A szabadság számítása tört év esetén
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Amennyiben a munkaviszony év közben kezdődik, vagy szűnik meg, a munkavállalót csak időarányos szabadsága illeti meg. Tekintsük át, hogyan is történik ez a számítás!
A munkavállalót alapszabadságként 20 munkanap szabadság illeti meg naptári évenként. Ezen túlmenően az Mt. számos jogcímen (életkor alapján, 16 éven aluli gyermekekre tekintettel, speciális munkakörökben stb.) határoz meg pótszabadságokat, amelyek együttesen is megillethetik a munkavállalókat.
Az időarányosítás elvégzéséhez első lépésben meg kell állapítani a munkavállalót megillető szabadság mértékét. Ezt attól függetlenül munkanapban kell megtenni, hogy a munkáltató a szabadságot egyébként munkanapban vagy órában tartja nyilván. Így például, egy harminchárom éves, két tizenhat év alatti gyermeket nevelő munkavállalót, aki állandó jelleggel föld alatt dolgozik, az alábbi jogcímeken illeti meg szabadság:
- alapszabadság (20 munkanap)
- életkori pótszabadság (4 munkanap)
- gyermekek után járó pótszabadság (4 munkanap)
- föld alatti munkavégzés miatt (5 munkanap).
Azaz, a munkavállalónak mindösszesen 33 munkanap szabadsága van.
Az így megállapított összes szabadságot arányosítani kell, a munkaviszony év közben történő keletkezése, illetve megszűnése esetén. A fenti példában szereplő munkavállalót, amennyiben munkaviszonya 2016. július 1-jén fog elkezdődni (ekkor tárgyévben legfeljebb 184 napot fog munkaviszonyban állni) 33/365*184= 16,64 munkanap szabadság illetné meg.
Tekintettel arra, hogy az így kiszámított szabadság töredéknapot eredményez, alkalmazni kell az Mt. azon szabályát, hogy a fél napot elérő töredéknap egész napnak számít. Azaz, a munkavállalót mindösszesen 17 munkanap szabadság illeti meg 2016-ban.
A szabadságot munkanapok helyett órákban nyilvántartó munkáltatónak a fenti számítást követően a szabadságot a napi munkaidő (a munkavállaló munkaszerződése szerinti munkaidő) mértékét figyelembe véve át kell számítania órákra. A példa szerinti munkavállalót, általános teljes munkaidőben17x8= 136 óra, míg akkor, ha foglalkoztatásra 5 órás részmunkaidőben kerülne sor, a munkavállalót 17×5= 85 óra szabadság illetné meg.
Amennyiben év közben újabb változás következik be – például a munkavállalónak megszületik a harmadik gyermeke – az arányosítást, a szabadság új éves mértékét figyelembe véve, újra el kell végezni. Ugyanígy kell eljárni akkor is, ha a munkavállaló munkaviszonya év közben szűnik meg.
A munkavállalót megillető pótszabadságok közül eltérő szabályok vonatkoznak az apákat gyermekük születése miatt megillető öt munkanap pótszabadságra. A gyermek születése esetén az apát megillető pótszabadság igénybevételéről és a pótszabadsággal összefüggő költségek megtérítéséről szóló 350/2014. (XII. 29.) Korm. rendelet értelmében ezt a pótszabadságot nem kell időarányosítani. Amennyiben azt a munkavállaló a gyermek születését követő második hónap végéig nem veszi igénybe, a pótszabadság „elvész”. Abban az esetben, ha a munkavállaló munkaviszonya a szabadság igénybe vételére jogosító időszak alatt megszűnik, a munkáltatónak igazolást kell kiadnia az ezen a jogcímen igénybe vett szabadság mértékéről. A fel nem használt szabadságot a munkavállaló – a jogosító időn belül – új munkaviszonyában igénybe veheti.
Ugyan a betegszabadság kiadására főszabály szerint a szabadság szabályait kell alkalmazni, azonban az időarányos betegszabadság megállapítására eltérő szabály vonatkozik. Eszerint a munkáltatót egész évben 15 munkanap szabadság illeti meg, amelyet év közben kezdődő munkaviszonyban kell csak arányosítani. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a munkavállaló akkor is jogosult lesz az időarányos betegszabadságára, ha az előző munkaviszonyában már a teljes 15 munkanapot igénybe vette.
