Az uniós nyugdíjrendszer rejtelmei


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az EU-ban nincs és nem is lesz egységes nyugdíjrendszer, de az egyes nyugdíjrendszerek összekapcsolódásának szabályait a közösség rögzítette. Ezek biztosítják, hogy a járadékát megkapja a járulékfizető, mindenki biztosított legyen, de senki se duplán. Sorozatunk következő részeiben az egyes tagországok nyugdíjrendszereit mutatjuk be.


Általános megközelítés

A külföldön történő foglalkoztatáshoz kapcsolódóan mindig érdeklődésre tart számot, hogy az adott országban befizetett járulékok keletkeztetnek-e öregkorunkra valamilyen megélhetést, ezekért cserébe részesülhetünk-e majd vajon ellátásban. Összekapcsolhatóak-e valahogyan a különböző tagállamokban megszerzett időszakok?

Az Európai Unióban a jogalkotók ennek a kérdésnek a szélesebb körű rendezésére már az 1970-es években gondoltak az 1408/71/EGK és 574/72/EGK rendelet létrehozásával. E két jogszabály az elődje annak a jelenleg hatályos, és 2010. május 1-től alkalmazandó, a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK (a továbbiakban a Rendelet) és a végrehajtására kiadott 987/2009/EK rendeletnek, amelyeket az Európai Unióban az egyes országok társadalombiztosítási rendszereinek együttműködésére használunk – ezek az úgynevezett koordinációs rendeletek.

Alkalmazandó szabály és a jogszabály hatálya

Az Európai Unióban a tagállami rendszerekre vonatkozó jogszabályok összehangolása nem harmonizáció útján történik, tehát nem jön létre egy egységes szociális biztonsági rendszer, hanem az eszköz a koordináció, amely a rendszerek együttműködését és történelmi, valamint társadalmi sajátosságain alapuló szabályainak megtartását jelenti. A koordinációs rendeletek szabályai hidat képeznek az egyes nemzeti rendszerek között azok összekapcsolása céljából.

Számviteli változások 2014
  • Először alkalmazzuk a mikrogazdálkodói beszámolót
  • A hibajavításokkal kapcsolatos gyakorlati tudnivalók
  • Milyen változásokat kell figyelembe vennünk a 2014-es üzleti évben?
  • Milyen hatása van  az új Ptk. hatályba lépésének  a számvitelre?

Értesüljön az újdonságokról, tegye fel kérdéseit szakértő előadóinknak dr. Andor Ágnesnek és Tomcsányi Erzsébetnek, jöjjön el 2014. február 25-én szakmai konferenciánkra!

A továbbképzésen való részvétel mérlegképes könyvelőknek, vállalkozási szakterületen, számviteli témakörben 8 kreditpontot ér.

Helyszín: Best Western Hotel Hungária, 1074 Budapest Rákóczi út 90.

Bővebb információk és jelentkezés itt

A 883/2004/EK rendelet a következő alapelvek megfogalmazásával biztosítja a személyek szociális jogi védelmét:

Az egyenlő bánásmód elve

Az Európai Unió szociális jogának vonatkozásában az egyenlő bánásmód elvét a Rendelet 4. cikke rögzíti, amely alapján a hatálya alá tartozó olyan személyeket, akik egy tagállam területén lakóhellyel rendelkeznek, bármely tagállam jogszabályai szerint ugyanolyan kötelezettségek terhelik, és ugyanolyan előnyök illetik, mint az adott tagállam állampolgárait, feltéve, hogy a Rendelet különös rendelkezései eltérő szabályozást nem tartalmaznak.

Az egyenlő bánásmód elve az uniós polgárok jogának egyik alapjoga, amely az EK által biztosított négy alapvető szabadság kiindulópontjaként szolgál.

