A Rákóczi-szabadságharc bukása és utóélete
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A Rákóczi-szabadságharc kitörésének okai között jelentős szerepet játszott a túlzott adóztatás. Emiatt is Rákóczi nem szívesen nyúlt az adóztatás eszközéhez, de a finanszírozási gondok miatt kénytelen volt az ónodi országgyűlésen erre vonatkozó előterjesztést tenni. Az országgyűlés – vitatható körülmények között – megszavazta a javaslatokat, de a finanszírozási gondok ezzel nem oldódtak meg, sőt – részben külső körülmények miatt – még fokozódtak is. Az egyre romló hadi helyzet, a külső támogatások elmaradása, a belső finanszírozási gondok a szabadságharc bukásához vezettek.
Miért bukott el Rákóczi adóreformja?
A szabadságharc 1705-1706-ban érte el csúcspontját, közjogi értelemben viszont az ónodi országgyűlésen. A Habsburg-ház trónfosztása elhamarkodott döntésnek bizonyult a későbbi történések ismeretében, de a közteherviselés reformja sem igazolódott a következő években.
Az ónodi országgyűlés után gyors ütemben kidolgozták az új típusú adózás végrehajtási utasításait, nekifogtak az adók beszedésének. Bármennyire is alapos volt az előkészítés, az adók behajtása egyre nagyobb hátralékokat mutatott.
Rákóczi címere rodostói házában
Az első módosításokra már 1707 decemberében sor került (kassai döntések), de a behajtások elmaradást mutattak, sok paraszt család az adók elől Lengyelországba menekült.
Rákóczi 1708 májusára, Egerbe hívott össze gyűlést, amelyen az adóbeszedésről is beszámoltatta a követeket. Az elmaradások ismeretében a Kassán felemelt adókat leszállították, és a csökkentett adó beszedésére tettek intézkedéseket. A pénzben való megfizetés így is nehézségekbe ütközött, több megye természetben (szarvasmarhákkal) rótta le az adót.
Bercsényi 1708 őszén azt javasolta Rákóczinak, hogy a dikális adóztatás rendszerét szüntessék meg, de ezt Rákóczi elutasította: „Hogy a dicától recedáljunk. nem javallom, mert még ennél is nagyobb confusióba esünk…”.
A következő költségvetési tárgyalásokra Sárospatakon került sor 1708 decemberében. A helyzet rendkívül problematikus. Augusztus óta elmaradt a francia segély, a kurucok késő ősszel elveszítették Körmöcbányát és a környező bányavárosokat.
A sárospataki gyűlésen döntenek egyes állami monopóliumok és tevékenységek (harmincadok, pénzverés) bérbeadásáról. De az utólagos fizetés és elszámolás miatt ebből nem származik jövedelem. A pénzverést később vissza is veszik a bérlőtől.
Szintén Sárospatakon döntenek a kormányzati költségek, valamint a hadsereg részére való természetbeni beszolgáltatások csökkentéséről, illetve az 1709. évi adókról. Ez utóbbiakat 1709-ben már nem tudják beszedni. A nemesség az adózás helyett a felajánlások visszaállítását javasolja, de ezt Rákóczi elutasítja, mivel a hadakozáshoz pénzre van szüksége. Tovább súlyosbítja a helyzetet az 1709 tavaszán kitört pestisjárvány, amelynek több áldozata volt, mint az egész szabadságharcnak (a nyolc év alatt).
Jól mutatja a helyzet súlyosságát Rákóczi és Bercsényi tiszteletdíjának a meghatározása is. A szécsényi országgyűlésen Rákóczi tiszteletdíját 200 000 forintban, Bercsényiét 150 000 forintban határozták meg, az ónodi országgyűlés ezt lecsökkentette 150 000, illetve 90 000 forintra, majd Sárospatakon ezt tovább csökkentették 100 000, illetve 50 000 forintra.
