Az azonos felek között létrejött több munkaviszony esetén alkalmazandó napi pihenőidő


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Egy román bíróság az azonos felek között fennálló több munkaviszony esetén a munkaidőre és pihenőidőre vonatkozó uniós szabályok megfelelő alkalmazása érdekében előzetes döntéshozatal keretében fordult az Európai Unió Bíróságához. Vajon a napi 11 órás minimális pihenőidő munkaviszonyonként vagy munkavállalónként értendő? Jelen cikk a kérdés tárgyában hozott uniós ítélet összefoglalója (C‑585/19. sz. ügy).

Az előzetes döntéshozatal keretében a Bíróság elé terjesztett két fő kérdés annak eldöntésére irányult, hogy a munkaidő az az időtartam, amely alatt a munkavállaló egyetlen szerződés alapján dolgozik, vagy az a munkavállaló által megkötött valamennyi munkaszerződésre vonatkozik, illetve hogy a legalább 11 órás napi pihenőidő, illetve maximum 48 órás, túlórát is magában foglaló heti munkaidő egyetlen szerződésre, vagy az azonos, illetve több különböző munkáltatóval megkötött valamennyi szerződésre vonatkozik.

Tehát a kérdéseket előterjesztő bíróság lényegében arra várt választ, hogy ha egy munkavállaló ugyanazon munkáltatóval több munkaszerződést is kötött, a minimális napi pihenőidő e szerződések összességére, avagy e szerződések mindegyikére külön‑külön alkalmazandó.

A Bíróság kifejtette egyrészről, hogy az uniós jog arra kötelezi a tagállamokat, hogy megtegyék a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy minden munkavállalót huszonnégy órás időtartamonként tizenegy összefüggő órából álló minimális napi pihenőidő illessen meg. A „minden munkavállaló” kifejezés használata az azonos felek között kötött több munkaszerződés esetén a munkavállalónként történő alkalmazásra, nem pedig az egyes szerződések szerinti külön-külön alkalmazásra utal. A hangsúly tehát a munkavállalón van, függetlenül attól, hogy a munkáltatójával több szerződést kötött‑e, vagy sem.

Másrészről, ha a munkavállaló és a munkáltató közötti minden egyes szerződés esetében minden munkavállalót napi tizenegy óra egybefüggő pihenőidő illetne meg, a valamely szerződés keretében pihenőidőnek minősülő órák egy másik szerződés keretében munkaidőnek minősülhetnének. Márpedig ugyanaz az időszak nem minősíthető egyidejűleg munkaidőnek és pihenőidőnek is. Ebből következik, hogy a munkavállaló által a munkáltatójával kötött munkaszerződéseket együttesen kell vizsgálni ahhoz, hogy megállapítható legyen, hogy a napi pihenőidő elérte-e a minimális 11 órát.

Harmadrészt, a vonatkozó uniós pihenőidő szabályozásnak az a célja, hogy biztosítsa a munkavállalók biztonságának és egészségének jobb védelmét azáltal, hogy a munkavállalóknak minimális pihenőidőt biztosít. Ha a 11 órás napi pihenőidő minimumkövetelményét úgy kellene értelmezni, hogy az a munkavállaló és a munkáltatója között kötött minden egyes szerződés esetében külön‑külön alkalmazandó, a munkavállaló védelmének biztosítása meggyengülne, mivel a munkáltatóval kötött egyes szerződésekben külön‑külön előírt munkaidő halmozódásával az uniós munkavállaló számára lehetetlen lenne minden huszonnégy órás időszak tekintetében napi tizenegy órás pihenőidőt biztosítani, noha ez szükséges ahhoz, hogy a munkavállaló a napi szintű munkavégzéssel járó fáradságot kipihenhesse.

A fentiek alapján a Bíróság megállapította, hogy ha a munkavállaló több munkaszerződést köt ugyanazzal a munkáltatóval, a szerződéseket együttesen kell megvizsgálni annak ellenőrzéséhez, hogy a munkáltató tiszteletben tartotta-e a napi pihenőidőre előírt rendelkezéseket. A minimális napi pihenőidő követelménye tehát a szerződések összességére alkalmazandó, nem pedig külön‑külön, minden egyes említett szerződésre. Hangsúlyozni kell ugyanakkor, hogy az ítélet csak az azonos felek között fennálló munkaviszonyokra vonatkozik. Azt nem vizsgálta a Bíróság, mi a helyzet, ha a párhuzamos munkaviszonyokat a munkavállaló más munkáltatóval tartja fenn.



