személyautó használata esetén üzemanyagköltség).
A fenti generális szabályon túl a jogalkotó több esetben is nevesíti a munkáltató költségtérítés-fizetési kötelezettségét. Az alábbiakban a munkáltató által kötelezően fizetendő munkába járás és hazautazás költségtérítésének, valamint a képernyő előtti munkavégzés miatti éleslátást biztosító szemüveg juttatásának szabályai mellett a kiküldetés elszámolásának szabályait ismertetjük.
A munkavállaló – amennyiben magyar állampolgár vagy EGT-állam polgára – napi munkába járásának és hazautazásának költségeit a munkáltató a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló 39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet (a továbbiakban: 39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet) alapján köteles megtéríteni.
Napi munkába járásnak minősül a lakóhely vagy a tartózkodási hely és a munkavégzés helye közötti napi, valamint a munkarendtől függő gyakoriságú rendszeres vagy esetenkénti oda és visszautazás – vagyis minden olyan alkalom, amikor a munkavállaló munkavégzés céljából munkahelyére utazik.
Hazautazásnak minősül a tartózkodási helyről – a munkavégzés rendjétől függően – legfeljebb hetente egyszer a lakóhelyre történő oda- és visszautazás – vagyis, ha a munkavállaló nem állandó lakóhelyén lakik, akkor a heti egyszeri utazása az állandó lakóhelyére.
Lakóhely annak a belföldi, vagy EGT-állam területén lévő lakásnak a címe, amelyben a munkavállaló él, illetve amelyben életvitelszerűen lakik (fő szabály szerint a lakcímkártyán feltüntetett lakóhely); tartózkodási hely pedig annak a belföldi, vagy EGT-állam területén lévő lakásnak a címe, amelyben a munkavállaló – lakóhelye végleges elhagyásának szándéka nélkül – munkavégzési célból ideiglenesen tartózkodik (például a munkásszállás).
Amennyiben a munkavállaló lakóhelye/tartózkodási helye nem EGT-államban található, úgy számára – az adóhatóság által kiadott, nem kötelező érvényű állásfoglalás alapján – adómentesen a hazautazás/munkába járás költségtérítése nem biztosítható.
Ha a munkavállaló állandó lakóhelyéről jár dolgozni, akkor részére csak a napi munkába járás költségei fizethetők ki. A munkavállalónak a munkába járás címén járó utazási költségtérítés igénybevételével egyidejűleg nyilatkoznia kell a lakóhelyéről és a tartózkodási helyéről, valamint arról, hogy a napi munkába járás a lakóhelyéről vagy a tartózkodási helyéről történik-e.
A jogszabály a közösségi közlekedéssel történő utazásra vonatkozóan írja elő a költségtérítést. Ennek értelmében a megtérítési kötelezettség a munkavállaló munkába járását szolgáló
A hazautazás költségtérítésének összege 2016-ban – hasonlóan 2015-höz – havi szinten legfeljebb 35 200 Ft lehet. A napi munkába járás összegére nincs megállapított felső határ. A munkavállaló részére a személyi jövedelemadóról szóló törvényben munkába járás költségtérítése címén a jövedelem kiszámításakor figyelembe nem veendő – a 39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet 3. §-ában nem említett – térítés akkor jár, ha
A munkavállalót a fenti költségtérítés további intézkedés nélkül a feltételek teljesülése esetén megilleti. Természetesen, amennyiben a munkavállaló ilyen megtérítési igényét nem jelzi a munkáltató számára, úgy a munkáltatónak sem keletkezik fizetési kötelezettsége, azaz a munkáltató nem köteles „kutatni”, hogy a munkavállaló milyen költségekkel és közlekedési eszközzel utazik a munkahelyére.
Az 50/1999. (XI. 3.) EüM rendelet hatálya kiterjed minden olyan munkavállalóra, aki napi munkaidejéből legalább 4 órán keresztül rendszeresen képernyős eszközt használ, kivéve a következő gépeket, illetőleg eszközöket működtető (használó) munkavállalókat
A rendelet értelmében valamennyi olyan munkakör, amelyben a munkavállaló napi munkaidejéből legalább 4 órán át számjegy-, betű-, grafikus képsorokat képernyőn megjelenítő készüléket használ (függetlenül az alkalmazott megjelenítési folyamattól), képernyős munkakörnek minősül. Ilyen munkakör tipikusan a számítógép használatával járó valamennyi munkakör, de a biztonsági kamerák képét figyelő biztonsági őr munkaköre is.