A szabadságharc utolsó éveire a pénzügyi helyzet tovább romlik, 1710-ben már össze sem hívják a rendeket, önkéntes felajánlásokat kérnek a megyéktől – kevés eredménnyel.
A szabadságharc legfontosabb anyagi bázisának, a fejedelmi birtokoknak a kezelésére 1710 elején Udvari Gazdasági Tanács (Consilium Oeconomicum Aulicum) néven állítanak fel új hivatalt, de ez már csak végső kényszerintézkedés volt, a helyzeten nem tudnak javítani.
A dikális adózás sikertelenségének számos oka volt, de összefoglalva azt lehet megállapítani, hogy egy ilyen nagy ívű reformnak nem voltak meg a társadalmi, gazdasági alapjai. Az okok között a következők a legfontosabbak:
- Az adóztatásnak ellenállt a nemesség és az egyház is. Nyílt szembenállást nem alkalmaztak, de a befizetések elmaradásával fejezték ki tiltakozásukat, persze továbbra is hivatkozva az Aranybullában biztosított immunitásukra (mentességükre).
- Magyarországon hiányzott a fejlett pénzgazdálkodás (ami ebben a korban Angliában, Franciaországban, Németalföldön már igen fejlett volt). A magyar lakosság a török hódoltság idején bevett cseregazdálkodást folytatta, és Rákóczi egyre inkább elértéktelenedő pénzei a cserekereskedelem fennmaradását prolongálták.
- A személyek, a jövedelem és a vagyon dikák szerinti számbavétele bonyolult volt, és nem volt képes helyettesíteni a pénz értékmérő funkcióját.
- A magyar lakosság gazdasági ereje sem volt elegendő egy erőteljesebb adószint kialakításához.
- Rákóczinak egyre kevesebb hatalma volt az adófizetés kikényszerítésére, 1706-tól kezdve egyre több terület került ki az irányítása alól.
A szabadságharc utolsó évei
A szabadságharc hadieseményei még a pénzügyi gondoknál is nagyobbak voltak (természetesen a kettő szorosan összefügg).
Rákóczi 1708 nyarán hadra kel, és Észak-Magyarország területén nyugat felé vonul. A császári seregekkel az összeütközést kerüli (korábban egyetlen csatát sem nyertek a vezetésével!), végül 1708. augusztus 3-án Trencsén mellett mégis megütközik a Sigbert Heister és Pálffy János vezette császári hadakkal. Rákóczinak jó esélyei voltak, mert serege kipihent volt, megfelelő volt a felszerelése és háromszoros túlerőben is voltak a császári seregekkel szemben. Ennek ellenére a csata végzetes következménnyel járt Rákóczira és seregére. Rákóczi leesett lováról és elájult, elterjedt a híre, hogy meghalt. A hír hallatán, illetve a kuruc tábornokok hibás döntései következtében a kurucok elkezdtek menekülni. A csata szégyenletes módon elveszett! A kuruc oldalon a halottak és sebesültek száma is jelentős volt (mintegy 3000 fő), ezen kívül a hadifelszerelések jó része odaveszett (például mind a 14 ágyú), ezzel szemben a császári csapatok vesztesége elenyésző volt (mindössze 160 fő). Rákóczi nem halt meg, ki tudott menekülni a csata zűrzavarából. Sikerült rendezni a sereget, csatlakozott hozzájuk Bottyán János is, és így már meg tudták állítani Heister előrenyomulását.
A szabadságharc fontosabb helyszínei és a kuruc csapatok által ellenőrzött területek
A csata elvesztése – utólag értékelve – a „végjáték” kezdete volt. A kuruc oldalról egyre többen álltak át a császári oldalra, gyakoriak voltak a dezertálások, a haderő lassanként szétesett. A legismertebb átállás Ocskay Lászlóé volt, aki még a trencséni csata előtt felvette a kapcsolatot Pálffy Jánossal.
