Hogyan szüntethető meg a munkaviszony, ha a munkavállaló várandós?

Főszabály szerint a munkaviszony a felek közös megegyezésével, vagy valamelyik fél – így akár a munkavállaló, akár a munkáltató – által tett egyoldalú jognyilatkozattal is megszüntethető. Azonban egyes törvényben meghatározott munkavállalókat felmondási tilalom révén védelem illeti meg a munkáltatói felmondással szemben, amely így leszűkíti a velük szemben alkalmazható munkaviszonyt megszüntető jogcímeket. Ilyen védelem illeti meg többek között a várandós nőt is.

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi törvény (a továbbiakban: Mt.) 65. § (3) bekezdésének a) pontja értelmében a munkáltató felmondással nem szüntetheti meg a munkaviszonyt a munkavállaló várandósságának tartama alatt. A gyermeket váró nő esetében megjelenik egy olyan méltányolható magánérdek, amelyre tekintettel a törvény kizárja a munkáltató által gyakorolható felmondási jogot. A felmondási tilalom jellegéből következik, hogy a tilalom fennállása alatt közölt munkáltatói felmondás mindenképpen jogellenes.

Az Mt. 65. § (5) bekezdése szerint azonban a munkavállaló a várandóssága miatt fennálló felmondási tilalomra csak akkor hivatkozhat, ha erről a munkáltatót tájékoztatta. Vagyis a munkavállaló a felmondási tilalomra és emiatt a munkaviszony munkáltató által történt egyoldalú megszüntetés jogellenességére csak akkor hivatkozhat, ha várandósságáról tájékoztatta munkáltatóját, hiszen nem várható el a munkáltatótól, hogy munkavállaló állapotáról és az emiatt bekövetkező felmondási védelemről magától tudjon. Emellett előfordulhat az az eset is, hogy a munkavállaló „nem bánja”, hogy munkaviszonyát a munkáltató egyoldalúan megszünteti, emiatt nem is kíván élni a felmondási tilalom nyújtotta védelemmel.

A törvény jelenleg hatályos szövege azonban nehéz helyzeteket szülhet, ugyanis a törvény nem rögzíti, hogy a munkavállalónak a felmondás közlését megelőzően kellene e tájékoztatási kötelezettségének eleget tennie. Vagyis, ha a munkáltató felmondást közöl a munkavállalóval, ezt követően pedig a munkavállaló tájékoztatja állapotáról, a felmondási tilalom miatt a munkáltatói felmondás jogellenesnek fog minősülni. Ezen probléma megoldására az Mt. rögzíti, hogy a felmondás közlését követő munkavállalói tájékoztatástól számított tizenöt napon belül a munkáltató a felmondást írásban visszavonhatja, amely esetben a jogellenesen megszüntetett munkaviszony bíróság általi helyreállításának bizonyos szabályait kell alkalmazni [Mt. 65. § (5)-(6) bek.]. Így például úgy kell tekinteni, mintha a várandós nő munkaviszonya a felmondás kapcsán meg sem szűnt volna. Amennyiben azonban utólagos tájékoztatás esetén a munkáltató 15 napon belül nem vonja vissza a közölt felmondást, a munkaviszony megszüntetése jogellenesnek fog minősülni, magával vonva ezzel annak jogkövetkezményeit is.

Az Mt. 65. § (4) bekezdése értelmében a felmondási tilalom szempontjából a felmondás közlésének időpontja bír relevanciával, vagyis a munkáltatói felmondás akkor lesz jogellenes, ha a felmondás közlésekor a munkavállaló már a felmondási tilalom hatálya alatt állt. Ez a másik oldalról megközelítve azt jelenti, hogy ha a felmondási védettségre okot adó körülmény a felmondás közlését követően következik be, az a munkáltatói felmondás jogszerűségét nem fogja érinteni. Így, ha a munkavállaló a munkáltatói felmondás közlését követően esik teherbe, nem hivatkozhat a felmondási tilalomra.

A munkaviszony munkáltató általi egyoldalú megszüntetése a fenti szabályok mellett a várandósság alatt nem lehetséges. Azonban e felmondási védelem nem vonatkozik a munkavállaló által gyakorolható felmondásra, az azonnali hatályú felmondásra és a felek közös megegyezésére sem.

Tekintve, hogy közös megegyezés esetében mindkét fél érdeke, hogy a közöttük fennálló munkaviszonyt megszüntessék, a törvény nem zárja ki, hogy a gyermeket váró nő esetén a munkaviszony közös megegyezéssel megszüntethető legyen. Közös megegyezésnél ugyanis a felek közös akaratelhatározásáról beszélhetünk, így a munkáltató és a munkavállaló közös megegyezéssel bármikor megszüntetheti a munkaviszonyt [BH1993.469.]. Közös megegyezés esetén tehát nincs olyan időszak vagy körülmény, ami a munkavállaló védelmét megalapozná, hiszen a munkavállaló is a munkaviszony megszüntetését kívánja, így nincs mitől „megvédeni”.

A várandóság nem akadálya az azonnali hatályú felmondásnak sem. Arra azonban fel kell hívni a figyelmet, hogy önmagában a terhesség nem lehet a felmondás oka, hiszen ez jogellenes megkülönböztetést jelentene.


Kapcsolódó cikkek:


A munkába járás költségtérítése
2021. április 5.

A munkáltató köteles megtéríteni azt a költségét, amely a munkaviszony teljesítésével indokoltan merült fel [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 51. § (2) bekezdés]. Ilyen, a munkaviszony teljesítésével kapcsolatban indokoltan felmerülő költség a munkába járással kapcsolatos utazás is, amelynek költségtérítését a 39/2010 (II. 26.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rendelet) szabályozza.