A szabadság pénzbeli megváltása a munkaviszony végén


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Szigorú szabály, hogy a munkavállalónak mindig természetben kell kiadni a fizetett szabadságot, és azt pénzben megváltani csak a munkaviszony végén lehetséges. Ha ekkor a munkavállalónak van fel nem használt szabadsága, azt viszont kifejezetten kötelező pénzben megváltani.


A Munka Törvénykönyve szerint a munkavállaló munkaviszonya megszűnésekor, ha a munkáltatónál eltöltött idővel arányos szabadságot nem kapta meg, azt pénzben kell megváltani. Nincs jelentősége, hogy milyen jogcímen és milyen indokból szűnik meg a munkaviszony. Így a munkáltatói rendkívüli felmondás, próbaidő alatti azonnali hatályú felmondás, vagy a munkavállaló saját felmondása esetén is jogosult a szabadságmegváltásra. Természetesen mindig csak a munkaviszony megszűnéséig időarányosan járó szabadság fel nem használt részét kell kifizetni. Fontos, hogy a szabadság pénzben egyéb esetekben nem váltható meg, még a munkavállaló kérésére és akkor sem, ha annak kiadására valamiért a tárgyévben nem volt lehetőség.

A szabadság idejére a munkavállalót távolléti díja illeti meg. Ezért a pénzbeli megváltás is úgy történik, hogy minden egyes fel nem használt szabadság napra a munkavállaló szerződés szerinti napi munkaidejének megfelelő mértékű távolléti díj jár. A távolléti díj részét képezi az esedékessége időpontjában érvényes alapbér, továbbá valamennyi a törvény alapján kötelezően biztosítandó bérpótlék helyett fizetett átalány, az esedékesség időpontját megelőző utolsó hat hónapra (az irányadó időszakra) kifizetett teljesítménybér és egyes bérpótlékok. 

A szabadság megváltása kapcsán problémát okozhat az esedékesség időpontjának értelmezése. Ez főszabály szerint megegyezik a távollét kezdő időpontjával, a végkielégítés és a kárfelelősség kapcsán azonban külön szabályt tartalmaz a törvény (lévén ezek nem távollétek). A szabályozás azonban nem teljes, hiszen további esetekben is sor kerülhet távolléti díj fizetésére, így a szabadság pénzbeli megváltásánál is, amire már nincs külön rendelkezés. Így itt az esedékességet – szó szerint értelmezve – a munkaviszony megszűnésének időpontjaként határozhatjuk meg. Az ekkor érvényes alapbérrel, és az ezt megelőző irányadó időszakra járó teljesítménybérrel, bérpótlékkal kell tehát számolni. 

 

Érdekesség, hogy a munkaviszony végén járó, távolléti díjban meghatározott juttatásoknál az esedékességi időpontok eltérőek lehetnek. Egy munkáltatói felmondás esetén például, a végkielégítés tekintetében a felmondás közlésének időpontja, a felmentési időre járó távolléti díj esetén a felmentési idő kezdete, a szabadságmegváltásnál pedig a felmondási idő lejárta (a munkaviszony megszűnése) az esedékesség. Az eltérő esedékességi időpontok miatt mások lehetnek a figyelembe veendő bérelemek. Lehetséges tehát, hogy egy munkaviszony megszüntetés kapcsán a végkielégítés, a felmentési időre járó járandóság és a szabadságmegváltás jogcímén járó távolléti díj más-más esedékesség és irányadó időszak alapján számítandó. 

A szabadságmegváltás tehát kötelező, ugyanakkor a munkaviszony megszűnéséig a feleknek lehetőségük van úgy dönteni, hogy inkább természetben adják ki, illetve veszik igénybe a még felhasználható szabadságot. Figyelemmel kell lenni azonban arra, hogy a másik felet a szabadság iránti igényről, illetve a szabadság kiadásáról 15 nappal előre értesíteni kell. Ha az értesítési határidőt a fél nem tartja tiszteletben, akkor a másik fél nem köteles a szabadságot igénybe venni, illetve kiadni. Ez különösen a munkáltatói felmondás esetén fontos. Munkáltatói felmondásnál ugyanis a munkavállalót a felmondási idő felére fel kell menteni a munkavégzési kötelezettség alól, mégpedig a munkavállaló által kért időpontban, de legfeljebb két részletben. Ezt nevezzük felmentési időnek, amelyre értelemszerűen nem lehet szabadságot kiadni, hiszen ekkor egyébként sincs munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettség. Így a viszonylag rövid felmondási idő felében egyébként sem kell dolgoznia a munkavállalónak, ezért pedig a felmondás közlésekor nyomban, vagy akár azt megelőzően kell rendelkezni a szabadságról ahhoz, hogy az értesítési határidőt megtartsák. Ha ez nem lehetséges (illetve a másik fél nem fogadja el a rövidebb határidőt), akkor marad a szabadság pénzbeli megváltása.

Elvileg nem kizárt, hogy a munkavállaló lemondjon a szabadságmegváltás iránti igényéről. Erre azonban egyoldalú jognyilatkozattal nem kerülhet sor, csak közös megegyezés keretében. A lemondás semmis, ha azért a munkavállaló nem kap cserébe valamilyen ellenszolgáltatást (a munkáltató részéről valamilyen más természetű engedményt). 



Kapcsolódó cikkek

2021. szeptember 20.

Hatalmas a kereslet a szakmunkások iránt

A szak-, betanított- és segédmunkásokat toborzó hirdetések száma 61 százalékkal nőtt idén 2020-hoz képest – közölte saját adtabázisa alapján a Profession.hu.

2021. szeptember 20.

71 ezer önfoglalkoztató kapott kompenzációs támogatást

Több mint 80 ezer önfoglalkoztató kérte eddig a kormány által biztosított egyszeri támogatást 17,6 milliárd forint értékben, amelyből a 71 ezer kedvezően elbírált igénylés alapján kifizetett összeg mostanra meghaladta a 15 milliárd forintot.

2021. szeptember 17.

Mi az ára a 260 ezer forintos bérminimumnak?

Nagy Márton miniszterelnöki gazdasági főtanácsadó szerint a 2017-es és a jelenlegi helyzet jelentősen különbözik, így a garantált bérminimum emeléséért nyújtandó kompenzációt is másképp kell számolni – olvasható a Világgazdaságban.