Kölcsönzésre irányuló munkajogviszony és megszüntetésének speciális szabályai

A kölcsönzésre irányuló munkaszerződés gerince

Az Mt. egyértelműen meghatározza, hogy miben kell megállapodnia a feleknek ahhoz, hogy a kölcsönzésre irányuló munkaszerződés szabályosan létrejöhessen.
A három legfontosabb, amiben mindenképp meg kell állapodniuk:
– a munkaszerződés kölcsönzési célja
– munkavégzés jellege
– alapbér

Ezek adják tehát a kölcsönzésre irányuló munkaszerződés gerincét, ennél fogva a feleknek ki kell fejezniük abbéli szándékukat, hogy a munkáltató a munkavállalót munkaerő-kölcsönzés keretében kívánja foglalkoztatni. Ez azért garanciális eleme a szerződésnek, mivel a munkavállaló előtt ekkor válik egyértelművé, hogy hagyományostól eltérő jogviszonyban lesz foglalkoztatva. Ahogy látjuk, az Mt. nem írja elő a konkrét munkakör megnevezését, ennek pedig legfőbb oka az, hogy munkaerő-kölcsönzés esetében legtöbbször nem meghatározható előre, hiszen a munkaköri feladatok a kölcsönvevő igényei szerint alakulnak a későbbiekben, a munkaszerződés pedig a kölcsönbeadóval köttetik meg. Ezen okokból kifolyólag írja elő a Törvény kizárólag a munkavégzés jellegének meghatározását, ahol a felek utalhatnak egy foglalkozásra vagy tevékenységre. Ezen felül a három legfontosabb tartalmi elem részeként meg kell határozni a munkavállaló alapbérét is. Fontos tudni, hogy abban az esetben, ha a munkáltató két kikölcsönzés tartama alatt nem tudja foglalkoztatni a munkavállalót, részére állásidőt kell fizetni.

Miről kell tájékoztatni?

Természetesen a munkaszerződésből nem kihagyhatóak a felek általános adatai, valamint a munkáltató nyilvántartásba vételi száma sem, azonban ezen felül még sok mindenről kell
tájékoztatni a munkavállalót. Az Mt. ebben a tekintetben az általános szabályokra utal, amikor kimondja, hogy a 46.§ szerinti tájékoztatáson kívül milyen további speciális tájékoztatásokat kell a munkáltatónak megtennie kölcsönzés esetében.
Ennélfogva az általános szabályok szerint a munkaviszony kezdetétől számított tizenöt napon belül kell a dolgozót tájékoztatni az alábbiakról akkor is, ha kölcsönzés keretében jött létre a munkaszerződés:
a) a napi munkaidőről,
b) az alapbéren túli munkabérről és egyéb juttatásokról,
c) a munkabérről való elszámolás módjáról, a munkabérfizetés gyakoriságáról, a kifizetés napjáról,
d) a munkakörbe tartozó feladatokról, e) * a szabadság mértékéről, számítási módjáról és kiadásának, valamint
f) a munkáltatóra és a munkavállalóra irányadó felmondási idő megállapításának szabályairól, továbbá
g) arról, hogy a munkáltató kollektív szerződés hatálya alá tartozik-e, valamint
h) a munkáltatói jogkör gyakorlójáról.
Ezen túlmenően a kölcsönbeadó írásban kell tájékoztassa a munkavállalót az alábbiakról, azonban ezt már legkésőbb a kikölcsönzést megelőzően szükséges megtennie:
a) a kölcsönvevő azonosító adatairól;
b) a kikölcsönzés kezdetéről;
c) a munkavégzés helyéről;
d) a kölcsönvevőnél irányadó munkarendről;
e) a kölcsönvevő részéről a munkáltatói jogkört gyakorlóról;
f) a munkába járás, a szállás és az étkezés feltételeiről.
A kölcsönzésre irányuló munkajogviszonyban szükséges tájékoztatás specialitása onnan ered, hogy a munkavállaló szempontjából sokkal fontosabb, hogy széleskörűen megtörténjen, hiszen lényegesen bizonytalanabb jogviszonyról beszélünk, mint egy hagyományos munkaviszony esetében.
A kölcsönzésre irányuló munkajogviszony megszüntetése
Tekintettel arra, hogy a munkaerő-kölcsönzés egyfajta rugalmas foglalkoztatási formának minősül, ennél fogva ez a rugalmasság a munkajogviszony megszüntetésében is megmutatkozik, méghozzá úgy, hogy a hagyományostól eltérő szabály vonatkozik rá. Azonban az Mt. koncepciója az, hogy a munkaerő-kölcsönzésre létrejött munkajogviszony megszüntetése is az általános szabályok szerint történjen, ugyanolyan elnevezésű és
tartalmú jognyilatkozatokkal. Ennél fogva pedig nem egy teljesen új szabályanyaggal kell megismerkednünk, csupán néhány specialitással, amely a munkaerő-kölcsönzés terén eltér a hagyományostól.
Az Mt. a munkaerő-kölcsönzés során létrejött munkajogviszony megszüntetésére kettő esetet szabályoz, ezek a felmondás és az azonnali hatályú felmondás.

