Elszámolás a munkaviszony munkaidőkeret lejárta előtti megszűnésekor

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A munkaviszony megszűnésekor a munkavállaló munkabérét az általános munkarend, a napi munkaidő és a teljesített munkaidő alapulvételével el kell számolni [Mt. 95. § (1) bekezdés]. Azonban némileg eltérő szabályok vonatkoznak arra az esetre, ha a munkavállaló munkaviszonya a munkaidőkeret tervezett vége előtt szűnik meg. Az alábbiakban részletet olvashat a Bérszámfejtés a gyakorlatban című könyvből.

Az elszámolás során a fentebb ismertetett szabályoknak megfelelően kell megállapítani a munkavállalót megillető munkabért, azonban a munkaidőkereten felüli rendkívüli munkavégzésre, az állásidőre, valamint az időarányosan „túlfizetett” munkabérre eltérő szabályok vonatkoznak.

Ebben a körben ugyanis az elszámolási szabályok annak megfelelően alakulnak, hogy a munkaviszony megszűnésének oka a munkáltató, vagy a munkavállaló érdekkörében merült-e fel. Amennyiben a munkaidőkeret tervezett vége előtt megszűnik a munkaviszony, a munkavállaló munkabérét az általános munkarend, a napi munkaidő és a teljesített munkaidő alapulvételével el kell számolni. A szabályok ismertetéséhez példaként tekintsünk egy munkavállalót, akinek a munkaidőkeret munkaviszony megszűnéséig terjedő tartama alatt száznyolcvannégy órát kellett volna teljesítenie általános munkarendben.

Tételezzük fel, hogy a munkavállaló ténylegesen kettőszáz óra munkavégzést teljesített beosztás szerinti munkaidőben. Ekkor, ha a munkaviszony

– a munkáltató jogutód nélküli megszűnésével,

– a határozott idő lejártával,

– a munkáltató próbaidő alatti azonnali hatályú felmondásával,

– a munkáltató határozott idejű jogviszonyt elszámolás útján megszüntető azonnali hatályú felmondásával,

– a munkáltató működésével összefüggő okkal indokolt felmondásával,

– a munkavállaló indokoláshoz kötött azonnali hatályú felmondásával

szűnik meg, az általános munkarend szerinti száznyolcvannégy óra és a ténylegesen teljesített kettőszáz óra közötti különbséget (tizenhat óra) munkaidőkereten felüli rendkívüli munkavégzésként kell elszámolni és kifizetni [Mt. 95. § (2) bekezdés]. Azaz, erre a tizenhat órára a munkavállalót időarányos alapbére és ötven százalék bérpótlék illeti meg. A munkaviszony bármely más jogcímen történő megszűnése esetén (ideértve a közös megegyezést is!) a rendkívüli munkavégzésre vonatkozó szabályokat nem kell alkalmazni. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a munkavállaló számára a ténylegesen teljesített munkaórákra nem jár az időarányos alapbér, csupán annyit, hogy az általános munkarend szerinti órák fölötti többletmunkaidőre nem jár rendkívüli munkavégzés miatt bérpótlék.

Bérmozaik 2016
Ha eljön, megkapja dr. Kovács Szabolcs: Bérszámfejtés a gyakorlatban című könyvét is. Témáink közül: Személyi jövedelemadó | Az atipikus foglalkoztatás közterhei Egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai | Munkabér 2016 További részletek >>

Tételezzük fel, hogy a fenti munkavállaló ténylegesen csak százötven óra munkavégzést teljesített. Ebben az esetben, ha a munkaviszony

– a munkáltató jogutód nélküli megszűnésével,

– a határozott idő lejártával,

– a munkáltató próbaidő alatti azonnali hatályú felmondásával,

– a munkáltató határozott idejű jogviszonyt elszámolás útján megszüntető azonnali hatályú felmondásával,

– a munkáltató működésével összefüggő okkal indokolt felmondásával,

– a munkavállaló indokoláshoz kötött azonnali hatályú felmondásával

szűnik meg, akkor az általános munkarend szerinti száznyolcvannégy óra és a ténylegesen teljesített százötven óra közötti különbséget (harmincnégy órát) állásidőként kell elszámolni és kifizetni [Mt. 95. § (3) bekezdés]. Minden egyéb jogcím esetén (hasonlóan az előző példához, közös megegyezés esetén is) a le nem dolgozott munkaidőre a munkavállalót semmiféle juttatás nem illeti meg.

Amennyiben a munkaviszony

– a munkavállaló felmondásával,

– a munkavállaló próbaidő alatti azonnali hatályú felmondásával,

– a munkáltató indokoláshoz kötött azonnali hatályú felmondásával,

– a munkáltatónak a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával indokolt felmondásával,

– a munkáltatónak a munkavállaló a nem egészségi okkal összefüggő képességével indokolt felmondásával

szűnik meg, és a munkavállaló a beosztás szerinti munkaidőre járó munkabérnél magasabb összegű munkabérben részesült, akkor az elszámolás során a munkáltató az előlegnyújtásból eredő követelésre vonatkozó szabályokat alkalmazhatja, ha a munkavállaló a beosztás szerinti munkaidőre járó munkabérnél magasabb összegű munkabérben részesült [Mt. 95. § (4) bekezdés]. Erre akkor kerülhet sor például, ha a munkáltató az időarányos munkabér számításának szabályai miatt a munkavállalónak több munkabért fizetett ki, mint amennyit a munkavállaló ténylegesen dolgozott (például a szombati napra kiadott szabadságra tekintettel részletesen ld. a 3.8. fejezetben leírtakat).

A jogszabály kimondja, hogy a fenti rendelkezéseket munkaidőkeret hiányában is alkalmazni kell minden olyan esetben, ha a munkaviszony hónap közben szűnik meg [Mt. 95. § (5) bekezdés]. Ez a szabály több értelmezési lehetőséget is felvet, de álláspontunk szerint csak igen szűken értelmezhető, és mindösszesen azt jelentheti, hogy a fenti rendelkezések akkor is alkalmazandók, amennyiben egyenlőtlen munkaidő-beosztásra munkaidőkeret hiányában került sor. A hatályos szabályozásban pedig erre kizárólag egyszerűsített foglalkoztatás esetén van lehetőség [Mt. 203. § (3) bekezdés].

Bármely ellenkező értelmezés esetén ugyanis a szabály alkalmazása csupán visszaélésekhez vezetne, hiszen az általános munkarendben foglalkoztatott munkavállalók esetében minden, a munkaszerződés szerinti napi munkaidőtől eltérő tartamú munkavégzés egész biztosan rendkívüli munkavégzést és/vagy állásidőt eredményez, amely attól függetlenül keletkezik, hogy a munkavállaló munkaviszonyának megszűnésére sor kerül-e a hónap közben vagy sem. Azaz, nincsen szükség a munkáltatót védő rendelkezésekre, hiszen nem a munkavállaló magatartása (például próbaidő alatti felmondása) miatt keletkezik olyan elszámolási kötelezettsége, amelyre a munkaidő-beosztása során nem számíthatott.

Részlet dr. Kovács Szabolcs Bérszámfejtés a gyakorlatban című könyvéből.

---