Mobbing: a láthatatlan szörnyeteg


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Elképesztő, mennyi gonoszságra képes az emberi természet. Ezzel szinte egyedül áll az élővilágban: az öncélú, csupán a másik kigolyózását, kiközösítését célzó magatartás legfeljebb a főemlősök között fordul elő. Egyes majomfélék ugyancsak – látszatra ok nélkül – kiközösítik társukat, anélkül hogy az territóriumukat, zsákmányszerzésüket veszélyeztetné.


Ösztön és tolerancia

Az állatvilágban többnyire a más faj, szín, sőt más szag állhat a kiközösítés és bántalmazások mögött, amely a fajfenntartás és a túlélés ösztönének tudható be. Sok anyaállat már nem gondozza kicsinyét, ha megérintette azt az ember – a szokatlan szag bizalmatlanságot szül, veszélyt sejtet. Arra is talált példát Konrad Lorenz, a világon talán a leghíresebb etológus, hogy már a csókák is sokszor kipécézik egy-egy társukat és nem tűrik meg maguk között.

De mindennek mi az oka az emberek között, a XXI. században? Amely a legtoleránsabb század – legalábbis eddig – az emberiség történetében?

A mobbing – szakmai meghatározás szerint – gyakran ismétlődő pszichológiai terrort takar. Legalább egyszer egy héten és legalább fél éven keresztül kell tartania, tehát nem egy egyszeri, szeszélyes cselekedet – állítják a szakemberek – hanem azok sorozata egy egyén vagy egy közösség részéről. Súlyosabb esetben ezek az „áldozatok” körében mentális vagy fizikális kórtani jelenségekhez vezetnek. Legtöbbször valamilyen „másság” áll a kötözködések mögött, ez lehet valamilyen eltérés a tömegtől (más frizura, más kor, más életnívó, más tudásanyag, más politikai meggyőződés) de olykor ennyi sem kell hozzá, ürügyet mindig lehet találni.

Megnyilvánulási formák

Dr. Heinz Leymann pszichológus nevéhez fűződik a mobbing meghatározása és problémaként való elkülönítése. Miből állnak a jellegzetes cselekedetek? Állítólag 45 féle különböző aktivitás létezik, bár személyes meggyőződésem, hogy számuk végtelen.

Ezeket a pszichológus szerint az alábbiak szerint kategorizálhatjuk:

  • A kommunikációs lehetőségek csökkenése: amikor a vezető lehetőséget sem ad a kommunikációra, illetve verbális támadás a megbízásokra vonatkozólag.
  • Szociális kapcsolatok fenntartásának lehetetlenné tétele: a kollégák nem állnak szóba a személlyel, ez esetleg a menedzsment által van megtiltva, a többi dolgozótól távoli szobába helyezik
  • A jó hírnév fenntartásával kapcsolatos effektusok: pletykák, gúnyolódás, tréfák gyártása etnikai hovatartozásból, tájszólásból, beszédstílusból, sőt, járásból.
  • Elmaradnak fontos megbízások és egyre lényegtelenebb feladatokat kap a kiszemelt.
  • Testi egészséggel kapcsolatos „ötletek”: veszélyes megbízások, fenyegetés, támadás, szexuális zaklatás.

Már gyerekkorban elkezdődik

A mobbing már gyerekkorban kialakulhat – az óvodások körében is. Mindig van egy hangadó, akinek a többi engedelmeskedik és a legmorbidabb parancsokat is teljesíttetik a kiközösítettel. Ugye ismerős a helyzet a „felnőtt” történelemből?

Később az osztálytársak lesznek azok, akik gyakran bántalmazzák valamelyik diáktársukat. A gyerekek nagyon kegyetlenek tudnak lenni, ugyanis még őszinték, nincsenek erkölcsi gátlásaik. Olykor az öngyilkosságba kergetik a társukat, vagy megalázó tortúráknak vetik alá. Sokszor évekig tart a gyötrés, amiről a gyerek nem mer beszámolni az osztályfőnöknek, mert akkor megverik. De otthon sem nagyon akaródzik róla beszélni – főleg ha fiúról van szó – mert megkaphatja (főleg az apától) azt a macsó választ, hogy hát fiam, védd meg magad! Az a gyerek, akit kiskorában mobbingoltak, a munkahelyén és az élet más területén is sérülékenyebb lesz és a karrierben is elmaradhat.

