A szabadság pénzbeli megváltása a munkaviszony végén

Szerző: dr. Kártyás Gábor
Dátum: 2017. február 16.
Rovat:

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Szigorú szabály, hogy a munkavállalónak mindig természetben kell kiadni a fizetett szabadságot, és azt pénzben megváltani csak a munkaviszony végén lehetséges. Ha ekkor a munkavállalónak van fel nem használt szabadsága, azt viszont kifejezetten kötelező pénzben megváltani.


A Munka Törvénykönyve szerint a munkavállaló munkaviszonya megszűnésekor, ha a munkáltatónál eltöltött idővel arányos szabadságot nem kapta meg, azt pénzben kell megváltani. Nincs jelentősége, hogy milyen jogcímen és milyen indokból szűnik meg a munkaviszony. Így a munkáltatói rendkívüli felmondás, próbaidő alatti azonnali hatályú felmondás, vagy a munkavállaló saját felmondása esetén is jogosult a szabadságmegváltásra. Természetesen mindig csak a munkaviszony megszűnéséig időarányosan járó szabadság fel nem használt részét kell kifizetni. Fontos, hogy a szabadság pénzben egyéb esetekben nem váltható meg, még a munkavállaló kérésére és akkor sem, ha annak kiadására valamiért a tárgyévben nem volt lehetőség.

A szabadság idejére a munkavállalót távolléti díja illeti meg. Ezért a pénzbeli megváltás is úgy történik, hogy minden egyes fel nem használt szabadság napra a munkavállaló szerződés szerinti napi munkaidejének megfelelő mértékű távolléti díj jár. A távolléti díj részét képezi az esedékessége időpontjában érvényes alapbér, továbbá valamennyi a törvény alapján kötelezően biztosítandó bérpótlék helyett fizetett átalány, az esedékesség időpontját megelőző utolsó hat hónapra (az irányadó időszakra) kifizetett teljesítménybér és egyes bérpótlékok. 

A szabadság megváltása kapcsán problémát okozhat az esedékesség időpontjának értelmezése. Ez főszabály szerint megegyezik a távollét kezdő időpontjával, a végkielégítés és a kárfelelősség kapcsán azonban külön szabályt tartalmaz a törvény (lévén ezek nem távollétek). A szabályozás azonban nem teljes, hiszen további esetekben is sor kerülhet távolléti díj fizetésére, így a szabadság pénzbeli megváltásánál is, amire már nincs külön rendelkezés. Így itt az esedékességet – szó szerint értelmezve – a munkaviszony megszűnésének időpontjaként határozhatjuk meg. Az ekkor érvényes alapbérrel, és az ezt megelőző irányadó időszakra járó teljesítménybérrel, bérpótlékkal kell tehát számolni. 

 

Érdekesség, hogy a munkaviszony végén járó, távolléti díjban meghatározott juttatásoknál az esedékességi időpontok eltérőek lehetnek. Egy munkáltatói felmondás esetén például, a végkielégítés tekintetében a felmondás közlésének időpontja, a felmentési időre járó távolléti díj esetén a felmentési idő kezdete, a szabadságmegváltásnál pedig a felmondási idő lejárta (a munkaviszony megszűnése) az esedékesség. Az eltérő esedékességi időpontok miatt mások lehetnek a figyelembe veendő bérelemek. Lehetséges tehát, hogy egy munkaviszony megszüntetés kapcsán a végkielégítés, a felmentési időre járó járandóság és a szabadságmegváltás jogcímén járó távolléti díj más-más esedékesség és irányadó időszak alapján számítandó. 

A szabadságmegváltás tehát kötelező, ugyanakkor a munkaviszony megszűnéséig a feleknek lehetőségük van úgy dönteni, hogy inkább természetben adják ki, illetve veszik igénybe a még felhasználható szabadságot. Figyelemmel kell lenni azonban arra, hogy a másik felet a szabadság iránti igényről, illetve a szabadság kiadásáról 15 nappal előre értesíteni kell. Ha az értesítési határidőt a fél nem tartja tiszteletben, akkor a másik fél nem köteles a szabadságot igénybe venni, illetve kiadni. Ez különösen a munkáltatói felmondás esetén fontos. Munkáltatói felmondásnál ugyanis a munkavállalót a felmondási idő felére fel kell menteni a munkavégzési kötelezettség alól, mégpedig a munkavállaló által kért időpontban, de legfeljebb két részletben. Ezt nevezzük felmentési időnek, amelyre értelemszerűen nem lehet szabadságot kiadni, hiszen ekkor egyébként sincs munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettség. Így a viszonylag rövid felmondási idő felében egyébként sem kell dolgoznia a munkavállalónak, ezért pedig a felmondás közlésekor nyomban, vagy akár azt megelőzően kell rendelkezni a szabadságról ahhoz, hogy az értesítési határidőt megtartsák. Ha ez nem lehetséges (illetve a másik fél nem fogadja el a rövidebb határidőt), akkor marad a szabadság pénzbeli megváltása.

Elvileg nem kizárt, hogy a munkavállaló lemondjon a szabadságmegváltás iránti igényéről. Erre azonban egyoldalú jognyilatkozattal nem kerülhet sor, csak közös megegyezés keretében. A lemondás semmis, ha azért a munkavállaló nem kap cserébe valamilyen ellenszolgáltatást (a munkáltató részéről valamilyen más természetű engedményt). 


Kapcsolódó cikkek:


Munkavállalói értékelés – adatvédelmi megfontolások
2019. december 5.

Az év vége felé közeledve megkezdődnek az éves értékelési folyamatok a vállalatoknál. 2018. május 25. óta, mióta az Általános Adatvédelmi Rendeletet alkalmazni kell, már nem csak munkajogi szempontból van kiemelt jelentősége a kérdéskörnek, hanem az értékelés kapcsán kezelt személyes adatok adatvédelmi szempontú szabályozásával is érdemes foglalkozni. Az alábbiakban azokat a főbb szempontokat mutatjuk be, amiknek mentén érdemes átgondolni a kapcsolódó eljárásrendet.

Leépítés és béremelés a Magyar Telekomnál
2019. december 4.

A Magyar Telekom jövőre legfeljebb 450 munkavállalót épít le, és 5 százalékkal emeli a béreket a társaságnál az érdekképviseletekkel kötött megállapodása alapján - közölte a cég szerdán.

Trenkwalder: még idén ki kell adni a szabadságokat
2019. december 4.

Trenkwalder: még idén ki kell adni a szabadságokat

A Munka törvénykönyve rendelkezése szerint az év végéig minden munkavállalónak ki kell adni az éves szabadságát, a jogszabály megsértésnek számít ha ez elmarad, akkor is, ha a munkavállaló sem akar az adott időszakban szabadságra menni.