Tevékenység, munkarend, munkaidő-beosztás

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

 A munkáltató az egyes munkavállalók munkaidejének beosztása terén általában igen nagy szabadságot élvez, de azért korlátozzák a munkaviszonyra vonatkozó szabályok, valamint a felek esetleges megállapodásai is.

A munkáltató az egyes munkavállalók munkaidejének beosztása terén általában igen nagy szabadságot élvez. Ennek célja, hogy az általa végzett üzleti vagy non-profit tevékenységhez maga igazíthassa a szükséges munkaerő rendelkezésre állását. Persze ebben korlátozzák a munkaviszonyra vonatkozó szabályok valamint a felek esetleges megállapodásai is. Ahhoz, hogy megértsük a munka törvénykönyvében foglalt, a munkáltató munkaidő-beosztási jogát korlátozó szabályokat, három egymásra épülő, a törvényben vissza-visszatérő fogalom – „tevékenység”, a „munkarend” és a „munka-időbeosztás” – viszonyát világosan kell látnunk.

E nagyon egyszerű táblázat megmutatja, hogy az említett kategóriák közül melyik kapcsolódik a munkáltatóhoz, és melyik a munkavállalóhoz.

Munkáltató	Munkavállaló
tevékenység	munkarend, munkaidő-beosztás

Most pedig nézzük részletesebben, melyik kategória mit jelent, és milyen szerepet kap a munkajogban!

1. A munkáltató tevékenysége

Amikor a törvény valamely „tevékenységről” szól, azon mindig a munkáltatónak valamilyen üzleti vagy non-profit tevékenységét kell érteni, amelyek megvalósítása érdekében a munkáltató munkavállalókat alkalmaz. Egy munkáltatónak többféle ilyen tevékenysége is lehet, amelyek adott esetben eltérő üzemelési időt igényelnek. Például egy képzeletbeli wellness-központ működtetése – többek között – a következő tevékenységeket ölelheti fel, melyekhez az alábbi üzemelési időszakok tartoznak.

• Recepció, vagyonőrség és gondnoki szolgálat: egész nap.

• Fürdő, szauna, jacuzzi: minden nap reggel 8-tól este 10-ig.

• Masszőr, kozmetikus, személyi edző: hétköznaponként reggel 8-tól délután 4-ig.

• Rafting-túrák vezetése: csak májustól szeptemberig, hétvégénként reggel 8 és 20

• óra között.

• Gyermekmegőrzés, gyermekprogramok: hétköznaponként 14 és 18 óra között.

• Étterem: minden nap reggel 7-től 11-ig, majd este 18 órától 22 óráig.

• Takarítás: minden délelőtt 9-től 12-ig.

A lehetséges munkáltatói tevékenységek száma végtelen. A munka törvénykönyve azonban nevesít néhány különleges tevékenységtípust, amelyekre vonatkozóan speciális szabályokat állapít meg mind a munkaidő-beosztás, mind a munka díjazása terén.

Ilyen például a megszakítás nélküli tevékenység. Egy munkáltatói tevékenység akkor minősülhet megszakítás nélkülinek, ha a munkáltató valamilyen társadalmi közszükségletet kielégítő szolgáltatást nyújt, vagy a termelési technológia nem engedi a hosszabb szünetelést, és ennek megfelelően csak legfeljebb rövid időkre történik leállás. A fenti példából a recepció és a vagyonőrzés tevékenysége minősíthető ilyennek.

A többműszakos tevékenységről akkor beszélhetünk, ha az adott tevékenységet a munkáltató hetente legalább 80 órán keresztül folytatja. Ez azt jelenti, hogy – nyolcórás napi munkaidővel rendelkező munkavállalók esetén – legalább két munkavállaló teljes napi munkaidejét teszi ki az üzemeltetési idő, hiszen két munkavállaló heti öt nap alatt dolgozik 80 órát.. Példánkban ilyen a fürdő üzemeltetése.

Az idényjellegű tevékenység azt jelenti, hogy a munkaszervezéstől független okból az év valamely időszaka kitüntetett jelentőségű a munkateher szempontjából. Tipikusan a mezőgazdaság és a turizmus ágazatában fordul elő idényjellegű tevékenység. A példában ilyen lehet a raftingtúra-szervezés.

A megszakítás nélküli, a többműszakos és az idényjellegű tevékenységek folytatása érdekében foglalkoztatott munkavállalókra speciális szabályok vonatkoznak például a napi pihenőidő hossza, a heti pihenőnapok beosztása, a munkaidő vasárnapra és munkaszüneti napra való beosztása, az elrendelhető munkaidőkeret hosszának meghatározása szempontjából.

 

1. A munkavállaló munkarendje

A munkavállaló munkarendje azon szabályok rendszere, melynek alapján a munkáltató az egyes naptári napokra, hetekre beosztja a munkaidejét. Egy munkavállaló vagy munkavállalói csoport munkarendje mindig ahhoz a munkáltatói tevékenységhez igazodik, amelynek végzése céljából az egyént vagy a csoportot foglalkoztatják.

A képzeletbeli wellness-központunkban a fürdő üzemelését például úgy oldhatja meg a munkáltató, hogy három úszómestert alkalmaz, akik váltásban, mindig más napszakban, az alábbi rendszerben dolgoznak:

1. nap: reggeltől kora délutánig; 2. nap: kora délutántól estig; 3. nap: pihenőnap.

