Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A rendkívüli munkára és a pótlékokra vonatkozó eltérő szabályozás vonatkozik a közszférában.
A költségvetésből működő, közfeladatot, illetve közhatalom-gyakorlással kapcsolatos feladatot ellátó munkáltatóknál foglalkoztatottakra vonatkozó munkajogi szabályok kötöttebb volta a rendkívüli munka, illetve a különböző munkakörülményeket ellentételező illetménypótlékok jogintézményeinél is tetten érhető. Mindez a részletszabályok összetettségében jelenik meg. A rendkívüli munka vagy a túlszolgálat teljesítése a köz szolgálatának egyik elvárt formája, melyért esetenként az érintettnek külön díjazás sem jár. A pótlékok pedig a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) által szabályozott – az éjszakai, a több műszakban, a rendes munkaidőn túli időben történő munkavégzésért, illetve arra való készen állásért fizetendő – minimális körön kívüli pótlékokat is rendre felsorolják a vonatkozó jogszabályok, legfeljebb a mérték meghatározásánál biztosítva némi mozgásteret a munkáltató részére.
A vonatkozó szabályokat a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (a továbbiakban: Kttv.), a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.), a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.), a honvédek jogállásáról szóló 2012. évi CCV. törvény (a továbbiakban: Hjt.), ezek végrehajtási rendeletei, valamint egyes ágazati törvények tartalmazzák.
A rendkívüli munkavégzés és a túlszolgálat elrendelése
A közalkalmazottak rendkívüli munkájának szabályozása lényegében az általános munkajogi szabályokra épül, e körben a Kjt. nem tartalmaz saját szabályanyagot, hanem az Mt-t rendeli alkalmazni. Ezek szerint a közalkalmazotti jogviszonyban is rendkívüli munkaidőnek minősül az előzetes munkaidő-beosztástól eltérő (munkanapon, heti pihenőnapon, vagy – az e napon beosztás szerint is foglalkoztatható közalkalmazott számára – munkaszüneti napon), a munkaidőkereten felül teljesített munkaidő, valamint az ügyelet teljes tartama. Az egész évben foglalkoztatott közalkalmazott számára naptári évenként – a baleset, elemi csapás, súlyos kár, az egészséget vagy a környezetet fenyegető közvetlen és súlyos veszély megelőzése, elhárítása érdekében végzendő rendkívüli munka kivételével – 250 óra rendkívüli munka rendelhető el, mégpedig általában szóban, és kivételesen – ha a közalkalmazott kéri – írásban. Bizonyos ágazatokban sajátos munkaidő-szabályok vannak hatályban, így például az egészségügy területén. Az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Eütev.tv.) szerint az egészségügyi ellátás biztonsága sok egészségügyi szolgáltatónál (munkáltatónál) megkívánja a megszakítás nélküli munkavégzést és rendelkezésre állást biztosító munkarend alkalmazását. Ennek érdekében sajátos jogintézményként szabályozza a törvény az ún. egészségügyi ügyeletet. A legfontosabb elvi különbség, hogy az egészségügyi ügyeletben történő munkavégzés önmagában nem minősül rendkívüli munkavégzésnek, hiszen az egészségügyben éppenséggel nem rendkívüli, hanem szokásos helyzet az, hogy a rendes munkaidőn felül is munkát kell végezni, illetve munkavégzés céljából rendelkezésre kell állni. Egészségügyi ügyeletet, mint sajátos feladat-ellátási formát, ezért részben a rendes munkaidő terhére, részben azon felül lehet és kell teljesíteni úgy, hogy a teljesítendő rendkívüli munka és egészségügyi ügyelet óraszáma összesen a tárgyévben a 416 órát nem haladhatja meg (Eütev. tv. 12/D. §).
A közszolgálati tisztviselők rendkívüli munkaidejének fogalmára, elrendelésére a közalkalmazottakkal lényegében azonos szabályok vonatkoznak, azzal az eltéréssel, hogy a Kttv. csak naptári évenként 200 óra rendkívüli munkaidő elrendelését engedélyezi (Kttv. 96. §).
