A reformkori országgyűlések


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A reformkorban az évszázadok óta halogatott társadalmi és gazdasági változások végre megkezdődtek. Ennek legfőbb helyszíne az országgyűlés volt, és olyan nemzeti nagyságaink működtek közre ebben, mint Széchenyi István, Wesselényi Miklós, Kossuth Lajos, Kölcsey Ferenc, Klauzál Gábor vagy Deák Ferenc. A nemzeti érzés erőteljessé válása, a magyar nyelv használata, a művészetek, különösen az irodalom előretörése jó táptalajt adtak a politikai változásoknak is. Mostani írásunkban az országgyűlés működésére, a nyelvhasználatra, a nemzeti érzés megnyilvánulását kifejező intézmények alapítására, építkezésekre térünk ki.


Jelszavaink valának: Haza és Haladás.

Azok, kik a haladás helyett maradást akarnak, gondolják meg: miképen a maradás szónak több jelentése van. Korszerinti haladás épen maradást hoz magával; veszteg maradás következése pedig senyvedés. Isten őrizze meg e nemzetet minden gonosztól; isten virassza fel e nemzetre a teljes felvirágzat szép napját!
(Kölcsey Ferenc, 1835)

A reformkor időhatárainak kijelölése vita tárgya a történészek között is. Ha abból a szempontból vizsgáljuk a kérdést, hogy mely országgyűléseken hozták meg a legfontosabb döntéseket, akkor az 1825-27-es országgyűlést tekinthetjük a kiindulópontnak, különösen az 1790/91. évi LXVII. törvénycikkben elhatározott bizottsági munkák kaptak új lendületet. Igaz, hogy a következő, 1830-es országgyűlés kevés érdemi eredményt hozott (a király néhány – összesen 17 – törvény elfogadása után berekesztette), mégis jelentős volt ennek a diétának a magyar nyelvhasználatra vonatkozó cikkelye (VIII. törvénycikk). A következő országgyűlések (1832-36., 1839-40,. 1843-44., 1847-48.) viszont már kiemelkedő jelentőségű törvényeket eredményeztek.

Kulturális szempontból a XVIII. század végét tekinthetjük a reformkor kezdetének, ekkor kapott kiemelkedő jelentőséget a magyar nemzeti érzés, a nemzethez tartozás eszménye. Fellendültek a művészetek, különösen az irodalom, amely a nyelvújítást, a politikai és közéletben is választékosan alkalmazható nyelv megteremtését is serkentette.

Több olyan jelentős esemény történt az 1830-as években, amelyek nagy hatással voltak a változások menetére.

Párizsban 1830 nyarán újból kitört a forradalom. Bár az események nem voltak annyira véresek és hosszan tartóak, mint 1789-ben, de óvatosságra intették a magyar uralkodót és az arisztokráciát is, illetve figyelmeztetésnek is tekintették, hogy a változásokat megakadályozni nem lehet, akkor pedig jobb azokat irányítani, de legalábbis befolyásolni.

Kolerajárvány tört ki (valójában Galícia irányából terjedt át) 1831 tavaszán Magyarország északkeleti részén. Bár a hatóságok próbáltak intézkedéseket hozni a járvány terjedése ellen, de ezek részben hatástalanok voltak. Összesen negyedmilliónyi ember halt bele a betegségbe (köztük Kazinczy Ferenc is). Részben a kormányzati intézkedések hatására zavargások törtek ki, először július 17-én Pest-Budán (ezt még gyorsan leverték), majd a járvány sújtotta területeken kezdődött felkelés, ez később kiterjedt az ország más területeire is, még a Dunántúlon is voltak események. A felkelés leverésére jelentős katonai erőket mozgósítottak, amelyet kiegészített a nemesi felkelés (insurrectio). Augusztus végére leverték a lázadást, 119 felkelőt kivégeztek négyezret börtönbüntetésre ítéltek. A felkelésnek áttételes szerepe volt abban, hogy a reformkor haladó szellemű politikusai felismerték a jobbágyság helyzetének tarthatatlanságát, sőt sokak számára egyértelművé vált, hogy a jobbágyi rendszert meg kell szüntetni.

Az uralkodó I. Ferenc király 1835. március 2-án elhunyt (közben tartott az 1832-ben elkezdődött országgyűlés). Utódja fia, a gyengeelméjű Ferdinánd lett, ezzel a névvel V. a magyar trónon (1848 decemberében kényszerűen le kellett mondania a trónról, 1875-ben, 82 évesen halt meg, elmebeli állapotára jellemző volt, hogy ugyan tökéletesen beszélt hat nyelven (!), de a helyzetfelismerésnek és a döntésképességnek teljesen híján volt, ez pedig alkalmatlanná tette az uralkodásra). Ferdinánd helyett és nevében Metternich kormányzott, aki viszont fenntartotta az I. Ferenc által is gyakorolt erőszakos abszolutista rendszert. A változásokat viszont már nem tudta megakadályozni, végül ez a rendszer bukásához vezetett.

V. Ferdinánd, a hat nyelven beszélő gyengeelméjű király

 

Az udvarral szembeni ellenállás már az 1832-1836-os országgyűlésen, illetve azt követően erőteljesen megjelent. A kormányzati válasz nem maradt el! Kölcseyt már 1835-ben visszavonulásra késztették, többeket viszont börtönbüntetésre ítéltek a következő években, így Lovassy Lászlót, az Országgyűlési Ifjak vezetőjét, Wesselényi Miklóst és Kossuth Lajost is. Szabadulásukat 1840-ben annak köszönhették, hogy az 1939-1840-es országgyűlésen a magyarok „cserébe” megszavazták az újoncállítást.