Ocskay korábbi hadnagya, Jávorka Ádám valósággal vadászott rá, sikerült is elfognia. Ocskayt árulásáért haditörvényszék elé állították és 1710. január 3-án lefejezték. Egy másik ismert eset volt Bezerédj Imréé, aki sok vitézi tettel büszkélkedhetett a kuruc seregek élén. A trencséni csata után tárgyalásokat kezdett a császáriakkal, de leleplezték, és 1708. szeptember 5-én Kőszegen letartóztatták. A haditörvényszék halálra ítélte, 1708. december 18-án Sárospatakon lefejezték. (Egy adótörténeti megjegyzés a Bezerédj névhez: Bezerédj István, a reformkor jeles politikusa nem leszármazottja Bezerédj Imrének, a rokonsági kapcsolat meglehetősen távoli a két család között. Bezerédj István személyére még vissza fogunk térni a későbbiekben.)
Rákóczi több jeles tábornokát is elveszítette az évek során. Esze Tamás – akinek 1708 márciusában nemességet adományozott – 1708. május 27-én „baráti tűzben” lelte halálát. Legsikeresebb tábornoka (Vak) Bottyán János 1709 szeptemberében agyhártyagyulladásban halt meg (66 éves korában, ami akkoriban igen tisztes kornak számított).
Az utolsó évek hadieseményeiből meg kell még említeni az 1710. január 22-én lezajlott romhányi csatát. A csatában a kurucok leverték a császáriakat, de idő előtt engedélyezték részükre a fosztogatást. Erre a császáriak rendezték soraikat, és vereséget mértek a fosztogatással elfoglalt kurucokra.
Rákóczi széles körű diplomáciai tárgyalásokkal próbált saját magának nemzetközi hátteret teremteni (a francia kapcsolatról már szóltunk korábban), tárgyalásokat folytatott a svédekkel, a törökökkel és Nagy Péter orosz cárral is. Sok ígéretet kapott, tényleges támogatást jóval kevesebbet (talán a franciákat kivéve), a nagyhatalmak saját érdekeiknek megfelelően „játszottak” a magyar szabadságharccal (erről is szóltunk már korábban).
Igen nagy csapást jelentett Rákóczi számára az, hogy a spanyol örökösödési háborúban az osztrákok 1709. szeptember 11-én a malplaquet-i csatában végzetes vereséget mértek a franciákra. Ez megindította az ottani békekötési folyamatot (utrecht-i béke stb.), kényszerhelyzetbe juttatta a franciákat, az osztrákok viszont most már a nyugati hadszíntérről keletre, Magyarországra tudták átcsoportosítani katonai erejüket.
Rákóczi a korábban uralma alatt területek túlnyomó részét elvesztette 1710 végére. A főparancsnokságot Károlyi Sándorra ruházta, azzal hogy minél tovább tartson ki, ő maga 1711. február 21-én örökre elhagyta Magyarországot.
Károlyi Sándor béketárgyalásokat folytatott a császári megbízott Pálffy Jánossal, és a megegyezések eredményeként (néhány nappal I. József császár halála után; a császár himlőben halt meg 1711. április 17-én) 1711. április 30-án – ünnepélyes keretek között – a majtényi síkon letette a fegyvert.
|
Petőfi Sándor: A majtényi síkon
Mióta elváltam édes szeretőmtül,
Velem volt emléke, szűntelenűl velem;
Valamint a három napkeleti királyt
A csillag, ugy kísért engem a szerelem.
Hagyj el most, szerelem, hagyj el, szép csillagom,
Nem neked való hely ez, ahova értem;
Vagy ha el nem maradsz, fátyolt vetek reád,
Hogy szembekötve jőj át a csatatéren.
Csatatér ez a sík, szent csatának tére,
Mert a szabadságért harcolának rajta,
Oh árva szabadság, haldokló kezedből
Undok árulás a fegyvert kicsavarta.