Egy állam joghatósága alá tartozás elve

Ez az alapelv annak elkerülésére született, hogy egy személy két tagállamban legyen párhuzamosan biztosított, vagy adott esetben ne fordulhasson elő, hogy egyetlen ország biztosítási rendszeréhez sem tartozik. A főszabály a joghatóság meghatározására a munkavégzés, a foglalkoztatás állama, a „lex loci laboris”, azaz a munkavégzés helye szerinti jog elve. A Rendelet tehát nem a lakóhelyre helyezi a hangsúlyt (lásd a 11. cikkét).

 

 

Természetesen a valóság sokféle élethelyzetet hoz, ezért a Rendelet is meghatároz kivételeket (ld. a 12-16. cikkeit). Néhány speciális, rövidebb távú (kiküldetés: a Rendelet 12. cikke szerint, időtartama 24 hónapban maximálva) vagy más, életszerű foglalkoztatási forma esetén a koordinációs rendelet kivételt tesz a foglalkoztatás helye szerinti jog főszabálya alól.

A fenti cikkek részletesen szabályozzák – többek között – azt az esetet, ha egy munkavállaló egyszerre több tagállamban vállal munkaviszony keretében munkát (a Rendelet 13. cikkének (1) bekezdése), vagy például különböző tagállamokban egyidejűleg végzi tevékenységét munkaviszony keretében és önálló vállalkozás formájában (a Rendelet 13. cikkének (3) bekezdése).

A jogosultsági idők összevonásának elve

Több ellátási forma, így a nyugdíj is, előír bizonyos minimum időszakot, amelyet a jogosultsághoz teljesítenie kell az igénylőnek, ezért nem mindegy, hogy lehetséges-e a teljes életpálya figyelembevétele az ellátás megállapításakor. A koordinációs eljárásban ez alapelvként szerepel, az egyes tagállamokban megszerzett biztosítási időket össze kell számítani az ellátások megállapítása során (ld. a Rendelet 6. cikkét).

Az ellátások exportálhatóságának elve

Az egyes tagállamokban már megszerzett jogosultságok a Rendelet 7. cikke szerint átvihetőek más tagállamba, ezt nevezzük az ellátások exportálhatóságának. E szerint bizonyos pénzbeli ellátásokat akkor is ki kell fizetni, ha a jogosultja más tagállamban rendelkezik lakóhellyel. A magyar nyugdíjbiztosítás gyakorlatában ez azt jelenti, hogy a magyar ellátást az ügyfél bármely tagállambeli bankszámlájára közvetlenül folyósítják, és az utalás költsége sem a magánszemélyt terheli.

Az alapelvnek akkor is érvényesülnie kell, ha valamilyen jogosultság kizárólag az adott tagállam jogszabályai alapján, az összesítési szabály igénybevétele nélkül is teljesül(t).

Nem érvényesül azonban minden esetben az exportálhatósági követelmény: nem alkalmazható például szociális segélyek esetén vagy az ellátások úgynevezett harmadik országba (tehát nem a koordináció hatálya alá tartozó országok területére) történő utalás esetén sem. Nem tartoznak ide továbbá a Rendelet 70. cikke szerinti különleges, nem járulékalapú ellátások sem.

A koordinációs rendeletek hatálya

A rendeletek személyi hatálya (883/2004/EK rendelet 2. cikke) kiterjed az EU tagállamok állampolgáraira, akik egy vagy több tagállam szociális biztonsági rendszerének hatálya alá tartoztak; valamint az EU tagállamok területén élő menekültekre és hontalanokra, akik egy vagy több tagállam szociális biztonsági rendszerének hatálya alá tartoztak; továbbá az előzőekben említett személyek családtagjaira és túlélő hozzátartozóira.

A szabályokat ugyancsak alkalmazni kell azoknak a személyeknek a túlélő hozzátartozóira, akik egy vagy több tagállam jogszabályainak a hatálya alá tartoztak, függetlenül az ilyen személyek állampolgárságától, ha túlélő hozzátartozóik egy tagállam állampolgárai vagy a tagállamok egyikében tartózkodó hontalanok vagy menekültek.