A felmondás

Az Mt. 220.§ (1) bekezdése úgy szól, hogy a „66. § (2) bekezdése alkalmazásában a kölcsönbeadó működésével összefüggő oknak minősül a kikölcsönzés megszűnése”. Vagyis a felmondást tekintve a Törvény az általános szabályok alkalmazását engedi, amely szerint a felmondás indoka a munkaerő-kölcsönzés esetében is a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával, képességével vagy a munkáltató működésével összefüggő ok lehet. Azonban azzal a lényeges kiegészítéssel él az Mt., hogy működéssel összefüggő oknak kell tekintetni a kikölcsönzés megszűnését is. Ezzel pedig máris rugalmasabb megszüntetést tesz lehetővé erre az esetre. Fontos megjegyezni azonban, hogy a kikölcsönzés megszűnése a kölcsönvevő és a kölcsönbeadó megállapodásából fakad, azonban nem szükséges hozzá az, hogy ez a megállapodás megszüntetésre kerüljön, elegendő, hogy az adott munkavállaló kikölcsönzése véget érjen. Ettől függetlenül a kölcsönzési megállapodás fennmaradhat.
A felmondási időre vonatkozóan az Mt. eredeti verziója rögzítette azt a speciális szabályt, hogy ha a felek között a felmondás közlését megelőző 2 éven belül többször állt fenn határozott idejű munkajogviszony, akkor ezek tartamát össze kellett számítani. Jelenleg ezt már nem tartalmazza a Törvény, helyette kizárólag azt szabályozza, hogy a felmondási idő 15 nap, valamint hogy a kölcsönbeadó felmondása esetén – eltérő megállapodás hiányában – a felmondási idő tartama alatt a munkavállaló mentesül a munkavégzési kötelezettsége alól. Ezen szabályoktól az Mt. megengedi az eltérést kollektív szerződés esetén, azonban szigorúan csak a munkavállaló irányába lehetnek kedvezőbb rendelkezések.
A jelenlegit megelőző (1992- es évi) Mt. még úgy rendelkezett, hogy a kölcsönbeadó felmondással abban az esetben szüntethette meg a munkajogviszonyt, amennyiben 30 napon belül nem tudta biztosítani a kölcsönzött munkavállaló megfelelő foglalkoztatását. Ehhez képest nagy változást jelent, hogy ezt a Törvény már nem tartalmazza, ennél fogva a munkáltatónak nem kell várnia a felmondás közlésével 30 napot.
Az Mt. még két fontos szabályt rögzít a kölcsönzött munkaerő jogviszonyának felmondására vonatkozóan. Egyrészről kizárja az Mt. 71-76.§- ok alkalmazását, ami azt jelenti, hogy a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó szabályok nem alkalmazhatóak kölcsönzés esetén. Másrészt a Törvény rögzíti azt is, hogy a kölcsönzésre irányuló munkaviszony esetén a 77. § (2) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a végkielégítésre való jogosultság megállapításakor a munkaviszonynak az utolsó kikölcsönzés alatti tartamát kell figyelembe venni.
Az azonnali hatályú felmondás
Az Mt. rögzíti az azonnali hatályú felmondás jogát is, amellyel a munkavállaló a munkajogviszonyt akkor is megszüntetheti, ha az Mt. 78. § (1) bekezdésben foglalt kötelességszegést vagy magatartást a kölcsönvevő tanúsítja. Ez azért lényeges, mivel a munkaszerződés a kölcsönbeadóval áll fenn. Ezzel összefüggésben mivel a munkajogviszony megszüntetésének jogát a kölcsönbeadó gyakorolhatja, az Mt. azt is kimondja, hogy a munkavállalónak a munkajogviszony megszüntetésére irányuló jognyilatkozatát a kölcsönbeadóval kell közölnie.
Fontos szabály még a fentieken túl, hogy a munkavállaló súlyos kötelezettségszegése esetén, a kölcsönvevőnek a tudomásszerzéstől számítottan 5 munkanapja van arra, hogy írásban tájékoztassa a kölcsönbevevőt.