Előkészítő és befejező cselekmény a munkaidő tekintetében


A munkaidő fogalma kulcsfontosságú a munka világában, mivel meghatározza a munkavállaló által elvégzendő munka idejét és ezzel összefüggésben a munkáltató kötelességeit és jogait. A munkajog részletesen szabályozza ezt a kérdést, beleértve az előkészítő és befejező cselekmények munkaidőként való elismerését is.

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) értelmében munkaidőnek a munkavégzésre előírt idő kezdetétől annak befejezéséig tartó idő, valamint a munkavégzéshez kapcsolódó előkészítő és befejező tevékenység tartama minősül [Mt. 86. § (1) bekezdés]. Ide tartozik minden olyan időszak, amikor a munkavállaló a munkáltató utasításai szerint munkát végez vagy munkavégzés céljából rendelkezésre áll.

Az Mt. meghatározásából látható, hogy a munkaidőbe beletartozik minden olyan időtartam is, amelyet a munkavállaló a munkavégzéshez kapcsolódó feladatainak ellátására fordít. Az Mt. úgy fogalmaz, hogy előkészítő és befejező tevékenység körébe sorolandó minden olyan feladat, amelyet a munkavállaló munkaköréhez kapcsolódóan, szokás szerint és rendszeresen, külön utasítás nélkül köteles elvégezni [Mt. 86. § (2) bekezdés]. Az előkészítő és befejező cselekmények olyan tevékenységek, amelyek elvégzése elengedhetetlen a munkavégzés megkezdéséhez vagy annak befejezéséhez.

Előkészítő cselekményeknek minősül például a munkavégzéshez szükséges eszközök előkészítése, az adott munkaterület felkészítése a munkavégzésre, munkavédelmi felszerelések felvétele, vagy a munkához szükséges anyagok, eszközök átvétele. Befejező cselekmények például a munkaterület rendbetétele és tisztítása a munka befejezése után, az eszközök visszajuttatása a megfelelő helyre, a munka során használt anyagok és eszközök tisztítása és karbantartása, a munkavédelmi felszerelések levétele és tárolása. Az üzleti alkalmazottnak például a bolt nyitása előtt el kell végeznie a pénztárgép beüzemelését, fel kell készülnie a vásárlók érkezésére, záráskor pedig el kell számolnia a kasszával, rendbe kell tennie az üzletteret stb. Ezeknek a feladatoknak az elvégzése az említett előkészítő és befejező tevékenységnek számít és ezáltal munkaidőnek kell tekinteni. A munkáltatóknak ezekre az időtartamokra figyelemmel kell megszervezniük a munkát. Például, ha az említett üzlet 10 órakor nyit, akkor az ott dolgozó eladó munkavállalók munkaideje nem kezdődhet 10 órakor, hanem valamivel korábban, hogy az előkészítő cselekmények is a beosztás szerinti munkaidőben valósulhassanak meg.

Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy az előkészítő és befejező tevékenységek ellátása minősülhet-e túlórának a munkavállaló oldalán. Az Mt. 107. §-a szerint a túlóra olyan munkaidő, amely a beosztás szerinti munkaidőt meghaladja. Az előkészítő és befejező cselekmények is túlmunkának minősülhetnek, amennyiben ezek elvégzése miatt a munkavállaló munkaideje meghaladja a beosztott munkaidőt. A rendkívüli munkaidőt a munkáltató rendeli el. Bár az írásbeli elrendelés nem kötelező, az Mt. lehetőséget biztosít a munkavállalónak, hogy kérje a rendkívüli munkaidő írásbeli elrendelését [Mt. 108. § (1) bekezdés]. Így előfordulhat olyan helyzet is, amikor a munkáltató külön utasítás nélkül elvárja vagy tudomásul veszi, hogy a munkavállaló a beosztás szerinti munkaidején túl is dolgozik, és ez szintén rendkívüli munkának minősül. Az Mt. szerint a rendkívüli munkaidő maximális mértéke évenként 250 óra lehet [Mt. 109. § (1) bekezdés].

Amennyiben a felek írásban megállapodnak, ez az időtartam további 150 órával növelhető, így összesen 400 óra rendkívüli munkaidőt jelenthet. A munkavállaló ezt a megállapodást csak a naptári év végére mondhatja fel [Mt. 108. § (2) bekezdés]. Kollektív szerződés esetén a rendkívüli munkaidő tartama 250 óra helyett 300 óra is lehet, és ezen felül a felek írásbeli megállapodása alapján további legfeljebb 100 óra rendelhető el naptári évenként [Mt. 135. § (3) bekezdés].

A túlmunka időtartamát a munkaidő-nyilvántartásban pontosan rögzíteni kell, és a munkáltatónak megfelelően díjaznia kell ezt az időt. A munkaidő nyilvántartása tekintetében az Mt. rögzíti, hogy a munkáltató köteles pontosan nyilvántartani a munkavállaló munkaidejét, amibe értelemszerűen beletartozik az előkészítő és befejező cselekmények időtartamának rögzítése is (Mt. 134. §). A nyilvántartás célja, hogy biztosítsa a munkavállaló jogainak védelmét és a munkáltató kötelességeinek teljesítését.


Kapcsolódó cikkek

2023. július 21.

„Újratervezés” – a munkaidő-beosztás módosításának szabályai

Mindenki számára kellemetlen, sőt egyenesen megoldhatatlan élethelyzeteket produkálhat, ha váratlan, rövid határidős vagy azonnali munkafeladat okán felborul a betervezett napi, heti időbeosztása. A munka törvénykönyve igyekszik védelmet nyújtani a munkavállalóknak az ilyen szituációkkal szemben a munkaidő-beosztás időzítésével kapcsolatos szabályok formájában. Azonban a törvény azt is respektálja, hogy időnként a leggondosabb vezetői tervezés mellett is előfordulhat (pl. hiányzás, beszállítói csúszás miatti feladattorlódás, sürgős megrendelés stb.), hogy a munkáltatónak változtatnia kell az előre közölt munkaidő-beosztáson. Olyan is megtörténhet, hogy a módosítási igény a munkavállaló oldalán merül fel, mivel valamilyen fontos privát program, kötelezettség adódik. Az alábbiakban áttekintjük, milyen szabályok szerint változtatható meg a már közölt munkaidő-beosztás, kitérve arra is, hogy miként érintette e szabályokat a 2023. január 1-i Mt.-módosítás.