Területi hatály: A rendeletek az Európai Unió tagállamain kívül a kizárólag Európai Gazdasági Térséghez tartozó államokra (Izland, Liechtenstein, Norvégia) és Svájcra nézve is irányadóak.

Tárgyi hatály: A következő kötelező szociális biztonsági ágakra vonatkozóan kell alkalmazni (a Rendelet 3. cikke):
a) betegségi ellátások;
b) anyasági és azzal egyenértékű apasági ellátások;
c) rokkantsági ellátások;
d) öregségi ellátások;
e) túlélő hozzátartozói ellátások;
f) munkahelyi balesetekkel és foglalkoztatási megbetegedésekkel kapcsolatos ellátások;
g) haláleseti juttatások;
h) munkanélküli-ellátások;
i) előnyugdíjak;
j) családi ellátások. 

Az időbeli hatályt részben fent érintettük már, az uniós tagállamokra nézve 2010. május 1-től, Izland, Liechtenstein és Norvégia tekintetében 2012. június 1-től, Svájcra pedig 2012. április 1-től alkalmazandóak a jelenlegi koordinációs rendeletek.

Nyugdíjszabályok a koordinációs rendeletekben

A koordináció szerint a nyugdíjak meghatározása két módszerrel történik (ld. a Rendelet 52. cikkét).

Először a nemzeti nyugdíj kiszámítása történik meg (úgynevezett független ellátás), a kizárólag az adott tagállam jogszabályai alapján megszerzett biztosítási idő és keresetek alapján. Amennyiben valaki nem szerezte meg a nemzeti jogosultsághoz szükséges feltételeket, a nemzeti nyugdíj nem állapítható meg (például ha Magyarországon 7 év szolgálati idővel rendelkezik csak az igénylő).

Ezt követően a teljes életpálya során, a koordináció hatálya alatt megszerzett biztosítási időszakok összeszámítása történik (egybeszámítási alapelv), és az ellátás megállapítása úgy, mintha a teljes időszakot az adott tagállam szabályai szerint teljesítette volna az igénylő. Ezután a biztosítási időszakok arányosítása jön, amellyel meghatározható az a nyugdíjrész, amelyet az adott tagállam az ott töltött biztosítási idők arányában folyósítani köteles. Ez az arányos, vagy pro rata nyugdíj.

A két módszer szerint kiszámított összeg közül (az 52. cikk (3) bekezdés alapján) a magasabb illeti meg az igénylőt.

Az időszakok a számítás során csak egyszeresen vehetőek figyelembe, azaz például azok, akik a korábbi külföldi munkavállalásuk idejére magyar biztosítási idő szerzése érdekében járulékot fizettek a magyar nyugdíjrendszerben, és egyidejűleg a külföldi szociális biztonsági rendszerben is biztosítottak voltak, függetlenül a többes járulékfizetéstől, ezen időszaknak csak egyszeres beszámítása lehetséges a nyugdíj megállapításnál.

Tagállami nyugdíjrendszerek bemutatása

Ahogy fentebb már említettem, a harmonizáció hiányából adódóan a tagállami szociális biztonsági rendszerek nagyon sokszínűek lehetnek. A következő cikkekben megjelenő ország-ismertetők Ausztria, Belgium, Csehország, az Egyesült Királyság, Finnország, Franciaország, Hollandia, Horvátország, Írország, Lengyelország, Németország, Olaszország, Románia, Spanyolország, Svájc, Svédország, Szlovákia és Szlovénia kötelező állami öregségi nyugdíjbiztosítási rendszerét veszik majd sorra.

Az egyes országok nyugdíjbiztosítási szektorainak bemutatására vizsgálni fogjuk:

a korhatárt, a korhatár előtti ellátások lehetőségét,  a minimum jogosultsági időszak hosszát, a teljes nyugdíjra jogosultságot, az ellátást meghatározó elemeket, a nem járulékfizetéssel töltött időszakok figyelembe vételét (ún. egyenértékű idők), a minimum és maximum nyugdíjat, a nyugdíj melletti munkavégzés lehetőségét és a megállapított ellátásból történő adózás, járulékfizetés kérdését.

