Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Ahhoz, hogy a munkavállaló munkavégzési kötelezettségének eleget tudjon tenni, rendszeresen utaznia kell munkahelye és lakóhelye között, ezzel kapcsolatban több-kevesebb utazási költség merül fel. Mikor, kit terhel a munkába járás költsége? Köteles-e és milyen mértékben a munkáltató átvállalni a munkavállaló utazási költségé? Milyen szabályok vonatkoznak a munkába járás költségeinek megtérítésére?
Utazási költség megtérítéséhez kapcsolódó jogszabályok
A 2012. évi I. törvény, a Munka Törvénykönyve előírja, hogy a munkáltató köteles a munkavállaló részére a munkavégzéshez szükséges feltételeket biztosítani, többek közt köteles a munkavállalónak megtéríteni a munkaviszony teljesítésével kapcsolatban indokoltan felmerült költségeit. Ilyen indokolt költségek tipikusan a napi munkába járás és a hazautazás költségei.
A költségtérítés konkrét szabályait, gyakorlati alkalmazását viszont nem a Munka Törvénykönyve tartalmazza, hanem a 39/2010 (III.26.) Korm. rendelet írja elő. Az utazási költségtérítéssel összefüggő fogalmakat is a kormányrendelet határozza meg. A kormányrendelet hatálya kiterjed a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény és a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény hatálya alá tartozó munkáltatóra és munkavállalóra. Jogszabály eltérő rendelkezésének hiányában a rendeletet megfelelően alkalmazni kell a közszolgálati tisztviselőkre, a bírákra, az ügyészekre, ügyészségi alkalmazottakra, az igazságügyi alkalmazottakra, és a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjaira is.
Az utazási költség felmerülésének formái
1. Munkába járás fogalmának megfelelő utazás
Az utazási költségtérítés szempontjából a munkába járás fogalmába beletartozik
A munkába járás fogalmába beletartozik tehát a napi munkába járás és a hétvégi hazautazás.
a) Napi munkába járás közigazgatási határon kívülről
Napi munkába járás a munkavállaló a lakóhelye vagy a tartózkodási helye és a munkavégzés helye közötti napi, valamint a munkarendtől függő gyakoriságú rendszeres vagy esetenkénti oda- és visszautazás, általában helyközi (távolsági) utazással. A közlekedés történhet utazási bérlettel, vagy közlekedési jeggyel, és általában a MÁV vagy VOLÁN járatok igénybe vételével.
Ha a munkavállaló lakóhelye és a munkavégzésének a helye ugyanazon közigazgatási területen belül van, de a munkavállaló a munkavégzés helyét – annak földrajzi elhelyezkedése miatt – sem helyi, sem helyközi közösségi közlekedéssel nem tudja elérni, saját gépjármű igénybevétele is lehetséges.
b) Hazautazás
Hazautazás a tartózkodási helyről – a munkavégzés rendjétől függően – legfeljebb hetente egyszer a lakóhelyre történő oda- és visszautazás. Tartózkodási hely annak a Magyar Köztársaság vagy az Európai Gazdasági Térség állama területén lévő lakásnak a címe, amelyben a munkavállaló – lakóhelye végleges elhagyásának szándéka nélkül – munkavégzési célból ideiglenesen tartózkodik.
Hazautazásnak minősül, ha munkavállaló lakóhelye és a munkavégzés helye eltérő közigazgatási területen van, és a munkavállaló munkahelyéről legfeljebb hetente egy alkalommal – tipikusan hétvégén, ünnepek alkalmával -, vagy amennyiben a beosztása az általános munkarendtől eltér, akkor legfeljebb havonta négy alkalommal, a lakóhelyére, majd onnét a munkavégzés helyére visszautazik. Ilyen eset pl. ha a munkavállaló munkahelye, és tartózkodási helye Budapesten, lakóhelye pedig olyan vidéki településen van, ahonnan a távolság miatt nem tud minden nap munkahelyére bejárni.