És a hősök, kik itt a hazáért vívtak,
Hazátlan bujdosók, földönfutók lettek,
És a latrok, kik a hazát elárulták,
Urak lőnek… oh, szív, szívem, ne repedj meg! –
Tavaszi délután, verőfényes idő,
Az égen kis fejér felhők uszdogálnak;
Hattyusereg tán e felhőcsoport? vagy a
Hősök szellemei, kik itt elhalának?
Csend van körülöttem, tünődöm, tünődöm…
De mit állok még itt? mért odább nem megyek?
Végzém, amit kelle: elmondtam legszörnyűbb
Átkomat, s elsírtam legszentebb könnyemet.
Majtény, 1847. május 30.
|
A szatmári béke és következményei
Károlyi Sándor szerepét meglehetősen szélsőségesen ítélik meg ma is a történészek. Egyes vélemények szerint áruló volt, mások szerint reálpolitikusként a lehető legjobb eredményt sikerült elérnie a tárgyalások során. Szerepét Görgey Artúr (világosi fegyverletétel) és Deák Ferenc (Kiegyezés) történelmi tetteihez szokták hasonlítani.
A majtényi fegyverletétel. (A ‘Wahrhafftige u. curieuse Beschreibung von dem seit 1701 bis 1711 gewährten neun-jährigen Rebellions-Krieg in Ungarn’ czimü, 1711-ben megjelent műből.)
A történészek vitáit nem lehet tisztünk eldönteni, de az kétségtelen, hogy a béketárgyalásokon erőteljesen képviselte a magyarság érdekeit (kiváló diplomataként később is a birodalmat szolgálta).
A szatmári békekötésre 1711. április 29-én került sor. A béke aláírói Károlyi Sándor, és a császári meghatalmazott Pálffy János voltak, de számos nemes is hitelesítette a békeokmányt.
Mit ért el Károlyi Sándor?
- megkegyelmeztek a szabadságharc résztvevőinek és vezetőinek;
- nemesség megtarthatta kiváltságait (például az adómentességét is), ha hűséget esküszik a Habsburgoknak;
- jobbágyok megtarthatták a kiváltságaikat;
- a vallásgyakorlásban könnyítéseket ígértek;
- garantálták Magyarország és Erdély alkotmányának tiszteletben tartását.
A kegyelem Rákóczira is vonatkozott, sőt birtokainak, vagyonának visszaadását is garantálták, feltéve, hogy Rákóczi leteszi a hűségesküt. Erre Rákóczi nem volt hajlandó.
Ami nem került be a békeegyezménybe:
- a szabad királyválasztás kérdésköre;
- az Aranybulla ellenállási záradékának fenntartása;
- a vallásszabadság biztosítása;
- Erdély különállásának megszüntetése;
- a hajdúk, a kunok és a jászok szabadságjogainak biztosítása.
I. József halálát követően testvéröccse lett a német-római császár, és III. Károly néven a magyar király. A békeegyezményt – a korábbiaktól eltérően – lényegében betartotta. Persze kérdéses, hogy Rákóczi hűségesküje esetén betartotta volna-e a Rákóczira vonatkozó egyezséget.
A XVIII. század viszonylagos békéje mellett a magyarországi fejlődést segítette ez a megállapodás, ugyanakkor a feudális viszonyokhoz való ragaszkodás miatt gátolta az ipari fejlődést és a polgárosodást.
Rákóczi a szatmári béke után
Rákóczi nem fogadta el a békekötést. A békekötésről és a szabadságharcbukásának okairól emlékirataiban a következőket írta:
Sohasem tulajdonítottam ezt az eseményt a nemzet könnyelműségének, hűtlenségének vagy talán személyemtől való megcsömörlésének, hiszen mindig nagyon érezhető jelét adta ragaszkodásának. A vezérlő tábornokok, a szenátorok és minden jelentősebb ember követett engem Lengyelországba. Valamennyi erdélyi tanácsosom összegyűlt a határon, hogy ugyanezt tegye, csak a legszükségesebbet kérték tőlem. De mindnek megmondtam szeretettel és őszinteséggel, hogy nem ígérhetem meg nekik azt, amiről magam sem vagyok biztosítva. Sohasem felejtem el a fájdalmat, amellyel engem elhagytak.