Nő, a profit!

ÚJ! Női erőforrás menedzsment kézikönyv

Rendelje meg most!

Inkább a nők?

Meggyőződésem, hogy elsősorban ott alakul ki mobbing, ahol sok nő dolgozik együtt. Ezért is bólintanak rá a női közösségek, hogy a főnök legyen férfi – ezzel mintegy semlegesítik maguk számára őt. A férfiak kevésbé érzékenyek a mobbingra, olykor el sem hiszik, hogy valami kegyetlenség zajlik a hátuk mögött, nem fordítanak arra gondot, hogy törődjenek vele, sőt, csak hisztériának vagy pre-menstruációs szindrómának tekintik. Vagy megadóan belemennek a kiközösítő játékba, de valójában nem érdekli őket.

Bizonyítani mindezt nehéz, hiszen szemtől szemben senki nem fogja bevallani, hogy irigy vagy féltékeny a másikra, sőt azt sem, hogy mérhetetlen ellenszenvet érez iránta. (Bár vannak kivételek, lásd lejjebb.)
Valójában infantilis magatartásnak vélhetnénk mindezt, ha a mobbing következményei nem lennének beláthatatlanok. Itt nemcsak pénzről, hanem boldogságról vagy boldogtalanságról van szó, az áldozat karrierje, családi élete tönkremehet. Képzeljük csak el: valaki évekig küzd egy állásért, ami azért is jó lenne számára, mert percekre van a lakásától vagy a gyerek óvodájától. Ha ott kell hagynia a munkáját, a család egész életét át kell szervezni. Mindez depresszióval, plusz anyagi áldozattal, az otthoni hangulatot rontó-gyötrő veszekedésekkel járhat.

Családi gondok, karrierügyek

Léteznek olyan foglalkozások, szakmák, hivatások, melyekben gyakorlatilag az előrelépést egyetlen cég, intézmény, tudományos szervezet, hivatal, minisztérium jelenti – hiszen kis ország vagyunk. Az USA-ban egyszerűen elköltözhet az illető egy másik államba. Hazánkban azonban kevesebb a választási lehetőség, a hazai mobilitás gyenge. Még nehezebb a helyzet egy kisvárosban, ahol nincs több gimnázium vagy kórház.
Az ellenségeskedésnek többnyire nincs racionális oka. Sokkal inkább érzelmi jellegű; irigység, féltékenység, ellenszenv következményeként alakul ki. Hogy mire lehet valaki irigy vagy féltékeny? Bármire.

Ha a főnök mobbingol egy alkalmazottjára, és a többieket is ellene hergeli, akkor nagyon nehéz helyzet alakul ki. A legrosszabb fajtája ennek, ha a mobbingoló vezető szeszélyes és kiszámíthatatlan: egyik nap nagyon kedves, a másik nap undok. Ez akár egy napon belül is változhat.

Mit javasol a szakember?

Varga Tamás, a Nyugat-Magyarországi Egyetem Közgazdasági Karának tanára – és más szakemberek szerint is – a jelenség felismerése, illetve a probléma megoldása az emberi erőforrás menedzsment feladata. 
Egy másik tapasztalat szerint a hierarchiamentes, nyitott struktúrákban szinte alig ismert a mobbing. De hol van nálunk ilyen szervezet?

Napjainkban számtalan személyzeti tanácsadással foglalkozó cég van jelen a piacon, akik a klasszikusan értelmezett „fejvadász” szerepen túl konfliktus-megoldási ötletekkel és humánstratégiai tanácsokkal állnak ügyfeleik rendelkezésére – hangzik a szakember szerint a másik „menekülési útvonal”.  Ez azt is jelzi, hogy probléma akad bőven, pedig a toleranciát ma már a nálunk is jelen lévő a multi- vagy inkább ransznacionálissá váló cégek is sugallják, különböző nemzetiségű, így kultúrájú munkatársaik alkalmazásával. Annál is inkább meg kell(ene) oldani ezeket a konfliktusokat, mert ez a munka termelékenységét befolyásoló tényező egyben, amely anyagi kárt okoz.