Tipikusan, ha a munkavállalónak van ideiglenes lakcíme a munkáltató székhelye szerinti településen, de állandó lakcíme máshol van, akkor a munkavállaló ideiglenes lakcíméről állandó lakcímére való utazása hazautazásnak minősül, így a munkáltató köteles megtéríteni a hazautazás költségét.
2. A munkába járás fogalmába nem tartozó utazás (Helyi utazás)
Amennyiben a munkavállaló lakóhelye és a munkavégzési helye ugyanazon a közigazgatási területen van, a munkahelyre való eljutás – bizonyos eseteket kivéve – nem meríti ki munkába járás fogalmát. Ekkor is dönthet a munkáltató úgy, hogy támogatja a munkavállalók utazását, saját elhatározása alapján, nem kötelező jelleggel megtérítheti a munkavállaló helyi bérletének költségét. A helyi bérlet megtérítése béren kívüli juttatásnak minősül, ami történhet választható módon a cafetéria rendszeren keresztül, vagy hagyományosan, valamilyen belső szabályzat alapján. A helyi bérlet juttatás esetén a munkáltató a juttatás értékének 1,19-szerese után 16 százalék személyi jövedelemadót és 14 százalék egészségügyi hozzájárulást fizet.
Mikor és milyen költségeket köteles a munkáltató megfizetni?
A munkáltató által kötelezően megtérítendő utazási költségek körét a 39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet szabályozza. Az itt szabályozott költségeket minden külön megállapodás nélkül is meg kell fizetni a munkáltatónak, a munkavállaló akár a munkaügyi bíróságnál is felléphet igényének érvényesítése érdekében. A jogalkotó így kívánja elősegíteni az ún. bejáró munkavállalók foglalkoztatásának esélyeit.
A munkáltatónak akkor kell megtéríteni a munkavállaló részére munkába járását szolgáló teljes árú, valamint a közforgalmú személyszállítási utazási kedvezményekről szóló kormányrendelet szerinti utazási kedvezménnyel megváltott, illetve az üzletpolitikai kedvezménnyel csökkentett árú bérlet vagy menetjegy árának munkáltatót terhelő részét, ha a munkavállaló
A munkáltató által megtérítendő munkába járással kapcsolatos költségtérítés mértéke eltérő napi munkába járás illetve hazautazás esetén. Eszerint
A hazautazással kapcsolatos költségtérítés felső korlátjának a tárgyévre vonatkozó mértékét a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter minden év január 25-ig hivatalos lapjában közzéteszi. A nemzetgazdasági miniszter közleménye alapján a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló 39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet 3. § (3) bekezdés b) pontjában foglaltak alapján a munkáltató által fizetett hazautazással kapcsolatos költségtérítés havi felső korlátja 2014-ben 35 200 forint.
Az utazási költségtérítés adó és járulékvonzata
Adózás szempontjából a jövedelem kiszámításakor nem kell figyelembe venni ezért nem terheli a magánszemélyt adófizetési kötelezettség a munkáltatótól a munkába járásról szóló kormányrendelet szerinti munkába járás esetén legfeljebb a bérlet, a jegy árát meg nem haladó értékét. Ennek feltétele a kormányrendeletben előírt utazási bérlettel, utazási jeggyel történő elszámolás. Ez azt jelenti, hogy bár a kormányrendelet meghatározza az utazási költségtérítés kötelezően megtérítendő mértékét, ami a bérlet, jegy áránál kevesebb (86 százalék), a személyi jövedelemadó törvény szerint akár a bérlet, jegy árának 100 százalékos mértékének munkáltató általi megtérítése is lehetséges személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség nélkül.
| Munkajogi kiskönyvtár 5.: A munkaviszony megszűnése és megszüntetése |
|---|
|
A kiadvány az új Ptk. hatálybalépésével módosult jogszabályi rendelkezésekre is felhívja a figyelmet, mellékleteként iratminták is segítik a jogalkalmazást. |
Ugyancsak nem kell figyelembe venni a jövedelem kiszámításánál azt a bevételt sem, amit a munkáltatótól a munkába járásról szóló kormányrendelet szerinti munkába járás esetén költségtérítést címen kap a magánszemély a munkában töltött napokra a munkahely és a lakóhely vagy tartózkodási hely között és/vagy a hazautazásra a munkahely és a lakóhely között közforgalmi úton mért oda-vissza távolság figyelembevételével kilométerenként 9 Ft értékben. Különösen ide tartozik a saját gépjárművel történő munkába járás költségtérítése.
