Nemet mondani – a munkáltatói utasítás megtagadása

Vannak azonban olyan esetek, amelyekben a munkavállalónak lehetősége van nemet mondani, sőt egyes esetekben egyenesen kötelező az utasítás megtagadása. Ilyenkor az utasítás megszegése jogszerű munkavállalói magatartásnak minősül. Ha pedig a munkavállalót ilyen esetben az utasítás megszegéséért a munkaviszonyában hátrány éri, a munkáltatónak kell szankciókkal szembesülnie. Például, ha a jogtalan utasítást megszegő munkavállalónak e magatartásáért a munkáltató felmond, ez jogellenessé teszi a felmondást, és annak minden lehetséges jogkövetkezménye alkalmazható.

Megtagadhatja tehát a munkavállaló az utasítás teljesítését, ha annak végrehajtása munkaviszonyra vonatkozó szabályba – így különösen valamilyen jogszabályba vagy kollektív szerződésbe – ütközik. Ha tehát például a bérszámfejtő munkavállaló olyan utasítást kap a vezetőjétől, hogy a levonandó közterheket ne utalja át az adóhatóságnak, ez az utasítás jogszerűen tagadható meg. Az utasítás megtagadására az is lehetőséget ad, ha annak teljesítése a munkavállaló saját életét, testi épségét vagy egészségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné. Veszélyeztetésnek minősül különösen a szükséges biztonsági berendezések, az egyéni védőeszközök működésképtelensége, illetve hiánya. Az a búvároktató, aki a munkáltatótól kapott felszerelése ellenőrzésénél azt tapasztalja, hogy nem biztonságos a légzést biztosító berendezés, nem köteles a víz alá merülve folytatni a munkáját.

Az utasításmegtagadásnak vannak kötelező esetei is. Ha az utasítás végrehajtása más személy egészségét vagy a környezetet közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné, akkor a munkavállaló nem mérlegelhet, hanem egyenesen kötelező az utasítás megtagadása. Tehát: míg ha a munkavállaló saját egészségét veszélyezteti az utasítás teljesítése, a munkavállaló szabadon mérlegelheti, hogy betartja-e azt, vagy „vásárra viszi-e a bőrét”, ám ha az utasítás teljesítése mások egészségére lehet veszéllyel, a megtagadás kötelező. Például, ha egy pultos, mixer-feladatokat ellátó személynek lejárt szavatosságú gyümölcsleveket vagy ellenőrizetlen eredetű, házi készítésű alkoholos italt adnak ki azzal, hogy nyugodtan keverje a koktélokba, mert azokban úgysem érződik a mellékíz, a helyes munkavállalói magatartás az, ha az illető eme utasításnak nem engedelmeskedik. A környezetszennyező következményekkel elsősorban a hulladékkal, környezetkárosító vegyi anyagokkal, technológiákkal dolgozó munkavállalónak kell számolnia.

Kétségkívül nehéz helyzetbe kerül az a munkavállaló, akinek ellent kell mondania a főnökének, és megtagadhatja, netán egyenesen meg kell tagadnia az utasítást. Ha az utasítás megtagadására a fentiek alapján jogszerűen volt lehetőség, és a munkáltató ehhez valamilyen fegyelmi típusú jogkövetkezményt fűz (szóbeli vagy írásbeli figyelmeztetés, hátrányos jogkövetkezmény, a munkaviszony megszüntetése akár felmondással, akár azonnali hatályú felmondással), úgy ez a munkáltatói intézkedés jogellenes lesz, hiszen a munkavállaló részéről – a jogkövetkezményt okszerűen megalapozó – kötelezettségszegés nem történt. Ugyanígy kártérítési igénye sem keletkezhet a munkáltatónak ebből (pl. ha az említett búvároktató óralemondása okán bevételtől esett el, ezt nem kérheti számon az oktatótól), hiszen a munkavállalói kártérítési felelősség egyik feltétele szintén a kötelezettségszegés, márpedig a jogszerű utasításmegtagadás nem eredményez kötelezettségszegést.

Mi történhet a munkavállalóval olyankor, ha mégis teljesíti azt az utasítást, amelyet megtagadhatott volna, vagy meg kellett volna tagadnia?

Ha fakultatív megtagadási esetről van szó, akkor az utasítás teljesítése is jogszerű választás, ezzel tehát külön kötelezettségszegést nem követ el a munkavállaló.

Nehezebb a megítélése azoknak az ügyeknek, amelyekben a munkavállaló két tűz közé került: a kötelező utasításmegtagadás eseteiben választhatott, hogy mégiscsak teljesítve az utasítást a törvényt szegi meg, vagy kockára téve adott esetben az állását, a jogszabályt követve az utasítással szegül szembe. Ha a munkavállaló amellett döntött, hogy a törvényi kötelezettségét megszegve teljesíti a jogsértő utasítást, tulajdonképpen mégiscsak munkajogi kötelezettségszegést követett el. Más kérdés, hogy – az eset körülményeitől függően – ilyenkor általában végső soron nem terhelheti át a munkáltató az ebből fakadó károkat a munkavállalójára. Ha például a romlott italokat keverő pultos munkájának következtében valamely vendég – megbetegedés folytán – kárt szenvedett, kárigényét közvetlenül nem a munkavállalóval, hanem a munkáltatóval szemben érvényesítheti. A munkáltató a kifizetett kárösszeget, mint nála keletkezett kárt, elvben továbbháríthatná a munkavállalóra a munkajogi kártérítés szabályai szerint. Valószínűleg megállapítható lesz, hogy a munkavállaló neki felróhatóan megszegte munkavállalói kötelezettségét – ami a törvényből adódott –, hiszen az utasítást meg kellett volna tagadnia. Viszont a munkavállalónak nem kell megtérítenie azt a kárt, amelyet a munkáltató vétkes magatartása okozott. Ez esetben pedig a munkáltató vétkes volt abban, hogy mások egészségére ártalmas következményeket magában rejtő utasítást adott ki. Ezért valószínűleg nem fogja tudni továbbhárítani a munkavállalóra saját jogellenes utasításainak káros következményeit.

Az utasítást megtagadó munkavállalónak fontos még tudnia, hogy az utasítás megtagadásának idején továbbra is rendelkezésre kell állnia. Ez azt jelenti, hogy a merülésre nem felkészített búvár nem mehet haza felháborodottan, hanem adott esetben dologtalanul kell várnia a munkaidejében, amíg olyan feladatot nem kap, amelyet veszély nélkül tud teljesíteni. Ha ilyen feladatot átmenetileg nem kap, akkor – a törvényi feltételek fennállása esetén – állásidőre való díjazásra lesz jogosult.