A Honvédségnél és a fegyveres testületeknél a hivatásos állomány tagjai rendkívüli munka helyett túlszolgálatot teljesítenek. A túlszolgálat – a rendkívüli munkához hasonlóan – a szolgálatteljesítési időbeosztástól eltérő, illetve heti pihenőnapon, munkaszüneti napon teljesített szolgálatot jelent. A túlszolgálat elrendelésének indokait a Hjt. és a Hszt. határozza meg, és e körben egyfelől a szolgálati érdeket említi, mint a túlszolgálat elrendelését szükségessé tévő tényezőt. A szolgálati érdek tartalmát a két törvény normaszövege szintén körülírja: ide tartozik az adott szerv rendeltetésszerű, és – a Hszt. szerint – jogszerű és eredményes működése, a számára előírt feladatok teljesítése, illetve ennek személyi feltételei és egyéb körülményei (Hjt. 2. § 35. pont, Hszt. 2. § 27. pont). A szolgálati érdek személyi feltételeinek megteremtésén kívül túl túlszolgálat elrendelésére akkor is sor kerülhet még, ha azt valamely rendkívüli eset, körülmény bekövetkezése teszi szükségessé. Ilyenen a Hszt. például tömegbalesetet, elemi csapást, katasztrófát vagy súlyos kárt, illetve a köz- és vagyonbiztonságot veszélyeztető, előre nem látható körülményt ért, a Hjt. pedig ezeken túlmenően veszélyhelyzetet, kollektív védelmi célú katonai műveleteket is. A kétféle ok között a Hszt. egyfajta fontossági sorrendet is felállít, amikor kimondja, hogy a készenléti szolgálati rendben dolgozó állományi tagot, ha a féléves túlszolgálat-mértéket – bármikor az év során – teljesítette, azt követően szolgálati érdekből már nem, csak valamely rendkívüli okból lehet további túlszolgálatra kötelezni [Hszt. 139. § (1) bekezdés, Hjt. 103. § (1) és (8) bekezdés].
A túlszolgálat mértékét a két törvény eltérően határozza meg. A Hszt. csak a szolgálati érdekből elrendelhető túlszolgálat tartamát határozza meg, amely naptári évenként 350 óra, ezen belül pedig négyhavi átlagban a 120 órát nem haladhatja meg; az egyéb okból történő túlszolgálatnak a Hszt. szerint nincs felső határa. A Hjt. viszont egységesen és együttesen határozza meg mindkét okból elrendelt túlszolgálat határát, naptári évenként 300 órában; ám kimondja, nincs felső határ abban az esetben, ha a túlszolgálatra nemzetközi szerződésből eredő kollektív védelmi feladatok ellátásának időszakában és az azt követő 30 napon belül, vagy pedig veszélyhelyzet időtartama alatt kerül sor. Valójában tehát a túlszolgálatnak akkor van csak felső határa, ha azt a normál működés keretében, illetőleg „békeidőben” rendelik el. Ilyenkor is el lehet térni azonban a törvényes időkorlátoktól: a Hszt. lehetővé teszi ugyanis, hogy a hivatásos állomány tagja önkéntes vállalásával évenként további 60 óra túlszolgálatot teljesítsen; a Hjt. pedig miniszteri rendeletnek ad felhatalmazást az évi 300 óra helyett 450 óra meghatározására – e felhatalmazással a Hjt. végrehajtására kiadott 9/2013. (VIII. 12.) HM rendelet 125. §-a él is [Hszt. 39. § (2)-(4) bekezdés, Hjt. 103. § (6)-(8) bekezdés].
Mindkét törvény kötelezővé teszi a túlszolgálat írásban való elrendelését, az állományilletékes parancsnok, szolgálati elöljáró, munkáltatói jogkört gyakorló személy által [Hszt. 140. § (1) bekezdés, Hjt. 104. § (4) bekezdés]. Rendkívüli esetben azonban ettől el lehet térni.