A munkáltató köteles a foglalkoztatás-egészségügyi orvosnál kezdeményezni a munkavállaló szem- és látásvizsgálatát a képernyős munkakörben történő foglalkoztatás előtt, illetve azt követően rendszeresen, kétévente, a munkavállaló pedig köteles a vizsgálaton részt venni. Amennyiben a vizsgálat azt állapítja meg, hogy a munkavállalónak éleslátást biztosító szemüvegre van szüksége, a rendelet melléklete szerinti beutalóval a munkavállalót szemészeti szakvizsgálatra utalja be. Amennyiben a szakvizsgálat eredményeként indokolt, illetve a munkavállaló által használt szemüveg vagy kontaktlencse a képernyő előtti munkavégzéshez nem megfelelő, a jogalkotó előírja, hogy a munkáltatónak kell a munkavállalót ellátni a minimálisan szükséges, a képernyő előtti munkavégzéshez éleslátást biztosító szemüveggel [50/1999. (XI. 3.) EüM rendelet 6. §].
A fenti szabályok nem határozzák meg a szemüveg biztosításához szükséges költségek kereteit, de ez természetesen nem jelenti azt, hogy a munkáltatónak korlátozás nélkül el kellene fogadnia a munkavállaló igényét. Azaz, nem köteles a munkáltató megtéríteni egy márkás szemüvegkeret és lencsepár akár 100 000 Ft-ot meghaladó költségét. A jogszabályi kötelezettségeknek ugyanis már önmagában azzal eleget tesz, ha a legolcsóbb, a szakvizsgálaton előírt lencsét és annak rendeltetésszerű használatához szükséges keretet biztosítja [50/1999. (XI. 3.)
EüM rendelet 2. § d) pont].
A gyakorlatban számos munkáltató alkalmazza azt a módszert, hogy minden munkavállaló önállóan választhatja ki az általa használni kívánt – szakvizsgálat eredményének megfelelő – szemüveget, a munkáltató pedig annak ellenértékét egy fix összeg erejéig téríti meg. Ez a megoldás egészen addig jogszerű lehet, amíg a munkáltató által vállalt megtérítési összeg valóban elegendő a minimális feltételeket teljesítő lencse és keret megvásárlásához. Ekkor ugyanis a munkavállaló maga dönthet úgy, hogy a minimális feltételeket teljesítőnél drágább szemüveget választ és önként vállalja az ebből eredő többletköltségek viselését.
Természetesen egyik megoldás esetében sem kerülhető meg a szemészeti szakvizsgálat elvégzése, hiszen az állapítja meg, hogy a munkavállalónak milyen szemüvegre van pontosan szüksége.
Részlet dr. Kovács Szabolcs Bérszámfejtés a gyakorlatban c. könyvéből.
A fenti generális szabályon túl a jogalkotó több esetben is nevesíti a munkáltató költségtérítés-fizetési kötelezettségét. Az alábbiakban a munkáltató által kötelezően fizetendő munkába járás és hazautazás költségtérítésének, valamint a képernyő előtti munkavégzés miatti éleslátást biztosító szemüveg juttatásának szabályai mellett a kiküldetés elszámolásának szabályait ismertetjük.
A munkavállaló – amennyiben magyar állampolgár vagy EGT-állam polgára – napi munkába járásának és hazautazásának költségeit a munkáltató a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló 39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet (a továbbiakban: 39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet) alapján köteles megtéríteni.
Napi munkába járásnak minősül a lakóhely vagy a tartózkodási hely és a munkavégzés helye közötti napi, valamint a munkarendtől függő gyakoriságú rendszeres vagy esetenkénti oda és visszautazás – vagyis minden olyan alkalom, amikor a munkavállaló munkavégzés céljából munkahelyére utazik.
