Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Mi a jogi helyzet, ha a munkavállaló keresőképtelen betegen nyaral, vagy máshol dolgozik?
Nem igényel különösebb magyarázatot, hogy amikor a munkavállaló keresőképtelen beteg lesz, ennek okán azért mentesül a törvény erejénél fogva a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól, hogy minden idejét és figyelmét a mihamarabbi felgyógyulásra szentelje, és minél hamarabb újra munkába álljon. Ezt támasztja alá a saját jogú keresőképtelenség törvényi fogalma is, amely szerint keresőképtelen az, aki betegsége, várandóssága, illetőleg szülése miatt munkáját nem tudja ellátni, vagy fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátásban betegségének megállapítása vagy gyógykezelése miatt részesül. Ha a munkavállaló gyermeke jogán, az ő ápolása céljából van keresőképtelen állományban, ez önmagában a munkavállaló munkavégzési képességét nem érinti, viszont a jogalkotó méltányosan kezeli ezt a helyzetet, és biztosítja a munkavállaló számára, hogy munkavégzés helyett beteg gyermeke ápolásával foglalkozhasson.
A jogszabályi rendelkezésekből tehát álláspontunk szerint egyértelműen megállapítható az a jogalkotói szándék, hogy a munkavállaló a keresőképtelenség időtartamára meghatározott cél érdekében mentesül a munkavégzés alól. Ez a cél a munkavállaló mihamarabbi felgyógyulása, gyermeke betegsége esetén pedig a felépülést segítő tevékenységhez megfelelő szabadidő biztosítása. A törvényi rendelkezésekből az is következik, hogy a keresőképtelenség fogalma az aktuálisan betöltött munkakörhöz kötődik, ugyanis a keresőképtelenség elbírálásánál az azt közvetlenül megelőzően ellátott munkakört, foglalkozást kell vizsgálni. Ez tehát nem zárja ki azt, hogy ha a munkavállaló nem ágyhoz kötött beteg, vagy ha keresőképtelen állományba gyógykezelés miatt került, amely nem tölti ki teljes idejét, akkor a szabad napjain akárolyan alkalmi munkát vállaljon, amely feladatok elvégzésére, az addig betöltött munkakörében fennálló keresőképtelensége ellenére, aktuális egészségi állapota mellett is képes, és az gyógyulását sem hátráltatja. Így például ha a sebész ujjperce eltörött, a teljes felgyógyulásáig műtéteket biztosan nem tud végezni, de oktatói feladatokat el tud látni.
Sokszor előfordul az is, hogy a munkavállaló a táppénzes állománya alatt egyéb apró mindennapi ügyeit intézi. Így például sorban áll a bankban egy hitelszerződés megkötése céljából, vagy a már régóta lecserélni kívánt hálószobabútor miatt végigjárja a város összes bútoráruházát. Előfordulhat olyan betegség miatti keresőképtelenség, ami még abban se akadályozza meg a munkavállalót, hogy a szabad idejét kihasználva egy tengeren túli körutazásra induljon, azaz a keresőképtelenségével nyert időt olyan tevékenységre használja fel, amelyhez egyébként szabadságot kellene igénybe vennie. Ezekben az esetekben is vizsgálni kell a keresőképtelenség alatti szabadidős tevékenység célját. Egy depresszióban szenvedő munkavállaló gyógyulását ugyanis elősegítheti a megszokott környezetből való kimozdulás. Mindez ugyanakkor nem mondható el abban az esetben, ha az orvos teljes ágynyugalmat rendelt el a beteg munkavállalónak.
Sokféle példát hozhatunk még arra, hogy a keresőképtelenség okán nyert szabadidő a mielőbbi gyógyuláson kívül, állapottól függően, milyen egyéb, a felépülést nem szolgáló tevékenységek körének engedhet teret. Ezen esetek megítéléséhez azonban kiinduló álláspontunkhoz kell visszakanyarodnunk, miszerint a betegség miatti keresőképtelenség, amelynek első 15 napjában a munkavállaló a munkáltató által fizetett betegszabadságban, majd ezt követően a munkáltató által részben fizetett táppénzben részesül, azt a célt szolgálja, hogy a munkavállaló mielőbb munkaképessé váljon és visszatérjen munkahelyére dolgozni. A joggal való visszaélés tilalmába, valamint a jóhiszemű és tisztességes joggyakorlás követelményébe ütközne, ha a munkavállaló a keresőképtelenség időtartamát olyan további jövedelemszerzésre, a betegségével össze nem függő pihenésre, vagy egyéb mindennapi tevékenységekre használná fel, amely egészségi állapota helyreállításával nem függ össze, sőt, inkább hátráltatja azt.
Ezen álláspontunkat azon jogszabályi rendelkezések is alátámasztják, amelyek a keresőképtelen biztosított kötelezettségeit határozzák meg. Így aki keresőképtelen, köteles betartani az orvos utasításait, így különösen a gyógyulását elősegítő, meghatározott idejű ágynyugalomra, valamint a tartózkodási helyről való kijárás korlátozására vonatkozóan. Köteles továbbáaz elrendelt vizsgálatokon megjelenni, a tartózkodási helyét (lakcímét) és annak megváltozását a keresőképtelenséget elbíráló orvos felé bejelenteni.
Amennyiben a munkáltatónak kétsége merül fel a keresőképtelenség megalapozottságával kapcsolatban, mert például tudomást szerez arról, hogy az egyébként keresőképtelen állományban lévő munkavállalója valahol külföldön nyaral, kiegészítő munkát vállalt, vagy hétköznap,pihenés helyett ügyes-bajos dolgainak intézésével tölti az idejét, és ezzel hátráltatja vagy késlelteti gyógyulását, jogosult a keresőképtelenség felülvizsgálatát kezdeményezni a kormányhivatalnál. A felülvizsgálat során a szakértő főorvos megállapíthatja a keresőképességet, és javaslatot tehet a táppénzfolyósítás megszüntetésére.
Amennyiben a munkavállaló tényleges betegség nélkül, azt csak színlelve, mást tévedésbe ejtve, és a valós tényt elhallgatva megy el keresőképtelen állományba, valamint vesz igénybe táppénzt, azzal a társadalombiztosítási juttatással visszaélés bűncselekmény tényállását is megvalósítja, és akár két évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethető.
