Változás a baleseti ellátások szabályainál

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A társadalombiztosítási ellátások terén a baleseti ellátórendszer alapfogalmai hosszú idő óta változatlanok. Nem változtak az üzemi baleset, foglalkozási megbetegedés, üzeminek nem minősíthető baleset meghatározások. A változó világ, módosuló környezeti hatások azonban ezen a területen is szükségessé tették a „korszerűsítést”.

Az egyes egészségügyi és egészségbiztosítási tárgyú törvények módosításáról szóló 2015. évi LXXVII. törvény (kihirdetésre került a Magyar Közlöny 2015. évi 84. számában) 21. és 22. §-a módosította a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 52. § (3) bekezdését, mely a foglalkozási megbetegedés fogalmát határozta meg, illetve az üzeminek nem minősíthető balesetek körében az 53. § (1) bekezdés a) pontjában megfogalmazott esetet.

Az egyes egészségügyi és egészségbiztosítási tárgyú kormányrendeletek módosításáról szóló 192/2015. (VII.21.) Korm. rendelet 10.§-a megfogalmazta a szükséges kiegészítő szabályt is.

Foglalkozási betegség a módosított szabályozás szerint:

• foglalkozási betegség a munkavégzés, a foglalkozás gyakorlása közben bekövetkezett olyan heveny és idült, valamint a foglalkozás gyakorlását követően megjelenő vagy kialakuló idült egészségkárosodás, amely
• a munkavégzéssel, a foglalkozással kapcsolatos, a munkavégzés, a munkafolyamat során előforduló fizikai, kémiai, biológiai, pszichoszociális és ergonómiai tényezőkre vezethető vissza, illetve
• a munkavállalónak az optimálisnál nagyobb vagy kisebb igénybevételének a következménye.

A korábbi szabályozás így szólt: foglalkozási betegség az a betegség, amely a biztosított foglalkozásának különös veszélye folytán keletkezett.

Az új szabályozás valójában nem új, hanem a foglalkozási betegségek és fokozott expozíciós esetek bejelentéséről és kivizsgálásáról szóló 27/1996. (VIII.28.) NM rendelet jelenleg is hatályos 2. §-ában megfogalmazott meghatározás megjelenítése a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény baleseti ellátásokkal kapcsolatos VI. fejezetében.

A két szabályozást összevetve azt láthatjuk, hogy a korábbi, összefoglaló jellegű meghatározás: „a foglalkozás különös veszélye” miatt bekövetkező megbetegedés, most a törvényben is részletes kifejtésre került, összetevőiben konkrétan megnevezve a foglalkozás azon fizikai és pszichikai veszélyeit, amelyek a szervezetet megbetegíthetik.

Változatlan maradt azonban az a kérdés, hogy a foglalkozási megbetegedésnek továbbra sincs egy taxatív felsorolást adó, zárt jegyzéke, az egyes esetek egyedileg kerülnek elbírálásra az egységes szakmai szempontok szerint.

(Emlékeztetőül: 2006-ig a baleseti ellátásra jogot adó foglalkozási betegségek jegyzéke a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény végrehajtási rendeletének 1. sz. mellékletét képező, a betegségeket tételesen megnevező jogszabályi jegyzék volt, mely a szabályozás zárt módja miatt megsemmisítésre került az Alkotmánybíróság által.)

A baleseti ellátásokra való jogosultság szempontjából továbbra is azzal a megoldással találkozunk, hogy ahol a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény eltérően nem rendelkezik, üzemi baleseten a foglalkozási betegséget, üzemi baleseti sérültön a foglalkozási betegségben megbetegedettet is érteni kell.

Üzeminek nem minősíthető balesetek köre

A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 53.§ (1) bekezdésében határozza meg a jogszabály azokat az eseteket, amelyek úgy látszhatnak, mintha üzemi baleset történt volna, mert munkahelyen, munkaidőben, munkavégzés során történt az esemény, de a sérült személyében rejlő hiba (pl. engedély nélküli munkavégzés, munkahelyi rendbontás, szándékos sérülés okozás) miatt nem lehet üzeminek elismerni a sérülést, így magatartása miatt a sérült nem részesülhet a kedvezményes baleseti ellátásokban.

E kizáró esetek közül eddig elsőként, az idézett jogszabály 53. § (1) bekezdés a) pontjában a következő rendelkezést olvashattuk: nem üzemi baleset az a baleset, amely kizárólag a sérült ittassága miatt történt.