Hazautazásnak minősül a tartózkodási helyről – a munkavégzés rendjétől függően – legfeljebb hetente egyszer a lakóhelyre történő oda- és visszautazás – vagyis, ha a munkavállaló nem állandó lakóhelyén lakik, akkor a heti egyszeri utazása az állandó lakóhelyére.
Lakóhely annak a belföldi, vagy EGT-állam területén lévő lakásnak a címe, amelyben a munkavállaló él, illetve amelyben életvitelszerűen lakik (fő szabály szerint a lakcímkártyán feltüntetett lakóhely); tartózkodási hely pedig annak a belföldi, vagy EGT-állam területén lévő lakásnak a címe, amelyben a munkavállaló – lakóhelye végleges elhagyásának szándéka nélkül – munkavégzési célból ideiglenesen tartózkodik (például a munkásszállás).
Amennyiben a munkavállaló lakóhelye/tartózkodási helye nem EGT-államban található, úgy számára – az adóhatóság által kiadott, nem kötelező érvényű állásfoglalás alapján – adómentesen a hazautazás/munkába járás költségtérítése nem biztosítható.
Ha a munkavállaló állandó lakóhelyéről jár dolgozni, akkor részére csak a napi munkába járás költségei fizethetők ki. A munkavállalónak a munkába járás címén járó utazási költségtérítés igénybevételével egyidejűleg nyilatkoznia kell a lakóhelyéről és a tartózkodási helyéről, valamint arról, hogy a napi munkába járás a lakóhelyéről vagy a tartózkodási helyéről történik-e.
A jogszabály a közösségi közlekedéssel történő utazásra vonatkozóan írja elő a költségtérítést. Ennek értelmében a megtérítési kötelezettség a munkavállaló munkába járását szolgáló
A hazautazás költségtérítésének összege 2016-ban – hasonlóan 2015-höz – havi szinten legfeljebb 35 200 Ft lehet. A napi munkába járás összegére nincs megállapított felső határ. A munkavállaló részére a személyi jövedelemadóról szóló törvényben munkába járás költségtérítése címén a jövedelem kiszámításakor figyelembe nem veendő – a 39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet 3. §-ában nem említett – térítés akkor jár, ha
A munkavállalót a fenti költségtérítés további intézkedés nélkül a feltételek teljesülése esetén megilleti. Természetesen, amennyiben a munkavállaló ilyen megtérítési igényét nem jelzi a munkáltató számára, úgy a munkáltatónak sem keletkezik fizetési kötelezettsége, azaz a munkáltató nem köteles „kutatni”, hogy a munkavállaló milyen költségekkel és közlekedési eszközzel utazik a munkahelyére.
[htmlbox Kié_a_pénzem?]
Az 50/1999. (XI. 3.) EüM rendelet hatálya kiterjed minden olyan munkavállalóra, aki napi munkaidejéből legalább 4 órán keresztül rendszeresen képernyős eszközt használ, kivéve a következő gépeket, illetőleg eszközöket működtető (használó) munkavállalókat
A rendelet értelmében valamennyi olyan munkakör, amelyben a munkavállaló napi munkaidejéből legalább 4 órán át számjegy-, betű-, grafikus képsorokat képernyőn megjelenítő készüléket használ (függetlenül az alkalmazott megjelenítési folyamattól), képernyős munkakörnek minősül. Ilyen munkakör tipikusan a számítógép használatával járó valamennyi munkakör, de a biztonsági kamerák képét figyelő biztonsági őr munkaköre is.
A munkáltató köteles a foglalkoztatás-egészségügyi orvosnál kezdeményezni a munkavállaló szem- és látásvizsgálatát a képernyős munkakörben történő foglalkoztatás előtt, illetve azt követően rendszeresen, kétévente, a munkavállaló pedig köteles a vizsgálaton részt venni. Amennyiben a vizsgálat azt állapítja meg, hogy a munkavállalónak éleslátást biztosító szemüvegre van szüksége, a rendelet melléklete szerinti beutalóval a munkavállalót szemészeti szakvizsgálatra utalja be. Amennyiben a szakvizsgálat eredményeként indokolt, illetve a munkavállaló által használt szemüveg vagy kontaktlencse a képernyő előtti munkavégzéshez nem megfelelő, a jogalkotó előírja, hogy a munkáltatónak kell a munkavállalót ellátni a minimálisan szükséges, a képernyő előtti munkavégzéshez éleslátást biztosító szemüveggel [50/1999. (XI. 3.) EüM rendelet 6. §].