A rendkívüli munkavégzés és a túlszolgálat ellenértéke
Közalkalmazottak esetében – a versenyszférához hasonlóan – elsődleges a rendkívüli munka pénzben történő ellentételezése. A közalkalmazottnak így általában illetménypótlék jár, és csak munkaviszonyra vonatkozó szabály (pl. kollektív szerződés) vagy a felek külön megállapodása alapján illeti meg szabadidő (vagy a szabadidő és a pótlék kombinációja). A pótlék mértéke az alapilletmény 50 %-a; 100 %-a heti pihenőnapon vagy munkaszüneti napon teljesített rendkívüli munka esetén. A szabadidő a rendkívüli munka időtartamával egyezik meg; emellett 50 % illetménypótlék is jár abban az esetben, ha a rendkívüli munkavégzésre heti pihenőnapon vagy munkaszüneti napon került sor. A szabadidőt általában a következő hónapban, kivételesen a munkaidőkeret végéig, vagy – ha a teljesített túlmunka megállapítására a munkaidőkeret végén történő elszámoláskor került sor – a következő munkaidőkeret során kell kiadni. A felek külön megállapodása esetén arra is lehetőség van, hogy a munkáltató a szabadidőt legkésőbb a tárgyévet követő év utolsó napjáig adja ki (Mt. 143. §).
Munkajogi Klub Online Extra |
|---|
|
+ GARANTÁLT MEGLEPETÉS – Egy könyv, amely választ ad számos munkajogi kérdésre
|
Az egészségügyben az ügyeletért a teljesítés időpontjától (munkanapon, heti pihenőnapon vagy munkaszüneti napon) függő ügyeleti díj jár; a rendkívüli munkavégzés ellenértékére vonatkozó Mt-beli szabály alkalmazását ugyanakkor az Eütev.tv. kizárja (Eütev.tv. 13/B. §).
Közszolgálati tisztviselők esetében az ellentételezés más elvi alapon történik: itt a rendkívüli munkaidő időtartamával azonos vagy – heti pihenőnapon, munkaszüneti napon teljesített rendkívüli munka esetén – kétszeres vagy háromszoros mértékű szabadidő biztosítása az elsődleges, s csak ha annak kiadása 30 napon belül nem lehetséges, kell azt pénzben megváltani, az adott időre járó illetmény összegével. Lehetőség van – évi 25 napig terjedően – szabadidő-átalány megállapítására is, ha az adott közszolgálati tisztviselő rendszeresen rendkívüli munkaidőt teljesít. Ettől eltérően, a vezetői munkakört ellátók részére kizárólag akkor jár a rendkívüli munkaidőért szabadidő, illetve szabadidő-átalány, ha ezt a közszolgálati szabályzat megállapítja (Kttv. 98. §).
Ami a túlszolgálat ellenértékét illeti: a Honvédség és a fegyveres szervek állománya tagjának – a közszolgálati tisztviselőkhöz hasonlóan – nem pénzben, hanem szabadidőben jár ellenérték. Ennek mértéke a túlszolgálat időtartamával azonos, vagy – heti pihenőnapon vagy munkaszüneti napon történő túlszolgálat esetén – annak kétszerese. Mindkét törvény azt írja elő, hogy ezt a szabadidőt a túlszolgálat teljesítését követő 30 napon belül, ha pedig ez a zavartalan szolgálatellátást vagy a szervezet zavartalan működését veszélyezteti, 6 hónapon belül kell kiadni. [Hszt. 140. § (3)-(4) bekezdés, Hjt. 104. § (1)-(2) bekezdés]. E szabályoktól eltérő feltételek vonatkoznak a vezetőkre. A Hszt. 140. § (2) bekezdése szerint a rendvédelmi szerv vezetőjének és helyetteseinek, valamint a szervezeti egység vezetőjének és helyetteseinek mindaddig nem jár a túlszolgálatért ellentételezés, amíg a tárgyévben teljesített túlszolgálatuk ideje nem haladta meg a 350 órát. A Hjt. 104. § (4) bekezdése alapján pedig egyes, miniszteri rendeletben meghatározott vezetői beosztásokban akkor jár a túlszolgálatért szabadidő, ha ezt a miniszter rendeletben lehetővé teszi. Ilyen rendelkezést a 9/2013. HM rendelet azonban nem tartalmaz.
A pótlékok rendszere a közszférában
A pótlékok körébe az előbb részletezett rendkívüli munka, túlszolgálat ellenértéke is beletartozik. A további pótlékokra vonatkozó szabályozás a közszférában szerteágazó és heterogén. Ennek oka, hogy az illetménypótlék funkciója az általánostól eltérő, a munkavégzést nehezítő munkakörülmények plusz díjazással történő ellentételezése, mely körülmények ágazatonként igencsak különbözőek lehetnek. Ugyanakkor megfigyelhető, hogy az illetménypótlékoknak ezen túlmutató, a kötött illetményrendszer rugalmasabbá tételét szolgáló szerepe is van.