A módosított szabály pedig a következő: nem üzemi baleset az a baleset, amely részben vagy egészben a balesetet szenvedett biztosított alkohol vagy kábítószer általi – igazolt – befolyásoltsága miatt következett be.

A két szabályozást összehasonlítva két dolog is szembetűnhet.

Egyrészt a szabályozás szigorúbbá válása, másrészt a kizáró körülmény kiszélesítése. A korábbi rendelkezés önmagában az ittas állapotot nem tekintette a baleseti ellátások akadályának, csak azt az esetet, ha az üzemi baleset kizárólag a sérült ittas állapota miatt következett be.

Ha a baleset oka az ittasság mellett más tényező is volt (pl. leeső, leszakadó tárgy) az ellátásból való kizárás nem történt meg.

A jelenlegi rendelkezés viszont szigorúbban szabályoz, ha a baleset akár részben is a sérült ittassága miatt történt, a kizárás már akkor is megvalósul.

Régóta hiányolt elemként most bekerült a törvényi szövegbe a kábítószeres befolyásoltság miatt bekövetkezett baleset is.

A kábítószeres állapot azonosan az ittas állapottal azért szerepelhet baleseti ellátásra kizáró tényezőként, mert a belátási, beszámítási képességet korlátozza, így balesethez vezethet.

Eddig azonban ez a tényező nem szerepelt a baleseti ellátásból kizáró esetek között önállóan nevesítve, abba a megfogalmazásba lehetett beleérteni, hogy aki a sérülést szándékosan okozta (azaz: „szándékosan” fogyasztott kábítószert és ezzel a belátási képességét korlátozta) , nem részesülhet  baleseti ellátásban.

A jogszabály módosítás ezt a helyzetet tette most egyértelművé.

Természetesen mind az alkoholos befolyásoltság, mind a kábítószeres állapot fennállása bizonyítottan, igazoltan kell, hogy fennálljon.

A bevezetőben hivatkozott 192/2015.(VII.21.) Korm. rendelet 10. §-ával kiegészített 217/1997. (XII.1.) Korm. rendelet 32. §-ának új (3) bekezdése szerint az alkohol vagy kábítószer általi befolyásoltság akkor tekinthető igazoltnak, ha a baleset kivizsgálásában, illetve a sérült ellátásában résztvevő, az alkohol vagy kábítószer általi befolyásoltság vizsgálatára feljogosított szervnek a vizsgáló egyedi mérlegelése által nem befolyásolható módszerrel végrehajtott mérése ezt alátámasztotta.

Az egyes egészségügyi és egészségbiztosítási tárgyú törvények módosításáról szóló 2015. évi LXXVII. törvény (kihirdetésre került a Magyar Közlöny 2015. évi 84. számában) 21. és 22. §-a módosította a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 52. § (3) bekezdését, mely a foglalkozási megbetegedés fogalmát határozta meg, illetve az üzeminek nem minősíthető balesetek körében az 53. § (1) bekezdés a) pontjában megfogalmazott esetet.

Az egyes egészségügyi és egészségbiztosítási tárgyú kormányrendeletek módosításáról szóló 192/2015. (VII.21.) Korm. rendelet 10.§-a megfogalmazta a szükséges kiegészítő szabályt is.

Foglalkozási betegség a módosított szabályozás szerint:

• foglalkozási betegség a munkavégzés, a foglalkozás gyakorlása közben bekövetkezett olyan heveny és idült, valamint a foglalkozás gyakorlását követően megjelenő vagy kialakuló idült egészségkárosodás, amely
• a munkavégzéssel, a foglalkozással kapcsolatos, a munkavégzés, a munkafolyamat során előforduló fizikai, kémiai, biológiai, pszichoszociális és ergonómiai tényezőkre vezethető vissza, illetve
• a munkavállalónak az optimálisnál nagyobb vagy kisebb igénybevételének a következménye.

A korábbi szabályozás így szólt: foglalkozási betegség az a betegség, amely a biztosított foglalkozásának különös veszélye folytán keletkezett.

Az új szabályozás valójában nem új, hanem a foglalkozási betegségek és fokozott expozíciós esetek bejelentéséről és kivizsgálásáról szóló 27/1996. (VIII.28.) NM rendelet jelenleg is hatályos 2. §-ában megfogalmazott meghatározás megjelenítése a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény baleseti ellátásokkal kapcsolatos VI. fejezetében.