A fenti szabályok nem határozzák meg a szemüveg biztosításához szükséges költségek kereteit, de ez természetesen nem jelenti azt, hogy a munkáltatónak korlátozás nélkül el kellene fogadnia a munkavállaló igényét. Azaz, nem köteles a munkáltató megtéríteni egy márkás szemüvegkeret és lencsepár akár 100 000 Ft-ot meghaladó költségét. A jogszabályi kötelezettségeknek ugyanis már önmagában azzal eleget tesz, ha a legolcsóbb, a szakvizsgálaton előírt lencsét és annak rendeltetésszerű használatához szükséges keretet biztosítja [50/1999. (XI. 3.)
EüM rendelet 2. § d) pont].
A gyakorlatban számos munkáltató alkalmazza azt a módszert, hogy minden munkavállaló önállóan választhatja ki az általa használni kívánt – szakvizsgálat eredményének megfelelő – szemüveget, a munkáltató pedig annak ellenértékét egy fix összeg erejéig téríti meg. Ez a megoldás egészen addig jogszerű lehet, amíg a munkáltató által vállalt megtérítési összeg valóban elegendő a minimális feltételeket teljesítő lencse és keret megvásárlásához. Ekkor ugyanis a munkavállaló maga dönthet úgy, hogy a minimális feltételeket teljesítőnél drágább szemüveget választ és önként vállalja az ebből eredő többletköltségek viselését.
Természetesen egyik megoldás esetében sem kerülhető meg a szemészeti szakvizsgálat elvégzése, hiszen az állapítja meg, hogy a munkavállalónak milyen szemüvegre van pontosan szüksége.
Részlet dr. Kovács Szabolcs Bérszámfejtés a gyakorlatban c. könyvéből.
A próbaidő alatt a feleket nem terheli indokolási kötelezettség a munkaviszony azonnali hatállyal történő megszüntetése esetén, amely tényből sokan hajlamosak arra következtetni, hogy a munkaviszony-megszüntetés ezen módjára aligha kerülhet sor jogellenesen. Az alább ismertetettek alapján azonban ez közel sincs így.
A bérek átláthatóságáról szóló európai uniós irányelv hamarosan részletes jelentésre kötelezi a közép- és nagyvállalatokat a női és a férfi dolgozóik fizetéséről. Az Európai Bizottság döntése értelmében a kikért adatok alapján akár bírósági pert is indíthatnak majd a hátrányosan érintett alkalmazottak – hívja fel a figyelmet az EY. A tanácsadócég kollégái arra ösztönzik a társaságokat, hogy minél hamarabb világítsák át a szervezetüket, és szükség esetén tegyék meg a bérszakadék megszüntetéséhez vezető lépéséket.
A korábbi évekre jellemző növekedés után megtorpanás látható a fiatalok jövedelmét tekintve a K&H ifjúsági index szerint. Az idei első negyedévben átlagosan nettó 190 ezer forintos személyes jövedelemről számoltak be a 19-29 évesek. A fiatalok nettó jövedelme egy évvel ezelőtt emelkedett a 180 ezres szint fölé és azóta nagyságrendileg ezen a szinten maradt. Jelentős eltérés látható a nemek között: a férfiak személyes jövedelmének átlaga 220 ezer forintot tett ki, a nőké viszont csak 156 ezret.
Köszönjük, hogy feliratkozott hírlevelünkre!
Kérem, pipálja be a captchát elküldés előtt
Ha egy másik hírlevélre is fel szeretne iratkozni, vagy nem sikerült a feliratkozás, akkor kérjük frissítse meg a böngészőjében ezt az oldalt (F5)!
Kérem, válasszon egyet hírleveleink közül!