Kapcsolódó cikkek

2022. augusztus 12.

Kilencezer munkahelyet teremt Debrecenben a kínai akkugyártó beruházása

Magyarország történetének eddigi legnagyobb beruházása valósul meg Debrecenben, ahol a kínai Contemporary Amperex Technology Co. Limited (CATL), a világ legnagyobb akkumulátorgyártója hozza létre második európai üzemét mintegy 3 ezer milliárd forint értékben – nyilatkozta a közmédiának Magyar Levente, a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM)parlamenti államtitkára pénteken.

2022. augusztus 9.

Távmunkába fektet a legtöbb cég

A rövid távú innovációk kerültek fókuszba a magyar vállalkozások körében, míg a hosszabb távra szóló fejlesztések háttérbe szorultak. A járvány következtében bevezetett home office miatt a vállalatok legnagyobb része, 37 százaléka az elmúlt két évben a legtöbb fejlesztést annak érdekében végezte, hogy az informatikai rendszereket felkészítsék a biztonságos és hatékony távmunkára – derült ki a K&H innovációs indexből. A kutatás szerint szinte minden digitális fejlesztési terület aránya emelkedett 2022 első félévében, a legkevesebb innováció viszont a big data és a mesterséges intelligencia irányában történt. Azok, akik mégis foglalkoznak ezzel , kockázatelemzésre, csalásfelismerésre használják. Az IoT-eszközök kihasználtsága is alacsony, ezek közül az idei első félévben még kevesen, a vállalkozások mindössze 9 százaléka vett igénybe az energiafelhasználás optimalizálása érdekében okosmérőket.

2022. augusztus 9.

Ukrán munkavállalók elszállásolását terhelő áfa levonása

Egy belföldi áfaalany társaság a súlyos munkaerőhiány kiküszöbölése céljából külföldi munkavállalókat alkalmaz. A gyártási tevékenység folyamatosságának biztosítása és a szükséges munkaerő megtartása érdekében a társaság ingyenes szállást is biztosít nekik. A társaság kölcsönzött ukrán munkavállalókat is foglalkoztat. Ez utóbbi ukrán munkavállalók is igazoltan a társaságnál dolgoznak 100 százalékban, azonban az ő díjukat egy munkaerő-közvetítő cég számlázza. A kölcsönzött ukrán munkavállalók esetében a szállásköltség vagy a munkaerő-közvetítő cég díjában szerepel – mint járulékos költség –, vagy azt közvetlenül a társaság fizeti a szállásadóknak. Az Ukrajnában jelenleg fennálló háborús helyzet miatt az ukrán munkavállalók jelezték a társaságnak, hogy az Ukrajnában élő hozzátartozóik kimenekítéséhez szükséges bizonytalan ideig távol maradnak, illetve nem végeznek munkát, valamint a fenti időszakot követően csak akkor tudnak újra munkába állni, ha a hozzátartozóik elszállásolását az üzemek közelében meg tudják oldani. A társaság azt tervezi, hogy a jövőben az ukrán munkavállalók családtagjainak az elszállásolását is a jelenleg igénybe vett munkásszálláson oldja meg, akár plusz férőhelyek biztosításával. A szállásokat továbbra is az ukrán munkavállalók használnák, csak egy-egy szobában hozzátartozókat is elhelyeznének, vagyis minden szobában lenne ukrán munkavállaló, illetve egy-egy ukrán munkavállaló nagyobb szálláshelyet kapna. Így az ukrán munkavállalók maguk mellett tudhatják a hozzátartozóikat és folytathatják a munkát, a társaság pedig továbbra is rendelkezni fog a gyártáshoz szükséges munkaerővel. Levonhatja-e a társaság a saját maga által foglalkoztatott és a kölcsönzött ukrán munkavállalók, illetve azok hozzátartozóinak elszállásolását terhelő áfát? Az Adó szaklapban megjelent kérdés-válasz.