Szakszervezeti tag az állományban

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A szakszervezeti tag munkavállalók foglalkoztatása együtt jár néhány, egyébként nem irányadó munkáltatói kötelezettséggel. Ezek maradéktalan teljesítésére a munkáltatónak érdemes kiemelt figyelmet fordítania, nem csupán annak érdekében, hogy a szakszervezethez fűződő viszonya ne mérgesedjen el, de amiatt is, hogy a szakszervezettel kölcsönösen együttműködve saját érdekeit is elő tudja mozdítani.

A szakszervezetek az önkéntes tagság elve mentén működnek, azaz minden munkavállaló jogosult eldönteni, hogy szeretne-e szakszervezet tagjává válni, avagy sem. A munkavállalók e jogát a munkáltató köteles tiszteletben tartani, szakszervezetbe történő belépésre vagy az abból való kilépésre egy foglalkoztatottat sem szabad kényszeríteni, a munkaviszony létrejöttét, illetve egyes juttatások kifizetését nem lehet szakszervezeti tagságtól vagy az attól való távolmaradástól függővé tenni [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 271. § (2)-(4) bekezdések]. Hiába érthető érdeke tehát a munkáltatónak, hogy munkavállalói alacsonyabb, illetve magasabb létszámban legyenek tagjai egy adott szakszervezetnek, a munkáltatónak nincsenek olyan eszközök a kezében, melyekkel a munkavállalók csatlakozási, illetve kilépési szándékát döntően befolyásolhatná.

Természetesen a munkavállalók szakszervezeti tagsággal kapcsolatos lehetőségeiről és azok várható következményeiről történő tájékoztatása nem tilos, a munkavállalókra történő nyomásgyakorlástól viszont tartózkodni szükséges.

Talán meglepő, de a munkáltató nem is rendelkezik szükségszerűen információval azt illetően, mely munkavállalói tagjai szakszervezetnek és melyek nem. Ez annak köszönhető, hogy szakszervezeti tagságukról a munkavállalók nem kötelesek a munkáltató felé nyilatkozni, illetve ezzel kapcsolatban őket munkáltatójuk nyilatkozattételre nem kötelezheti [Mt. 271. § (1) bekezdés]. A szabály célja, hogy a szakszervezeti tagsághoz kapcsolódó hátrányos megkülönböztetésnek a jogalkotó elejét vegye, ennek érdekében tagjairól információt maga a szakszervezet sem szolgáltat ki. A munkáltató egyedül akkor szerez tudomást munkavállalója szakszervezeti tagságáról, ha arról a dolgozó maga, önként tájékoztatja foglalkoztatóját.

A gyakorlatban jellemzően csupán akkor értesül a munkáltató foglalkoztatottja szakszervezeti tagságáról, ha az szakszervezeti tagdíjának munkabéréből történő levonását és a szakszervezetnek történő kifizetését kéri tőle. Ha a munkavállaló élni kíván a levonás lehetőségével, a munkáltató szükségképpen tudomást szerez érdekképviseleti szervhez tartozásáról, ugyanakkor a munkavállaló tagdíját maga is befizetheti, a munkáltató bevonása nem kötelező. Ha a munkavállaló ezt írásban kéri tőle, a munkáltató köteles a tagdíjat a munkavállaló béréből levonni és a megjelölt szakszervezetnek azt átutalni [a munkavállalói érdekképviseleti tagdíjfizetés önkéntességéről szóló 1991. évi XXIX. törvény (a továbbiakban: Métötv.) 1. és 2. §]. Fontos, hogy a levonást a munkáltató a munkavállaló béréből a bérfizetés esedékességekor köteles levonni és a szakszervezetnek átutalni [Métötv. 2. § (1) bekezdés a) pont], így a munkáltató akár havonta, negyedévente köteles a levont tagdíj összegét a szakszervezetnek kifizetni, nem várhatja be, míg egy nagyobb összeg összegyűlik. Ezzel szemben a munkáltató a szakszervezet kérésére csupán évenként egy alkalommal köteles a levonást kérelmező munkavállalók nevét és a levont tagdíj mértékét tartalmazó jegyzéket összeállítani és az érdekképviselet rendelkezésére bocsátani [Métötv. 2. § (1) bekezdés b) pont]. Utóbbi kötelezettség teljesítése tehát a tagdíjak elutalásának gyakoriságához nem szükségszerűen igazodik, arra a munkáltató eltérő kérés esetén is csupán egyszer köteles. A munkáltatót e bekezdésben foglalt kötelezettségei teljesítéséért, a teljesített átutalásért cserébe ellenérték nem illeti meg [Métötv. 2. § (2) bekezdés és Mt. 272. § (9) bekezdés], az utalás költségeit a szakszervezetre telepíteni nem lehet.

A munkáltató munkavállaló szakszervezeti tagságához kapcsolódóan köteles az egyenlő bánásmód követelményét megtartani, annak alapján, hogy munkavállalói tagjai-e szakszervezetnek vagy sem, nem részesítheti őket hátrányos megkülönböztetésben [az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény 8. § s) pont]. A munkavállalóktól szakszervezeti tagságukra, illetve annak hiányára hivatkozva nem vonható meg előrelépési lehetőség, nem alkalmazhatók más munkafeltételek stb.

A munkáltató ezen felül a munkaviszony felmondással történő megszüntetése és a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás körében köteles különös eljárást alkalmazni és közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv egyetértését beszerezni a választott szakszervezeti tisztséget betöltő munkavállalók, ún. szakszervezeti tisztségviselők esetében [Mt. 273. § (1) bekezdés]. E garanciális szabály következtében a szakszervezeti tisztségviselő munkaviszonyának felmondása, illetve munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatása nem lehet jogszerű, amennyiben azzal kapcsolatban a munkáltató előzetesen nem szerezte be a szakszervezet hozzájárulását. E tekintetben a szakszervezet egyetértését vélelmezni lehet, ha a munkáltató megkeresésére a szakszervezet nyolc napon belül nem válaszol [Mt. 273. § (6) bekezdés].

Habár a fenti kötelezettségek teljesítése a munkáltatótól kiemelt figyelmet és plusz időráfordítást igényelhet, a munkavállalók szakszervezeti tagságából és a szakszervezettel fenntartott jó kapcsolatból a munkáltatónak előnye is származhat pl. egy számára is kedvező rendelkezéseket tartalmazó kollektív szerződés megkötése esetén.

---