Közben a gyakori és a hosszú időtartamú ellenséges környezet komoly mentális, pszichoszomatikus és szociális problémákhoz vezet. Stressz, szomorúság, tehetetlenség, depresszió, gyakori sírás alakul ki. Az áldozat sokszor betegállományba vonul

Nyugdíjba vagy betegállományba mennek

A svédek foglalkoztak az elsők között ezzel a témával és számos kutatást végeztek. Ennek egyik célja az volt, hogy megállapítsa azt az intenzitásküszöböt, amelyet a mobbingnak el kell ahhoz érnie, hogy mentális vagy pszichoszomatikus betegséghez vezessen. A legtöbb pszichológus és szociológus arra a következtetésre jutott náluk is, hogy a probléma megoldása az emberi erőforrás menedzsment feladata. Ezzel azonban a legtöbb HR szekciónak nincs ideje, türelme, kedve foglalkozni – egyéni konfliktusként próbálják kezelni és jelentéktelenné degradálják. Egyes pszichológusok egészen odáig mennek el, hogy a menedzsment nem megfelelő viselkedésének tulajdonítják a jelenséget.

A svéd kutatók szerint a munkavállalók közül minden negyedik ember a rossz pszichikai környezet miatt megbetegedve kérte idő előtti nyugdíjazását. Ezt a Svéd Társadalomkutató Intézet mutatta ki személyes elbeszélgetések révén. A probléma olyan mértéket öltött, hogy a kormány kasszájában is komoly hiányok léptek fel, egyrészt a betegszabadságok, másrészt a rossz teljesítmények miatt. 

Ahol a munkáltató fizet

Sajnos nálunk az emberek még akkor sem akarnak betegállományba menni, ha más komoly betegségük van, sőt, a magyarok nagy része a lelki bajok, betegségek jelentőségét minimalizálja. Svédországban viszont ha egy alkalmazott egy hónapnál hosszabb ideig, vagy egy évben meghatározhatóan sok alkalommal kér betegszabadságot, a rehabilitáció költségeit teljes mértékben munkáltatóra hárítják. Így már bizonyára másképpen áll hozzá a problémához a HR igazgatóság is.

Újabb aspektusa a kérdésnek, hogy hány éves korban váltanak munkahelyet az emberek a mobbing miatt: A svédek szerint a mobbing áldozatai ritkán 40 év alattiak, ami azért is érthető, mert a fiatalok kevésbé érzékenyek, el vannak foglalva a családalapítással, és erősebbek lelkileg, jobban vissza tudnak vágni. Az is sokatmondó megfigyelés, hogy ha valaki nem búcsúzik el időben a cégtől, pozíciója stagnál, szakmai rangja, esetleg jövedelme csökken.

A valóságshow-k milyen példát mutatnak?

Nem újdonság, hogy itthon is megjelent a mobbing. Mindig is létezett, csak nem tudtuk, hogy így hívják. De amióta megszűnt a munkakötelezettség, azaz a rendszerváltás óta, amikor megjelent a valós (nem rejtett) munkanélküliség és a kenyérharc élesedett, ez erősödött, jóllehet mindig is voltak öncélú gyűlölködések, kiközösítések.  A privatizációval járó óriási mértékű elbocsátások és az 50. életévét betöltött korosztály elhelyezkedési lehetőségei szinte reménytelenek. A mobbing jelentősége, gyakorisága tehát nőhet.

Az egyik magyar szakember érdekes összefüggésre hívja fel a figyelmet: a kereskedelmi televíziókban például találkozhatunk negatív játékokkal, amelyekben cél a közösség leépítése, az egyik szereplő lejáratása, sőt megalázása, kigolyózása. Vajon ezeket nézve a felnőtt emberek igazságérzete elkopik?  Ugyancsak elgondolkodtató, hogy a választások előtt komoly, több diplomás emberek kígyót-békát kiabálnak egymásra, a legtrágárabb stílustól sem visszariadva olykor. Mindez talán távoli kapcsolatban áll témánkkal, ám az általános morális helyzetet befolyásolhatja.

 

 



Kapcsolódó cikkek