Ha nem határozzák meg a munka helyét a munkaszerződésben
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A munkahely meghatározása általában megtörténik a munkaszerződésben, azzal, hogy nem feltétlenül egy pontos cím kerül megjelölésre. Előfordulhat azonban, hogy a felek nem rendelkeznek a munkavégzés helyszínéről, amely főként akkor szülhet vitákat, ha a munkáltató később módosítani kívánja azt.
A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 45. § (3) bekezdésének előírása alapján a munkaszerződésben meg kell határozni a munkavállaló munkahelyét. Amennyiben ez mégsem történik meg, olyan esetben munkahelynek azt a helyet kell tekinteni, ahol a munkavállaló munkáját szokás szerint végzi.
A munkahely meghatározása akkor a legegyszerűbb, ha a munkavégzés helyszíne mindig ugyanaz és meghatározott, például egy iroda vagy gyár. Ekkor a cím munkaszerződésbe foglalásával tudjuk a munkahelyet meghatározni. Előfordulhat azonban, hogy a munkáltató több helyszínen is foglalkoztatná a munkavállalót, például, ha egy adott élelmiszer üzletláncnak több boltja is van a térségben, és a munkavállalót mindig oda osztaná be, ahol éppen szükség van egy további emberre. Ilyenkor lehetőség van arra, hogy mindegyik címet munkahelyként jelöljék meg a szerződésben, és azt, hogy a munkavállaló mikor, hol dolgozik a megjelölt címek közül, a munkáltató határozza meg egyoldalú utasításával. Az is lehetséges, hogy a munka jellege folytán nem köthető egyetlen helyszínhez. Tipikusan ilyen például a futár, de ide sorolható a kivitelező cég által foglalkoztatott kőműves munkája is. Az ő esetükben is szükséges meghatározni a munkavégzés helyét, ám az nagyobb földrajzi egység megjelölésével történhet. Így például, ha a futárcég Budapesten végez kiszállítást, a város, míg ha a kivitelező cég három megyében vállal építkezéseket, a három megye megnevezhető munkahelyként. Amennyiben nagyobb földrajzi egység kerül munkahelyként meghatározásra, szintén a munkáltató egyoldalú utasítása dönti el, hogy adott időpontban pontosan hol kell munkát végezni.
A munkáltatónak azonban a munkahelyre vonatkozó utasításaival kapcsolatosan is ügyelni kell arra, hogy megtartsa a munka törvénykönyvének általános elveit, így különösen a rendeltetésszerű joggyakorlás és a méltányos mérlegelés követelményeit. Nem felel meg a rendeltetésszerű joggyakorlásnak, ha a munkavállaló munkaköre nem indokolja, hogy napról napra a cég másik irodájából, a város különböző pontjairól végezze munkáját, ám a munkáltatói jogkör gyakorlója személyes nézeteltérés miatt erre utasítja a munkavállalót, mintegy bosszúként. A méltányos mérlegelés elvét követve a munkáltatónak úgy kell eljárnia, hogy ne okozzon aránytalan sérelmet a munkavállalónak [Mt. 6. § (3) bekezdés]. Így például, ha az egyik pénztárosra a következő héten a szomszéd faluban lenne szükség, a munkáltatónak figyelembe kell vennie, hogy melyik munkavállalónak jelent a legkevesebb terhet az utazás, és a három kisgyermeket nevelő anyuka helyett a másik munkahelyhez egyébként is közelebb lakó munkavállalóját utasítani erre a feladatra, még akkor is, ha mindkettejük munkaszerződése tartalmazza mindkét helyszínt munkahelyként megjelölve.
Attól függetlenül, hogy a munkahely nem került megjelölésre, a munkaszerződés érvényes, a felek kötelesek aszerint eljárni. Ilyenkor munkahelynek azt a helyet kell tekinteni, ahol a munkavállaló munkáját szokás szerint végzi. Ez a meghatározás éppúgy jelenthet egy konkrét, beazonosítható helyszínt, vagy több címet, mint nagyobb földrajzi egységet. A munkahely munkaszerződésben történő meghatározásának hiánya általában akkor tud problémához vezetni, ha a munkáltató a munkavégzés helyszínét módosítani szeretné.
Amennyiben a munkavállaló munkaviszonyának három hónapja alatt kizárólag egy adott irodában végezte munkáját, joggal tiltakozhat, ha ezentúl a munkáltató a főváros másik felében kívánná foglalkoztatni, hiszen munkahelye a szokás szerinti munkavégzés alapján beazonosítható, így annak megváltoztatásához az ő beleegyezése is szükséges. A szokás szerinti munkavégzést nem feltétlenül szakítja meg egy-egy máshol töltött nap: ha egy év alatt mindössze három munkanapot töltött a munkavállaló egy másik helyszínen munkavégzéssel, attól ez a másik helyszín még nem válik munkahellyé. Ilyenkor a másik helyszínen történő foglalkoztatásra a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás szabályai érvényesülnek, amely alapján a munkáltató jogosult eltérő munkahelyen történő munkavégzésre utasítani a munkavállalót, naptári évenként legfeljebb negyvennégy beosztás szerinti munkanap vagy háromszázötvenkét óra erejéig [Mt. 53. § (1)-(2) bekezdés]. Ha azonban a munkavállaló már a munkaviszony kezdetétől minden héten egy napot ezen a távolabbi helyszínen tölt munkavégzéssel, nem hivatkozhat arra, hogy nem ez a helyszín a munkahelye, hiszen ilyen esetben a szokás szerinti munkavégzés alapján két helyszín is megjelölhető munkahelyként. Ekkor már jogszerű lehet a munkáltató arról szóló egyoldalú utasítása, hogy ezentúl tartósan ott végezze munkáját a munkavállaló, természetesen a fent tárgyalt elveknek történő megfelelés esetén.
A munkahely meghatározása szempontjából két atipikus munkaviszony válhat érdekessé: a távmunka és a bedolgozói munkaviszony. Távmunkavégzés a munkáltató telephelyétől elkülönült helyen rendszeresen folytatott olyan tevékenység, amelyet számítástechnikai eszközzel végeznek és eredményét elektronikusan továbbítják, feltéve, hogy a távmunkavégzés keretében történő foglalkoztatásról a felek a munkaszerződésben megállapodtak [Mt. 196. § (1)-(2) bekezdés]. Távmunka esetén tehát nem jelölhető meg munkahelyként a munkáltató telephelye, a munkavégzés helyszíne tipikusan a munkavállaló lakóhelye, vagy általa meghatározott másik hely. Bedolgozói munkaviszony önállóan végezhető munkára létesíthető, amelyre a felek a munkabért kizárólag teljesítménybér formájában határozzák meg [Mt. 198. § (1) bekezdés]. Bedolgozás esetén a munkahelyet szintén meg kell jelölni a munkaszerződésben, amely fő szabály szerint a munkavállaló lakóhelye, ettől eltérő helyszín csak a felek megállapodása alapján válhat munkahellyé [Mt. 198. § (2)-(3) bekezdés].