…
Bárki itélend a magyar ügyekről, a háboru szerencsés kezdetét az ellenség fölötte nagy óvatosságának tulajdoníthatja, és annak, hogy az erősségek és helyőrségek nagyon rosszul valának ellátva és még rosszabbul védelmezve. A háboru szerencsétlen végének okául pedig a nemzet tapasztalatlanságát s tudatlanságát, a fegyver és pénz hiányát – amelyek a hadakozás idegei, – a pestist és a francia udvar által nyujtott segedelem csekélységét tulajdonítandja. |
Than Mór: II. Rákóczi Ferenc visszautasítja a szatmári békét
Rákóczi először Lengyelországban élt, ahol Nagy Péter még a lengyel koronát is felajánlotta neki. Ezt Rákóczi visszautasította, valószínűleg nem akart a nagyhatalmi politika bábjává válni. Lengyelországból Londonba ment, ahonnét az osztrák diplomácia közbenjárása miatt kényszerült távozni. Ezt követően 1713. január 13-tól Franciaországban élt (felesége révén rokona volt XIV. Lajosnak).
A Napkirály 1715-ben bekövetkezett halála után elfogadta a török meghívást, és a törökországi Rodostóban telepedett le 1717-ben (népes követőivel együtt). Persze itt is tetten érhető a török birodalmi érdek: jól jöhet még Rákóczi a későbbiek során (és ennek volt is esélye 1733-ban a lengyel örökösödési háborúban).
Rákóczi rodostói háza
Ezt követően emlékirataival, diplomáciai kapcsolataival, és – kézügyességét kihasználva – bútorkészítéssel foglalkozott. 1735. április 8-án halt meg Rodostóban, ott is temették el. Később – 1906-ban – hamvait hazaszállították és a Kassai dóm altemplomában helyezték el, több családtagjával és hűséges követőjével együtt (Zrínyi Ilona, Rákóczi József, Bercsényi Miklós és felesége, Esterházy Antal, Sibrik Miklós udvarmester), ma is ott nyugszik.
Irodalom:
Asztalos Miklós: II. Rákóczi Ferenc és kora (Dante Könyvkiadó, 1934, Budapest)
Corpus Juris Hungarici (KJK-KERSZÖV Kft., 2000, Budapest)
Falcsik Mária – Száray Miklós: Mikor, hol, hogyan és miért történt Magyarországon? (Reader’s Digest Kiadó Kft., 2001, Budapest, 128-133.p.)
Köpeczi Béla – R. Várkonyi Ágnes: II. Rákóczi Ferenc (Gondolat, 1976, Budapest)
Köpeczi Béla – R. Várkonyi Ágnes (szerkesztők): Rákóczi tükör – Naplók, jelentések, emlékiratok a szabadságharcról (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1973, Budapest)
Kurcz Béla: Jó békét kötött Károlyi, Rákóczi ellenében. Történelem másként
Magyarország története – 1686-1790 (Akadémiai Kiadó, 1989, Budapest, 222-252.p., 271-273.p.)
II. Rákóczi Ferencz fejedelem emlékiratai a magyar háborúrul , 1703-tól végéig (1711) (Ráth Mór, 1872, Pest)
Szomolányi Gábor: Adópolitika és pénzügypolitika a Rákóczi szabadságharc idején (Numizmatika és társtudományok III., 1999, 323-329.p.)
Takács János: Közteherviselés II. Rákóczi Ferenc korában (Pannónia Könyvnyomda, 1941, Zalaegerszeg)