A közalkalmazottak számára járó pótlékokat általában hármas jogforrási szint határozza meg: az Mt., a Kjt. és az adott ágazatra vonatkozó végrehajtási rendelet. Az Mt. alapján megilleti őket a vasárnapi pótlék (50 %), a műszakpótlék (30 %), az éjszakai pótlék (15 %), a készenléti (20 %) és ügyeleti (40 %) pótlék. Ezek alapja az az ilyen körülmények között végzett munkaidőre járó illetmény (Mt. 139-144. §). Ettől eltérően, a Kjt. szerinti sajátos pótlékok alapja a mindenkori éves költségvetési törvényben meghatározott közalkalmazotti illetményalap. A Kjt. az egyes pótlékok mértékét sávok szerint adja meg, ezen belül a végrehajtási rendelet konkretizálhat. A Kjt. alapján jár a közalkalmazottak részére a vezetői pótlék (magasabb vezető esetén 100-500 %, vezető esetén 100-250 %), a címpótlék (munkatársnak 25 %, tanácsosnak 50 %, főmunkatársnak 75 %, főtanácsosnak 100 %), az egészségkárosító kockázatok közötti vagy egyéni védőeszköz használata melletti munkavégzésért járó pótlék (100%) és az idegennyelv-tudási pótlék (középfokú nyelvvizsga esetén 50 %, felsőfokú nyelvvizsga esetén 100 %) (Kjt. 70-74. §). Emellett a Kjt. 75. §-a ad felhatalmazást arra, hogy végrehajtási rendelet is illetménypótlékot állapítson meg, további ágazati, szakmai sajátosságokra tekintettel. Néhány példa: a honvédelmi ágazatban foglalkoztatott közalkalmazottakat honvédelmi ágazati pótlék, tűzszerészpótlék, terepfelmérői pótlék, készenlét-fokozási pótlék, katonai gyakorlaton való részvételért pedig gyakorlati pótlék illeti meg [a honvédelmi ágazatban foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonyával összefüggő egyes kérdések rendezéséről szóló 27/2008. (XII. 31.) HM rendelet 11/A-14. §]. Ezek közül kiemelendő a pótlékalap 42,25%-ával megegyező honvédelmi ágazati pótlék, amely pusztán azért jár, mert az érintett közalkalmazott munkáltatója ebbe az ágazatba tartozik. Lényegében egy ágazati illetményemelést jelent tehát. Hasonló megoldásra másutt is láthatunk példát, ilyen, további munkavégzési körülményhez nem kötött pótlékot határoz meg a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvénynek a szociális, valamint a gyermekjóléti és gyermekvédelmi ágazatban történő végrehajtásáról szóló 257/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet is, melynek 15/A-15/B. §-ában szerepel az ún. ágazati pótlék, és az év meghatározott öt hónapjában fizetendő kiegészítő pótlék. Ebben az ágazatban jár még a bizonyos munkahelyeken – pl. idősotthonban, hajléktalanokat ellátó intézményben, bentlakásos szociális intézményekben – dolgozókat megillető munkahelyi pótlék, a módszertani pótlék, a speciális otthoni pótlék, az örökbefogadási tanácsadót megillető ún. különleges szakértelmet igénylő munka utáni pótlék, a gyermekvédelmi gyámi pótlék stb.
Munkaügyi Iratminták |
|---|
|
A szolgáltatás több mint 50 munkaügyi iratmintát tartalmaz. Az iratminták a jogszabályi változásoknak megfelelően folyamatosan frissülnek. |
A hármas jogforrási rendszer alóli kivétel érvényesül a köznevelés területén, ahol a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (a továbbiakban: Nkt.) 64. § (2) bekezdése kimondja, hogy a pedagógus-előmenetel hatálya alá tartozók – akik között pedagógusok, valamint nevelő-oktató munkát segítő munkakörben foglalkoztatottak is vannak, továbbá várható a rendszer kiterjesztése a bölcsődei kisgyermeknevelőkre is – csak olyan pótlékban részesülhetnek, amit az Nkt. 8. melléklete határoz meg (intézményvezetői, osztályfőnöki/kollégiumban csoportvezetői, munkaközösség-vezetői, intézményvezető-helyettesi, nemzetiségi, gyógypedagógiai, nehéz körülmények között végzett munkáért járó pótlékok). Kizárt tehát a Kjt. szerinti pótlékok fizetése.
