aki nem tudja tartani a lépést, az csődbe megy, vagy felvásárolja egy hatékonyabb vállalat. Mindenki arra kényszerül, hogy effektívebb legyen, vagy elbukik.
Probléma akkor van, ha a bérek gyorsabban nőnek, mint a dolgozók vagy a vállalat termelékenysége – feltehetően ezért volt fontos összekapcsolni már a megállapodásban a produktivitást a béremeléssel. Azonban itt azt is fontos megjegyezni, hogy a kormányzat konszolidációt szeretne a kkv-szektorban, ami mérethatékonyság-növekedést jelent, akár felvásárlásokon keresztül. Tehát ez utóbbit is támogatja a bérmegállapodás.
Most a kkv-szektoron lesz a hangsúly
Érdemes egy kis részletes közgazdaságtani kitérőt tenni. A magasnyomású gazdaságpolitika Okun 1973-as tanulmánya nyomán nagyjából a következő hipotézissel ragadható meg: Mesterségesen nagyobb gazdasági növekedést indukálnak gazdaságpolitikai (például jövedelempolitikai) módszerekkel, a monetáris politika támogatásával. Jellemzően növekedhetnek a kormányzati kiadások, megjelenhetnek a fiskális stimulusok, és ezek alátámasztására, megerősítésére szolgál az alacsony kamatkörnyezet, a mennyiségi enyhítés, vagyis a laza monetáris politika.
„A távolból úgy tűnhet, hogy valóban kieshetnek azok a vállalkozások, amelyek nem tudják kitermelni a béreket, azonban a tényleges kép nem ennyire egyszerű” – hívta fel erre a figyelmet Pásztor Szabolcs. Több mint húsz évvel ezelőtt éppen ilyen kérdések merültek fel, amikor a minimálbért 25 ezerről 40 ezer forintra emelték. Nyilván mindez sok vállalkozást kihívás elé állított, azonban tömeges csődökről kevésbé lehetett hallani emiatt. A kulcstényező az, hogy elegendő-e a termelékenység és a hatékonyság a vállalatok részéről. „Azt gondolhatjuk, hogy ezt a kérdést is érzékelte a kormányzat, és ezért (is) indított kkv-támogató programot, melyben szóba került a digitalizáció, a beruházások és a kifejtetések kérdése is” – összegezte az Indexnek a kutatási igazgató.
Milyen hatással lesz az egész gazdaságra?
Ha csak nagyon leegyszerűsítve nézzük a bérek szerepét a gazdaságban, akkor Pásztor Szabolcs szerint azt mondhatjuk, hogy a bérek után a munkáltató járulékokat fizet, a munkavállaló személyi jövedelemadót fizet, rendelkezésre álló jövedelméből (bruttó bér az adók levonása után) pedig fogyaszt, tehát például jövedéki adót, áfát fizet. Ebből jól látható, hogy több csatornán keresztül folyik be adó abba a költségvetésbe, amely a GDP közel 50 százalékát osztja újra.
„Amennyiben jól teljesítenek a bevétel oldali elemek, akkor a kiadási oldalon van mit újra elosztani, így növekedhet a kormányzati fogyasztás, bizonyos adókat csökkenteni lehet és fiskális ösztönzőprogramokat lehet elindítani.” A kutatási igazgató szerint másrészről pedig azt érdemes látni, hogy a bérek döntő részét elfogyasztják, leginkább a jelenben. A fogyasztás a hazai GDP közel 50 százalékát adja.
Amennyiben növekednek nominális, de leginkább reál értelemben a bérek, akkor a fogyasztáson keresztül megmozgatja a kiskereskedelmet, és kedvező hatással van a gazdaságra.
Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítványnál, más elemzőházakhoz hasonlóan, alapvetően 3 százalék környékén mozgó éves inflációs ütemmel számolunk, amelynél magasabb a minimálbér emelésének három évre vonatkozó dinamikája. Mindez azt jelenti, hogy három éven keresztül a reálbérek látványos bővülése várható.
A minimálbér átlagosan 482 ezer forint az Európai Unióban, az effektív magyar minimálbér (a garantált bérminimum magyar sajátosság) 306 ezer forinttal pedig a 17. helyen áll a tagországok között. A régióban ez az élmezőnyhöz tartozik, és megelőzi Romániát, Bulgáriát, Szlovákiát és Csehországot.
Szeptemberben a rendszeres bruttó átlagkereset nagyjából 605 ezer forintot tett ki, amiből jól látható, hogy létezik egy olló a minimálbér és az átlagbér között. A kormányzati szándék pedig világos: az átlagbérek 50 százalékára fontos lenne felemelni a minimálbért, természetesen több lépcsőben, de legkésőbb 2027-ig.
A fókusz tehát a legalacsonyabb jövedelműek felzárkóztatásán lesz, vagyis az alacsonyabb jövedelműeket közelítik az átlagbérekhez. Ilyenkor általában a teljes bérskála felfelé indul el, vagyis jobb az alkupozíció azoknál is, akik nem minimálbért kapnak, ugyanis a minimálbér mindig referenciaértéknek számít. A jövedelempolitika fontos szerepet fog játszani a gazdaságpolitikai döntéseknél, és bízzunk abban, hogy a jövedelmek emelése a versenyképesség és a termelékenység javulásának eredményeképpen valósul meg – összegezte az Indexnek Pásztor Szabolcs, aki külön kiemelte, hogy a tervek szerint a megelőző évi minimálbér után kell fizetniük a cégeknek a szociális hozzájárulási adót, nem pedig az arra az évre érvényes mérték alapján. Egész pontosan: a munkaadók kormányzati segítséget kértek, a szociális hozzájárulási adót nem tudja csökkenteni a kormányzat, de a kabinet vizsgálja a munkaerőköltségek csökkentésének lehetőségét, és ezt írásban is vállalta.
A munkáltatók 2025-ben a 2024. évi szociális hozzájárulási adó összegét fizetik meg azon munkavállalók után, akiknek legfeljebb 290 800 forint volt a bére egy meghatározott időszakban, és ez a csúsztatott számítás a következő három évben így lesz. Így Pásztor Szabolcs szerint 2026-tól lehet majd leghamarabb munkaadói oldalon érezni az adó- vagy járulékcsökkentés hatását. „Addig a leglátványosabb költségvetési hatás a fogyasztásbővülésből eredő általánosforgalmiadó-bővülés lehet, amely a bevételi oldalt gyarapíthatja.”
Forrás: Index