E fogalmak közül magyarázatra szorul

  • a minimum jogosultsági időszak hossza: ez a kifejezés arra utal, hogy van-e olyan küszöb a biztosítási (vagy tartózkodási) időszakokra nézve, amely egy ellátás megállapításához elengedhetetlenül szükséges,
  • a teljes nyugdíjra jogosultság: az előző minimum időszakon túl sokszor van a teljes nyugdíjra vonatkozó további előírás is a nyugdíjrendszerekben, ez a határ általában a teljes életpálya során megszerezhető időszakot (de mindenképpen egy tekintélyesebb időtartamot) ölel fel (pl. Svédországban a teljes, helyben lakáson alapuló nyugdíjhoz 40 év szükséges),
  • az ellátást meghatározó tényezők: az ellátás összegét meghatározó elemek rövid felsorolása következik itt (pl. Románia esetén az öregségi nyugdíjnál a megszerzett szolgálati idő hossza és az átlagkereset mértéke számít, míg ez Olaszországban az életkortól és a megszerzett járulékok összességétől függ),
  • nem járulékfizetéssel töltött időszakok figyelembe vétele: ahol az ellátás megállapítása bizonyos biztosítási idő megszerzésétől függ, a nyugdíjrendszerek valamilyen módon általában számításba veszik az olyan időtartamokat is, amelyeket a személy nem keresőtevékenységgel szerzett (ilyenek klasszikusan a gyermeknevelési, betegségi, munkanélküliségi, katonai vagy tanulással töltött időszakok),
  • minimum nyugdíj: ez kétféle küszöb lehet: egy jogszabályban meghatározott fix legkisebb összeg annak érdekében, hogy a létfenntartáshoz minimum ellátást biztosítsanak az igénylő korábbi kereseteinek vagy biztosítási időszakának hosszától függetlenül, vagy a legalacsonyabb összegű nyugellátás, amelyet akkor is nyújtanak, ha a nyugdíjszámítás eredményeként az összeg ennek értéke alá esne. Nem alkalmaz minden tagállam ilyen minimumot. (Önmagában a nyugdíjkalkuláció során kiszámítható legkisebb összeg nem jelenti ezt a nyugdíjminimumot.)
  • maximum nyugdíj: olyan, jogszabályban meghatározott legmagasabb összeget jelent, amely a nyugellátásnak felső korlátot szab, ha a nyugdíjszámítás során az igénylő nyugdíjösszege ezt meghaladná. Nem minden tagállam alkalmazza ezt, és vannak olyan rendszerek, amelyek átalányösszegű ellátást folyósítanak, ezek esetében ez a fogalom természetesen nem értelmezhető. (És itt sem a nyugdíjformula szerint kihozható legmagasabb összegre utalunk.)


Kapcsolódó cikkek

2024. március 28.

A bruttó átlagkereset 605 100 forint volt januárban, 14,6 százalékkal magasabb, mint egy évvel korábban

Januárban a teljes munkaidőben alkalmazásban állók bruttó átlagkeresete 605 100, a kedvezmények figyelembevételével számolt nettó átlagkereset 416 600 forint volt. A bruttó átlagkereset 14,6, a nettó átlagkereset 14,5, a reálkereset pedig 10,4 százalékkal nőtt az egy évvel korábbihoz képest a fogyasztói árak  3,8 százalékos növekedése mellett – jelentette csütörtökön a Központi Statisztikai Hivatal (KSH).

2024. március 26.

Búcsúpénzek a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésekor

A munkaviszony többféle módon megszüntethető. Ezek közül a közös megegyezés által nyílik leginkább lehetőség arra, hogy a felek figyelembe vegyék a másik érdekeit, és közben a saját igényeiket is érvényesíteni tudják. Ehhez persze szükség van arra, hogy a felek egymás között megállapodásra jussanak. Az alábbiakban az anyagi szempontokra fókuszálva ismertetjük a közös megegyezést érintő legfontosabb tudnivalókat.