A közszolgálati tisztviselők a rájuk vonatkozó illetményalap százalékában meghatározott illetménypótlékokra jogosultak. Ezek: éjszakai pótlék (óránként 0,45 %), gépjármű-vezetési pótlék a rendszeresen hivatali gépjárművet vezetőnek (13 %), az egészségkárosító kockázatok közötti vagy egyéni védőeszköz használata melletti munkavégzésért járó pótlék (45 %), idegennyelv-tudási pótlék (komplex középfokú nyelvvizsga esetén 30 %, felsőfokú nyelvvizsga esetén 50 %). Sajátos, hogy az angol, francia, német, arab, kínai és orosz nyelvek után akkor is jár – alanyi jogon – nyelvpótlék, ha azt a közszolgálati tisztviselő nem használja a munkakörének ellátásánál. Ez szintén olyan megoldás, amely áttöri azt az elvet, miszerint a pótlék különös munkavégzési körülményeket honorál. Ráadásul e pótlék mértéke magasabb is az egyéb nyelvek után járónál: alapfok esetén is fizetik, mégpedig 15 %-os mértékben, a középfokú nyelvvizsga 60 %-ot, a felsőfokú 100 %-ot ér. Ezen túlmenően léteznek ún. adható pótlékok is, melyeket a hivatali szervezet vezetője állapíthat meg. Ezek a képzettségi, illetve munkaköri pótlékok (Kttv. 140-142. §) A közszolgálati tisztviselők részére adható juttatásokról és egyes illetménypótlékokról szóló 249/2012. (VIII. 31.) Korm. rendelet határozza meg ezen pótlékok feltételeit és megállapításuk rendjét. A képzettségi pótlék a feladatkör szakszerűbb ellátását biztosító tudományos fokozat, valamint a feladatkörön belüli szakosodást elősegítő további szakképesítés, szakképzettség elismeréseként járhat, ilyen pótlék illeti meg azt a kormánytisztviselőt, köztisztviselőt is, aki a besorolásánál figyelembe vett iskolai végzettségénél magasabb szintű szakképesítéssel, szakképzettséggel rendelkezik, feltéve, ha az a munkaköre ellátásához szükséges. Ez a jogintézmény céljában hasonlít a közalkalmazottak számára megállapítható ún. illetménynövekedéshez [Kjt. 66. § (2)-(7) bekezdés]. A munkaköri pótlék pedig a közszféra egységes munkakör-értékelésre alapozott díjazási rendszere bevezetésének első lépése. Csak abban a munkakörben fizethető, amelyet munkakör-elemzést követően értékeltek, a pótlék fizetésének jogalapja az adott munkakör betöltése. Mint látható, ez sem a pótlék funkciójának megfelelő indok; távlatilag sem a pótlék fenntartása, hanem a teljes besorolási és illetményrendszer munkakör-értékelési alapra helyezése a cél [249/2012. (VIII. 31.) Korm. rendelet 2-3. §]. Megjegyzendő, hogy a közszolgálati tisztviselőket vezetői pótlék nem illeti meg, a vezetői feladatokat ugyanis önálló munkakörként látják el, amelyhez külön megállapított vezetői illetmény tartozik.
