Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Hollán Miklóssal, a Magyar Tudományos Akadémia Jogtudományi Intézetének tudományos főmunkatársával arról beszélgetünk, vesztegetés-e a hálapénz elfogadása.
► Hogyan jelenik meg ez a probléma a Btk.-ban?
Dr. Hollán Miklós: 2013-tól az előny kötelességszegéssel való kapcsolata már nem a vesztegetés alaptényállási eleme a Btk. szerint. A tényállás azonban továbbra is „jogtalan” előnyt feltételez.
► A 2012. évi I. törvény, azaz a Munka Törvénykönyve (Mt.) 52. § (2) bekezdése szerint „a munkavállaló a munkáltató előzetes hozzájárulása nélkül harmadik személytől díjazást a munkaviszonyban végzett tevékenységére tekintettel nem fogadhat el, vagy nem köthet ki”.
Igen, így van, az indokolás szerint az üzleti szokások alapján a munkavállaló munkaviszonya teljesítése során harmadik személytől különféle anyagi juttatások elfogadására kaphat ajánlatot. Ennek, továbbá a köznyelvben borravalónak vagy hálapénznek nevezett juttatás elfogadásának tilalmát bár kimondja az idézett jogszabály, de azzal, hogy a tilalom alól a munkáltató felmentést adhat. A felmentés történhet olyan módon is, hogy az általában kisebb összegű, szokásosnak tekinthető ajándék elfogadását engedi csak meg a munkáltató.
► Ha jól tudom, a jogirodalomban vitatkoznak erről a munkáltatói engedélyről, illetve arról: ha a munkáltató engedélyt ad a hálapénz elfogadására, akkor ez érinti-e annak jogtalanságát vagy sem. Mi az Ön véleménye erről?
Véleményem szerint a munkáltató által engedélyezett hálapénz elfogadása nem bűncselekmény.
► Miért?
Mert az előny nem jogtalan. Törvény jogosítja fel ugyanis a munkáltatót, hogy kivételt tegyen egy olyan rendelkezés alól, amely a saját érdekeit védi.
► Gellér Balázs és Tóth Mihály szerint viszont a munkáltató engedélye nem érinti a hálapénz elfogadásának jogtalanságát, és hangsúlyozzák, hogy itt nem jogszabályi engedélyről, hanem munkáltatóiról van szó, és egyébként is, a Btk. szabályozása frissebb az Mt.-hez képest. A Legfőbb Ügyészség szerint mindkét álláspont mellett markáns jogi érvek szólnak, és éppen ezért felhívja a figyelmet a jogbiztonság megóvására, az eltérő értelmezések ugyanis veszélyeztetik ezt.
Hollán Miklós, az MTA Jogtudományi Intézetének főmunkatársa
Igen, és a Legfőbb Ügyészség jogszabály-módosítást is kezdeményezett, mert a hálapénz elfogadása kapcsán a passzív gazdasági vesztegetés tényállásának törvényi megfogalmazása nem egyértelmű. Véleményem szerint a jogbiztonság sérelme nem is elsősorban a tényállás megfogalmazására, hanem jogi tárgyának határozatlanságára vezethető vissza. Ha a vesztegetési tényállás jogi tárgyai (és ezek logikai viszonya) a Btk. alapján egyértelműen tisztázható lenne, akkor a hálapénz jogtalanságának megítélése sokkal kevésbé lenne nehéz.
► Hogyan?
A munkáltató hozzájárulása kapcsán ugyanis álláspontom annak egyidejű elfogadását is feltételezi, hogy a vesztegetési tényállás a munkáltató érdekeit védi. Ebben az esetben ugyanis nyilvánvaló, hogy a munkáltató hozzájárulása releváns az előny jogtalansága és a büntetőjogi tényállás alkalmazása tekintetében. Ha viszont a jogi tárgy tekintetében olyan álláspontot képviselünk, hogy a vesztegetés az egyenlő elbánás elvének érvényesülését védi, akkor a hálapénz elfogadása (még a munkáltató hozzájárulása esetén is) jogtalan.
► Ha jól tudom, akkor az Igazságügyi Minisztérium tavasszal úgy gondolta, hogy szükség lenne a kötelességszegés elemének a Btk.-ba történő beiktatására.
Igen, a 2015 márciusában közzétett tervezet alapján beiktatták volna a Btk.-ba a kötelességszegés elemét. Ezt azonban a kormányzat – feltehetően szakmai szervezetek tiltakozása miatt – időközben visszavonta. Az Országgyűlés által 2015 júniusában elfogadott törvény ugyanis már nem tartalmaz ilyen módosító rendelkezést.
► Ezzel azonban nem oldotta meg azt a problémát, hogy a büntetőjogi szabályozás nem felel meg a jogbiztonság alkotmányos követelményének, nem?
Ezt a problémát csak a Kúria nemrégiben közzétett döntése oldotta meg.
► Melyik?
A Bhar. III. 6/2015. – EH 2015. B27.
| dr. Hollán Miklós: |
|---|
| Jogi diplomáját 1999-ben az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán szerezte, majd a Magyar Tudományos Akadémia Jogtudományi Intézetében kezdett dolgozni, ahol jelenleg tudományos főmunkatárs. Doktori fokozatot 2007-ben szerzett a Szegedi Tudományegyetemen, disszertációjának témája a vagyonelkobzás volt. Több hazai felsőoktatási intézményben oktatott, jelenleg egyetemi docens a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen. Két alkalommal részesült Bolyai Ösztöndíjban, külföldi kutatásait pedig az ENSZ nemzetközi büntetőjogi kutatóintézete (HEUNI) is támogatta. Három legfontosabb kutatási témája az elkobzás, az emberkereskedelem, illetve a korrupció. |
► Mit mondott ki ebben a Kúria a probléma kapcsán?
Kimondta, hogy hálapénz az, amit az egészségügyi szolgáltatás igénybevételét követően a beteg vagy hozzátartozója köszönete jeléül a szolgáltatásban közreműködő egészségügyi dolgozónak nyújt. Továbbá azt is, hogy a hálapénz ugyanúgy nem minősül jogtalan előnynek, ahogyan ez a borravaló esetében fel sem merül. A jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 1. számú melléklete ugyanis kifejezetten nevesíti e két bevételt.
► A hálapénz tehát nem minősül vesztegetésnek, függetlenül az Mt.-ben írt előzetes munkáltatói hozzájárulás hiányától.
Igen, ez utóbbinak ugyanis csupán a munkajogi szempontból lehet jelentősége, legalábbis a Kúria álláspontja szerint.
► Szükség van-e még jogalkotói beavatkozásra?
Szerintem a jövőre nézve legfontosabb azt tudatosítani, hogy a hálapénz nem vehető egy kalap alá borravalóval. Amint ugyanis arra Ádám György már évtizedekkel korábban találóan rámutatott: az orvos gyakran a „lenni vagy nem lenni”, míg a pincér az „enni vagy nem enni (az étteremben)” kérdésében dönt. A hálapénz tehát nemcsak munkajogi, illetve adójogi, hanem az egészségügyről szóló törvényben is rendezést igénylő probléma. Ebben a vonatkozásban olyan szabályozás kellene, amely mindannyiunk érdekében meghatározná, hogy az egészségügyben dolgozók milyen előnyöket kérhetnek és fogadhatnak el. A vesztegetési tényállás körében pedig ezen keretkitöltő norma alapján a jövőben könnyebben meg lehetne határozni az előny jogtalanságát.