Az ilyen rendszerben foglalkoztatott munkavállalók esetén hangzik el gyakran az a kifejezés, „két- három- vagy többműszakos munkarendben” dolgoznak. A fentiek alapján ezzel szemben világos, hogy valójában a többműszakos jelző nem a munkarendre vonatkozik, hanem a munkáltató tevékenységére. Csak éppen az e tevékenység körében foglalkoztatott munkavállalók munkarendje a hosszú üzemelési időből adódóan nagyon gyakran jellegzetes, váltásos struktúrát ölt. Műszakpótlék fizetésére nem is maga a többműszakos tevékenység érdekében való foglalkoztatás jogosít, hanem az olyan munkarend, melyben a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetének időpontja rendszeresen változik. (A változást rendszeresnek kell tekinteni, ha havonta a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetének időpontja a munkanapok legalább egyharmada esetében eltér, valamint a legkorábbi és a legkésőbbi kezdési időpont között legalább négy óra eltérés van.) A harminc százalékos műszakpótlék ilyenkor a 18 és 6 óra közötti időtartam alatt történő munkavégzésre jár, ha kollektív szerződés – akár a munkavállaló hátrányára – eltérően nem rendelkezik.

Hasonlókat mondhatunk el a „folyamatos munkarend” vagy „megszakítás nélküli munkarend” köznyelvben használt kifejezéséről: valójában nem a munkavállaló munkarendje, hanem a munkáltatói tevékenység minősíthető megszakítás nélkülinek.

A lehetséges munkarendek száma – a munkáltatói tevékenységekhez hasonlóan – végtelen. Ezek közül a munkajog szintén nevesít néhány jelentősebbet.

• Általános munkarend

A munkajog definiálja az általános munkarend közismert fogalmát: az általános munkarend szerint hétfőtől péntekig kell egyenlő óraszámban munkát végezni. Ha a felek megállapodása – a munkavállaló javára – vagy kollektív szerződés eltérő rendelkezést nem tartalmaz, továbbá ha a munkáltató nem vezet be munkaidőkeretet vagy elszámolási időszakot (ld. később), általános munkarendben kell foglalkoztatni minden munkavállalót. Általános munkarendben dolgozhat a példabeli wellness-központ masszőre, kozmetikusa, személyi edzője.

Az általános munkarendben való foglalkoztatás azonban nem köti meg a munkáltató kezét abban a kérdésben, hogy a munkanapokon milyen napszakra oszthatja be a munkavállaló munkaidejét. A példánkban a gyermekmegőrzőben foglalkoztatott animátor általános munkarendben fog dolgozni, hiszen csak hétköznaponként lesz feladata. Igaz, nem a megszokott „nyolctól fél ötig” vagy „kilenctől fél hatig” rendszerben, hanem csupán részmunkaidőben, és a munkáltató tevékenységének megfelelően, délután és kora este kell majd dolgoznia, de ez nem változtat munkarendje általános jellegén. Még az is belefér az általános munkarend szerinti foglalkoztatás fogalmába, ha a munkavállaló napi munkaideje hétfőtől péntekig változó időpontban kezdődik, amennyiben minden munkanapra ugyanannyi munkaóra van beosztva (pl. hétfő: 8-12 óra, kedd:10-14 óra; szerda: 9-13 óra stb.).

• Kötött munkarend – kötetlen munkarend

A munkarend főszabály szerint kötött, vagyis a munkáltató határozhatja meg – a munkaviszonyra vonatkozó szabályok és a felek megállapodásainak keretei között – a ledolgozandó munkaórák egyes napokra történő beosztását. Meghatározott feltételek esetén azonban a munkaidő beosztásának jogát átruházhatja a munkavállalóra, ekkor beszélhetünk kötetlen munkarendről.

• Egyenlő és egyenlőtlen munkarend

Főszabály szerint az egyes munkanapokon a napi munkaidőnek megfelelő óraszámot kell teljesíteni. Ez az egyenlő munkarend. Azonban a munkáltató megteheti, hogy munkaidőkeret vagy elszámolási időszak alkalmazásával az egyes munkanapokat és pihenőnapokat az általános munkarendtől eltérően határozza meg, továbbá az egyes munkanapokra más-más óraszámban oszt be munkaidőt. Ez utóbbit nevezzük egyenlőtlen munkarendnek.

Példánkban az úszómestereknek minden bizonnyal egyenlőtlen munkarendet kell bevezetni, hiszen az uszoda folyamatos üzemelése nem képzelhető el általános munkarendben.

• Osztatlan és osztott munkarend

Főszabály szerint a napi munkaidőt egybefüggően kell beosztani. A felek megállapodása ettől azonban eltérhet, és a munkavállaló legfeljebb két részletben is ledolgozhatja a munkaidejét. A példánkban osztott munkarendben fog dolgozni az étterem üzemeltetésében részt vevő személyzet, hiszen naponta kétszer kell megjelenniük a munkaidő fele-felerészének teljesítésére.

 

1. A munkavállaló munkaidő-beosztása

A munkavállaló munkarendjében meghatározott szabályok szerint a munkáltató jogosult a munkavállaló munkaidejét beosztani: azaz meghatározni, hogy konkrétan milyen naptári napokon, mettől meddig kell munkát végeznie. Ez lesz a munkavállaló munkaidő-beosztása. A munkaidő-beosztást hét nappal korábban, legalább egy hétre kell közölni, ennek hiányában az utolsó munkaidő-beosztás marad érvényben. (Azonban a munkáltató az adott napra vonatkozó munkaidő-beosztást, ha gazdálkodásában vagy működésében előre nem látható körülmény merül fel, legalább négy nappal korábban módosíthatja.) A beosztásnál természetesen nemcsak a munka jellege által meghatározott munkarendre kell figyelemmel lenni, hanem a munkaviszonyra vonatkozó szabályokban (például az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményéről, a pihenőidőkről, rendhagyó munkarendekről szóló rendelkezések), továbbá a felek esetleges erre vonatkozó megállapodásaiban foglaltakra is.

---