A hivatásos állományok tagjai esetén sajátos szabályok érvényesülnek. Itt ugyanis a szolgálati beosztások (kvázi munkakörök) rendszeréhez társulnak a rendfokozatok is, bonyolultabbá téve a szabályozást. A Hszt. kétféle pótlékot ismer. Az egyik az alapilletmény része: az alapilletmény a beosztási illetményből, szolgálati időpótlékból és hivatásos pótlékból tevődik össze. Ezen felül járnak az ún. egyéb pótlékok: ez utóbbiak azok, amelyek megfeleltethetők a civil közszférában is fizetett pótlékoknak. A szolgálati időpótlék a hivatásos állomány tagját a szolgálati viszonyban eltöltött tizedik évtől kezdődően illeti meg, mértéke a szolgálatban eltöltött további ötévenként növekszik. Lényegében tehát nem pótlékról van szó, hanem a civil illetménytábla szolgálati időtől függően emelkedő fizetési fokozataival azonos funkciójú megoldásról. Pótlékként való meghatározásának az az oka, hogy a hivatásosok illetménytáblája a megszerzett rendfokozatokhoz igazodva határozza meg a szorzószámokat, az időtényezőt tehát más eszköz felhasználásával kellett figyelembe venni. A hivatásos pótlék pedig a hivatásos állomány esküjében vállalt többletkötelezettségek és a szolgálati beosztással járó többlet-igénybevétel és -terhelés ellentételezését szolgálja – tehát lényegében ahhoz hasonló konstrukció, mint a közalkalmazottaknál az ágazati pótlékként megjelenő díjazási forma. Mértékének megállapításánál az életet, testi épséget, egészséget fenyegető, felmerülő kockázatot, a fegyverrel való szolgálatteljesítés gyakoriságát, a szolgálatteljesítés külső körülményeit, a szolgálat ellátásához kapcsolódó belső körülmények, rezsimszabályok szigorúságát, kötöttségét, valamint a szakmai irányításból adódó többletfelelősséget, magasabb szakmai követelményeket kell figyelembe venni. A hivatásos pótlék akkor is megilleti az állomány tagját, ha őt más szervhez vezényelték, és illetményét az arra a szervre vonatkozó szabályok szerint, az általa ott betöltött munkakörhöz igazodóan állapították meg [Hszt. 63. §, 154. §, 156-157. §]. E két pótlék mellett a hivatásos állomány tagjait a következő, sajátos munkavégzési körülményeket honoráló, ún. egyéb pótlékok illetik meg: idegennyelv-tudási pótlék (a közszolgálati tisztviselőkre vonatkozó feltételekkel azonosan); a nagyfrekvenciás és ionizáló sugárzásnak, mérgezésnek vagy biológiai kóroki tényezők jelenléte miatt fertőzés veszélyének kitett beosztásban szolgálatot teljesítők pótléka (a rendvédelmi illetményalap 25%-a), a preferált településen szolgálatot teljesítők pótléka (50%), éjszakai pótlék (óránként 0,5%), és készenléti pótlék (óránként 0,25%) (Hszt. 160-161. §).
A Honvédség szolgálati állományánál részben hasonlóak a szabályok. Itt ugyanakkor nincsenek olyan pótlékok, amelyek alapilletményi funkcióval bírnának – ehelyett a honvédségi állomány tagjai az általuk betöltött szolgálati beosztáshoz (az ahhoz tartozó felelősséghez, szervezeti hovatartozáshoz, vezetői jelleghez) igazodó hét besorolási osztály és 20-20 besorolási kategória által meghatározott alapilletményre, továbbá a tényleges szolgálati viszonyban töltött idő alapján ún. honvédelmi szolgálati díjra jogosultak (Hjt. 122-126. §). Ez utóbbi olyan sajátos díjazási jogcím, amely más ágazatokban nem jelenik meg. Ezen felül járnak az állomány tagjai számára a pótlékok. Ezek közé tartoznak – a NATO Egységesítési Egyezményeiben meghatározott szóhasználattal – STANAG-pótlékoknak nevezett, különféle szintű nyelvtudást elismerő pótlékok, a veszélyességi, illetve fokozott igénybevételi illetménypótlék, valamint a munkaerő-piaci pótlék (Hjt. 127-128. §). A munkaerő-piaci pótlék akkor jár, „ha a területi, illetve szerkezeti munkaerő-piaci hatás, továbbá a Honvédség szempontjából kiemelt jelentőségű felkészültség, magasabb szakmai követelmény vagy szakmai irányítói felelősség indokolja”. Vagyis lényegében a munkaerőpiac elszívó hatását törekszik ellensúlyozni ez az illetményelem. E pótlékokat a honvédek illetményéről és illetményjellegű juttatásairól szóló 7/2015. (VI. 22.) HM rendelet részletezi, mely kimondja például, hogy veszélyességi pótlékra a repülés és a repülőgép berepülés, az ejtőernyős ugrás, a tűzszerész tevékenység vagy a búvárkénti merülés tevékenységek jogosítanak.
Mint a példákból látható, a kötött illetményrendszerekben a pótlék olyan, általános kisegítő szerepkört betöltő illetményelem, amely képes ellentételezni ezeknek az illetményrendszereknek a rugalmatlanságát úgy, hogy központilag szabályozott módon teszi lehetővé a gyakorlatban felmerült valamely körülmény díjazását.