A két szabályozást összevetve azt láthatjuk, hogy a korábbi, összefoglaló jellegű meghatározás: „a foglalkozás különös veszélye” miatt bekövetkező megbetegedés, most a törvényben is részletes kifejtésre került, összetevőiben konkrétan megnevezve a foglalkozás azon fizikai és pszichikai veszélyeit, amelyek a szervezetet megbetegíthetik.

Változatlan maradt azonban az a kérdés, hogy a foglalkozási megbetegedésnek továbbra sincs egy taxatív felsorolást adó, zárt jegyzéke, az egyes esetek egyedileg kerülnek elbírálásra az egységes szakmai szempontok szerint.

(Emlékeztetőül: 2006-ig a baleseti ellátásra jogot adó foglalkozási betegségek jegyzéke a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény végrehajtási rendeletének 1. sz. mellékletét képező, a betegségeket tételesen megnevező jogszabályi jegyzék volt, mely a szabályozás zárt módja miatt megsemmisítésre került az Alkotmánybíróság által.)

A baleseti ellátásokra való jogosultság szempontjából továbbra is azzal a megoldással találkozunk, hogy ahol a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény eltérően nem rendelkezik, üzemi baleseten a foglalkozási betegséget, üzemi baleseti sérültön a foglalkozási betegségben megbetegedettet is érteni kell.

Üzeminek nem minősíthető balesetek köre

A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 53.§ (1) bekezdésében határozza meg a jogszabály azokat az eseteket, amelyek úgy látszhatnak, mintha üzemi baleset történt volna, mert munkahelyen, munkaidőben, munkavégzés során történt az esemény, de a sérült személyében rejlő hiba (pl. engedély nélküli munkavégzés, munkahelyi rendbontás, szándékos sérülés okozás) miatt nem lehet üzeminek elismerni a sérülést, így magatartása miatt a sérült nem részesülhet a kedvezményes baleseti ellátásokban.

E kizáró esetek közül eddig elsőként, az idézett jogszabály 53. § (1) bekezdés a) pontjában a következő rendelkezést olvashattuk: nem üzemi baleset az a baleset, amely kizárólag a sérült ittassága miatt történt.

A módosított szabály pedig a következő: nem üzemi baleset az a baleset, amely részben vagy egészben a balesetet szenvedett biztosított alkohol vagy kábítószer általi – igazolt – befolyásoltsága miatt következett be.

A két szabályozást összehasonlítva két dolog is szembetűnhet.

Egyrészt a szabályozás szigorúbbá válása, másrészt a kizáró körülmény kiszélesítése. A korábbi rendelkezés önmagában az ittas állapotot nem tekintette a baleseti ellátások akadályának, csak azt az esetet, ha az üzemi baleset kizárólag a sérült ittas állapota miatt következett be.

Ha a baleset oka az ittasság mellett más tényező is volt (pl. leeső, leszakadó tárgy) az ellátásból való kizárás nem történt meg.

A jelenlegi rendelkezés viszont szigorúbban szabályoz, ha a baleset akár részben is a sérült ittassága miatt történt, a kizárás már akkor is megvalósul.

Régóta hiányolt elemként most bekerült a törvényi szövegbe a kábítószeres befolyásoltság miatt bekövetkezett baleset is.

A kábítószeres állapot azonosan az ittas állapottal azért szerepelhet baleseti ellátásra kizáró tényezőként, mert a belátási, beszámítási képességet korlátozza, így balesethez vezethet.

Eddig azonban ez a tényező nem szerepelt a baleseti ellátásból kizáró esetek között önállóan nevesítve, abba a megfogalmazásba lehetett beleérteni, hogy aki a sérülést szándékosan okozta (azaz: „szándékosan” fogyasztott kábítószert és ezzel a belátási képességét korlátozta) , nem részesülhet  baleseti ellátásban.

A jogszabály módosítás ezt a helyzetet tette most egyértelművé.

Természetesen mind az alkoholos befolyásoltság, mind a kábítószeres állapot fennállása bizonyítottan, igazoltan kell, hogy fennálljon.

A bevezetőben hivatkozott 192/2015.(VII.21.) Korm. rendelet 10. §-ával kiegészített 217/1997. (XII.1.) Korm. rendelet 32. §-ának új (3) bekezdése szerint az alkohol vagy kábítószer általi befolyásoltság akkor tekinthető igazoltnak, ha a baleset kivizsgálásában, illetve a sérült ellátásában résztvevő, az alkohol vagy kábítószer általi befolyásoltság vizsgálatára feljogosított szervnek a vizsgáló egyedi mérlegelése által nem befolyásolható módszerrel végrehajtott mérése ezt alátámasztotta.

---