Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Érvénytelenség esetén a jognyilatkozat „külsőleg” létezik, így például a munkaszerződés tartalmazza a felek egybehangzó akaratnyilatkozatát, azonban a jognyilatkozat a törvényben meghatározott oknál fogva nem alkalmas a célzott joghatás kiváltására. Az érvénytelenségnek két fajtája van, a semmisség (feltétlen/abszolút érvénytelenség) és a megtámadhatóság (feltételes érvénytelenség), azonban mindkét formára igaz, hogy az azt keletkeztető okokat törvény határozza meg. Jelen cikkben a Kúria joggyakorlat-elemző csoportjának érvénytelenséggel foglalkozó összefoglaló véleménye alapján kívánom bemutatni a semmisségi okok egyes aspektusait.
Semmis az a megállapodás, amely munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 27. § (1) bekezdés]. Ezen ok miatt semmis az a megállapodás, vagy jognyilatkozat, amely kógens szabálytól eltér, vagy amely nem a megengedett irányban (pl. munkavállaló hátrányára, pedig csak a javára lehetne eltérni) tér el a munkaviszonyra vonatkozó szabálytól. Szintén ezen okból okoz semmisséget, ha a munkavállaló nem rendelkezik valamely munkaviszonyra vonatkozó szabályban előírt képességgel, feltétellel.
Egy ügyben anélkül tartalmazta a munkavállaló munkaszerződése azt, hogy a munkavállaló vezető állásúnak minősül, hogy annak az Mt. 208. § (1) bekezdésében rögzített feltételei fennálltak volna, így a bíróság a munkaszerződésnek e rendelkezését semmisnek nyilvánította. A munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközés állapítható meg akkor is, ha a munkaszerződés az Mt.-ben rögzítetteken túl további munkaviszony megszüntetési jogcímeket vagy felmondási okokat határoz meg. Egy ügyben a felek megállapodtak, hogy ha a munkavállaló meghatározott ideig nem tesz nyelvvizsgát, a munkáltató erre figyelemmel jogosult a munkaviszonyát felmondással megszüntetni. E rendelkezést a bíróság semmissé nyilvánította, hiszen a felmondás indoka csak az Mt.-ben meghatározottak valamely ok lehet.
Semmis a munkaviszonyra vonatkozó szabály megkerülésével létrejött megállapodás is [Mt. 27. § (1) bekezdés]. Az Mt. az általános magatartási követelmények között rögzíti, hogy a feleknek a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a jóhiszeműség és a tisztesség elvének megfelelően kell eljárniuk. Nem felel meg ennek az elvárásnak, ha a felek olyan megállapodást kötnek, amellyel munkaviszonyra vonatkozó szabályt kísérelnek meg kijátszani.
Ilyen okból történő semmisség megállapítására került sor abban az esetben, amikor a munkáltató határozatlan idejű munkaviszonyt létesített egy munkavállalóval, három hónap próbaidőt kikötve.
Mivel azonban röviddel a jogviszony létesítését követően a munkavállaló megbetegedett, a próbaidő nagy részében nem tudott munkát végezni, így a munkáltató javaslatára a felek a közöttük fennálló jogviszonyt még a próbaidő letelte előtt határozott idejűvé módosították. A határozott idő elteltével a munkáltató nem kívánta tovább foglalkoztatni a munkavállalót, aki emiatt a bíróság előtt vitatta munkaszerződés-módosítás határozott időt kikötő rendelkezését. A bíróság szerint a felek közötti munkaszerződés-módosítás az Mt. próbaidő mértékére vonatkozó rendelkezéseinek kijátszására (megkerülésére) irányult, így az semmis, ezért a felek között határozatlan időtartamú munkaviszony állt fenn, melyet az a munkáltató jogellenesen szüntetett meg.
A fentieken túl a nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütköző jognyilatkozat is semmis [Mt. 27. § (1) bekezdés]. A törvény azonban nem rögzíti, hogy milyen esetek tartoznak e körbe és nem határozza meg a jóerkölcs fogalmát, így azt a bírói gyakorlatnak kell tartalommal megtöltenie. A jóerkölcs a társadalom általános értékítéletét, a magánautonómiának a társadalmi közmegegyezés által meghatározott korlátait, az általánosan elvárható magatartás zsinórmértékét fejezi ki (BH2004.21.), amelyet a bíróság esetről esetre vizsgál meg.
Több ügyben is felmerült, hogy a felek olyan megállapodást kötöttek egymással, miszerint a közöttük fennálló munkaviszony bármilyen címen történő megszüntetése esetén a munkavállalót nagyobb összegű juttatás illeti meg. Az esetekben azonban a munkavállalók munkaviszonya megszüntetésére azonnali hatályú felmondás keretében került sor. Valamennyi esetben a bíróságok azt állapították meg, hogy habár az Mt. lehetővé teszi a munkavállalók javára történő eltérést, ezt azonban a jóerkölcs korlátozhatja. Az Mt. értelmében a hosszabb ideje fennálló munkaviszonynak a munkáltató általi egyoldalú megszüntetéséhez a munkajogban különböző juttatások fűződnek, kivéve a rendkívüli felmondás esetét, amire a munkavállaló súlyosan jogsértő magatartása következtében kerülhet sor. Ilyenkor a jogviszony mintegy szankcióként azonnali hatállyal megszüntetésre kerül, minden többletjuttatás megfizetése nélkül. Így tehát azon kikötés, mely szerint a munkavállalókat a munkaviszony rendkívüli felmondással történő megszüntetése esetére is juttatás illeti meg, a jóerkölcsbe ütközik, ezért ez a rendelkezés semmis.
Szintén semmis a színlelt megállapodás, ha pedig más megállapodást leplez, azt a leplezett megállapodás alapján kell megítélni. [Mt. 27. § (2) bekezdés]. Egy esetben az I. rendű alperessel kötött munkaszerződés alapján a munkavállaló a II. rendű alperes javára végzett munkát. Az ügyben eljáró bíróság megállapította, hogy a munkavállaló és az I. rendű alperes közti munkaszerződés valójában színlelt szerződés, ezért semmis, mivel a foglalkoztatás valójában a munkavállaló és a II. rendű alperes között jött létre.