Azonban saját gépjárművel történő munkába járással kapcsolatos költségtérítés adófizetési kötelezettség nélkül csak a munkába járásról szóló kormányrendelet szerinti munkába járás esetén adható. A kormányrendelet szerint gépkocsival történő munkába járás miatti költségtérítés akkor jár, ha
Ezekben az esetekben a munkáltató köteles a munkavállaló részére a munkába járáshoz a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényben foglalt, a saját gépjárművel történő munkába járás költségtérítése címén elszámolható összeggel azonos költségtérítés adni.
Ha a munkavállaló mozgáskorlátozottsága, vagy súlyos fogyatékossága miatt nem képes közösségi közlekedési járművet igénybe venni, akkor nemcsak a közigazgatási határon kívülről történő munkába járás minősül munkába járásnak, hanem a munkáltató a közigazgatási határon belül történő munkába járást is annak minősítheti és az így adott költségtérítés nem számít jövedelemnek. Tehát a mozgáskorlátozott, vagy súlyos fogyatékos személy akkor is kaphat autóra költségtérítést, ha van tömegközlekedés a munkahelye és a lakóhelye között. Sőt, neki akkor is jár a kilométerenkénti 9 Ft, ha a munkahelyi településen belül lakik.
A személyi jövedelemadóról szóló törvény előírásai szerint, abban az esetben, ha a munkavállaló nem minősül mozgáskorlátozottnak, súlyosan fogyatékosnak, és lakóhelye, illetve tartózkodási helye és munkahelye között közösségi közlekedés igénybevételével munkába tud járni, illetve haza tud utazni, akkor a kilométerenként 9 Ft összegű költségtérítés csak akkor kell adni, illetve csak akkor adható adómentesen, ha a munkavállaló munkarendje miatt nem, illetve csak hosszú várakozással tudna közösségi közlekedést igénybe venni. Az adómentesség érvényesítéséhez a munkáltatóknak kell igazolniuk, hogy a munkavállaló a közösségi közlekedést valóban csak a menetidőt meghaladó várakozási idővel tudná igénybe venni.
Az így meghatározott jövedelemnek nem számító összegeket meghaladó költségtérítés, illetve azok az összegek, amelyeket saját gépkocsival történő munkába járás címén, de nem a munkába járás költségtérítéséről szóló kormányrendeletben meghatározott esetekben kap a munkavállaló, a magánszemély nem önálló tevékenységéből származó bevételének minősülnek, és az összevont adóalap részeként kell a személyi jövedelemadót fizetni. Emellett az ilyen költségtérítést járulékfizetési kötelezettségek is terhelik a magányszemélynél, a munkáltató pedig szociális hozzájárulási adót és szakképzési hozzájárulást fizet az általános szabályok szerint.
Milyen adminisztrációs kötelezettségnek kell eleget tenni a munkába járás költségeinek megtérítésénél?
A munkavállalóknak a költségtérítés igénybevételével egy időben nyilatkozatot kell tenniük a lakóhelyükről és tartózkodási helyükről, valamint arról, hogy ezek közül melyik címről járnak be a munkahelyükre.
A költségtérítés elszámolása a bérlettel, jeggyel történik. Az utazási bérlet illetve jegy leadása kötelező, emellett nincs szükség sem a munkavállaló, sem pedig a munkáltató nevére szóló számla beszerzésére. Abban az esetben, ha a munkavállaló leadja a munkáltatónak az utazási bérletet, menetjegyet, a munkáltató nem vonhatja le a térítésből a szabadság és/vagy keresőképtelenség miatt munkából kieső napokra jutó arányos összeget sem. A gépkocsival történő munkába járás esetén üzemanyag elszámolást kell készíteni.
