Rokkantsági ellátás a munkajog szemszögéből


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A rokkantsági ellátásban részesülő munkavállaló nyugdíjasnak minősül munkajogi szempontból.


A megváltozott munkaképességű személyek ellátásaiban, azaz rehabilitációs ellátásban vagy rokkantsági ellátásban részesülők meghatározott feltételek szerint vállalhatnak munkát ellátásuk folyósítása mellett.

A megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény 2012. január 1-jétől lépett hatályba.

A megváltozott munkaképességű személyek ellátásaira az jogosult, akinek egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 60 százalékos vagy kisebb mértékű (a továbbiakban: megváltozott munkaképességű személy).

További jogosultsági feltételek: a megváltozott munkaképességű személy

  • a kérelem benyújtását megelőző 5 éven belül legalább 1095 napon át, vagy 10 éven belül legalább 2555 napon át, vagy 15 éven belül legalább 3650 napon át biztosított volt,
  • keresőtevékenységet sem belföldön, sem külföldön nem végez,
  • rendszeres pénzellátásban nem részesül.

A harmincötödik életéve előtt megváltozott munkaképességűvé vált személy biztosítási idő követelményére kedvezmény vonatkozik.

A megváltozott munkaképességű személy rehabilitációs ellátásra, vagy rokkantsági ellátásra szerezhet jogosultságot.

A megváltozott munkaképességű személy

  • rehabilitációs ellátásra jogosult, ha rehabilitálható,
  • rokkantsági ellátásra jogosult, ha rehabilitációja nem javasolt, vagy ha rehabilitálható, de a kérelem benyújtásának időpontjában az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig hátralévő időtartam az 5 évet nem haladja meg.

A rehabilitációs ellátás és a rokkantsági ellátás mellett azonos szabályok szerint, korlátozott összegig lehet keresőtevékenységet folytatni.

Meg kell szüntetni az ellátást, ha az ellátásban részesülő keresőtevékenységet folytat és jövedelme három egymást követő hónapon keresztül meghaladja a minimálbér százötven százalékát.

Munkajogi különbség

Markáns különbséget találunk a kétféle ellátás munkajogi megítélésénél.

A rokkantsági ellátás mellett munkát végző személy ugyanis nyugdíjasnak minősül,
a rehabilitációs ellátásban részesülő azonban nem.

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 294. §(1) bekezdés g) pontja szerint nyugdíjasnak minősül, aki

  • ga) az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik (öregségi nyugdíjra való jogosultság),
  • gb) az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt öregségi nyugdíjban részesül,
  • gc) a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány által folyósított ellátásokról szóló kormányrendelet alapján folyósított öregségi, rokkantsági nyugdíjsegélyben (nyugdíjban) részesül,
  • gd) egyházi jogi személytől egyházi, felekezeti nyugdíjban részesül,
  • ge) öregségi, munkaképtelenségi járadékban részesül,
  • gf) növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékban részesül, vagy
  • gg) rokkantsági ellátásban részesül.

A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 4.§ f) pontja szerint saját jogú nyugdíjas: az a természetes személy, aki

  • a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény, illetve nemzetközi egyezmény alkalmazásával a 14.§ (3) bekezdés a) és c) pontjában meghatározott saját jogú nyugellátásban, a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány által folyósított ellátásokról szóló kormányrendelet alapján folyósított öregségi, rokkantsági nyugdíjsegélyben (nyugdíjban), Magyarországon nyilvántartásba vett egyháztól egyházi, felekezeti nyugdíjban vagy növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékban részesül,
  • a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek, illetve az EGT-állam jogszabályai alkalmazásával saját jogú öregségi nyugdíjban részesül.

Azaz munkajogi szempontból a rokkantsági ellátásban részesülő munkavállaló nyugdíjasnak minősül annak ellenére, hogy a rokkantsági ellátás társadalombiztosítási szempontból nem nyugdíj.

Fenti jogszabály 14.§ (2) bekezdés d) pontja szerint a megváltozott munkaképességű személyek ellátásai egészségbiztosítási ellátásnak minősülnek, nem szerepelnek a 14. § (3) bekezdésében található saját jogú nyugellátások között.

A munkajogi szabályok szerint azonban úgy kezelendő a rokkantsági ellátásban részesülő munkavállaló, mint például az öregségi nyugdíjra jogosult, vagy öregségi nyugdíjban a nyugdíjkorhatár betöltése előtt részesülő (azaz a nők negyven év jogosultsági idővel elnyerhető kedvezményes nyugdíját igénybe vevő) személy.

[htmlbox mt_kommentar]

 

Ez azt jelenti, hogy munkaviszonya munkáltató részéről történő felmondását nem kell indokolni és végkielégítés sem illeti meg nevezettet, ha a felmondás közlésének (nem a munkaviszony megszűnésének!) időpontjában nyugdíjasnak minősül (a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 66.§ (9) bekezdés, és 77. § (5) bekezdés a) pont).

A rehabilitációs ellátásban részesülő munkavállalóra az általános szabályok vonatkoznak, így a munkáltatói felmondást vele kapcsolatban indokolni kell, végkielégítésre is jogosult, ha a vonatkozó feltételeknek megfelel.

Ha a nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt éven belül kerülne sor a munkaviszony munkáltató általi megszüntetésére, vele szemben a védett korra vonatkozó szabályok pl. az emelt összegű végkielégítésre való jogosultság is alkalmazandóak.



Kapcsolódó cikkek

2022. június 30.

Mit tehet a munkaadó a munkahelyi ghosting ellen?

Számtalan esetet hallani arról, hogy a munkáltató a kiválasztási folyamat során visszajelzés nélkül tűnik el, vagy amikor a munkavállaló egyszerűen úgy vet véget a munkaviszonyának, hogy nem megy munkába többé – derül ki a Bán & Karika Ügyvédi Társulás elemzéséből.

2022. június 29.

A köztulajdonban álló munkáltatóval fennálló munkaviszonyra vonatkozó speciális korlátozások

Amennyiben megállapításra kerül, hogy a munkáltató köztulajdonban áll, akkor az általa létesített munkaviszonyokra néhány eltérő rendelkezést kell alkalmazni. Ezek az eltérések korlátozzák a felek szerződési szabadságát, megállapodásaik tartalmát annak érdekében, hogy megóvásra kerüljön a köztulajdonban álló vagyon, csökkenthető legyen az azzal való visszaélések száma.