A rendi országgyűlések működése

A reformkorban a politikai viták a megyegyűléseken és az országgyűléseken folytak. Székhelye Pozsony volt. Az országgyűlést a király hívta össze és rekesztette be, de fel is oszlathatta, a király kezdeményezhette a törvények megalkotását is. Országgyűlés elnöke a nádor volt, a reformkorban ezt a tisztséget József nádor, majd halálát követően fia, István nádor, Habsburg-főhercegek töltötték be.

Az országgyűlés kétkamarás volt, alsó- és felsőtáblára oszlott, a két tábla külön-külön ülésezett.A pozsonyi országgyűlés felsőtáblája (balra) és alsótáblája (jobbra)

A pozsonyi országgyűlés felsőtáblája (balra) és alsótáblája (jobbra)

 

Az alsótábla tagjai az 52 vármegye 2-2 követe, valamint káptalanok követei voltak, elnöke az ún. személynök. A megyei követeket a megyegyűléseken választották a köznemesség köréből, és mandátumukhoz kapcsolódóan a követeket a megyékben utasításokkal látták el, előre megszabták, hogy milyen véleményt kell képviselniük egy-egy javaslattal kapcsolatban, és hogy hogyan kell szavazniuk. A követek általában képviselték az utasításokat az diétán, de előfordultak kiszavazások is. Az alsótáblán megvitatták a királyi kezdeményezéseket, de önállóan is kezdeményezhettek törvényt. A vita eredményeként határozatot hoztak a törvényjavaslatról, amelyet üzenetként továbbítottak a felsőtábla részére.

A felsőtábla tagjai az arisztokrácia nagykorú férfitagjai, valamint a főpapok és a főispánok voltak, a felsőtáblát a nádor elnökölte. A felsőtábla az alsótábla üzenetét megvitatta, arról határozatot hoztak. Ha az üzenet nem kapott többséget, akkor újabb vitára visszakerült az alsótáblára. Ha az üzenet megkapta a többséget, akkor a törvényjavaslatot felterjesztették a királynak aláírásra, ez volt a felirati javaslat.

A király elutasíthatta a feliratot, ebben az esetben ez visszakerült a felsőtáblára, ahol újratárgyalták a javaslatot. Ha a király elfogadta a felirati javaslatot, akkor azt aláírásával szentesítette, törvény vált belőle.

A bonyolult tárgyalási folyamat, az alsótábla és a felsőtábla gyakori érdekellentéte, illetve az, hogy a felirati javaslaton a király gyakran hónapokig „gondolkodott”, időben elnyújtotta a törvényalkotási folyamatot. Kétségtelen eredménye volt ennek a tárgyalási eljárásnak, hogy a szentesített törvények mindhárom szinten elfogadottak voltak, így azok tartalma mögött jelentős megegyezés volt a hatalmi érdekek képviselői között.

A reformkor legfontosabb országgyűlési döntései

A reformkori országgyűléseknek (vizsgálatunk szempontjából) az 1825-1827, az 1832-1836, az 1839-40, az 1843-44 és az 1847-48 években megrendezett országgyűléseket tekintjük, az 1847-1848 évi egyben az utolsó rendi országgyűlés is volt.

Pozsony, a rendi országgyűlések alsótáblájának üléshelye

 

Az országgyűléseken, illetve azokhoz kapcsolódóan számos olyan esemény, döntés volt, amelyek alapvetően meghatározták Magyarország történelmét. Ezeket most csak tömören összefoglaljuk, a későbbiekben az adózás szempontjából jelentősebbekre külön is kitérünk:

– sikerült megőrizni Magyarország önállóságát, az ország nem „tagozódott be” az osztrák császárságba;

– a magyar nyelv államnyelvvé vált;

– programok születtek a polgári átalakulás megvalósítására;

– a jobbágyság helyzetét megváltoztató jelentős intézkedések születtek (úrbérrendezés, örökváltság stb.);

– a viták egyik központi kérdésköre volt a vámszabályozás; kevésbé, mint fizetési kötelezettségről tárgyaltak, sokkal inkább, mint a politikai véleménynyilvánítás terepeként jelent meg;

– megszülettek a tőkés társadalom gazdasági kereteit meghatározó törvények;

– országos (nemzeti) intézmények létrehozásáról, felépítéséről döntöttek, jelentős állami beruházások indultak el;

– vita indult a közteherviselésről, általában egyetértettek a szükségességéről, a megvalósítás folyamatában viszont szélsőséges ellentétek alakultak ki;

– a politikai erők pártokba (és más szervezeti formákba) szerveződtek, megteremtve ezzel a modern politizálás platformjait.

A politikai viták és programalkotások során olyan személyiségek emelkedtek ki, mint Széchenyi István, Kölcsey Ferenc, Wesselényi Miklós, Deák Ferenc, Bezerédj István, Klauzál Gábor, Batthyány Lajos vagy Kossuth Lajos. (A későbbiekben közülük többre is részletesebben visszatérünk.)

Meg kell még említeni a reformkori országgyűléseken gyakran alkalmazott technikát a sérelmi politizálást. Ezt, mint politikai módszert a magyar nemesség a korábbi évszázadokban is gyakran alkalmazta, amikor pontokba szedve az országot, a rendeket, vagy az egyéneket ért sérelmeket, követelték a kormányzattól és az uralkodótól a sérelmek orvoslását. Ezt a fajta politizálást képviselte például Wesselényi és Kossuth is, Széchenyi viszont ellenezte. Volt, amikor ez eredményre vezetett, de előfordult olyan eset is, amikor az ellentétek annyira kiéleződtek miatta, hogy a megegyezésre esély sem volt, ez történt például az 1843-44. évi országgyűlésen. (A sérelmi politizálás jelenleg is alkalmazott módszer a magyar parlamentben. Számos esetet lehet említeni, amikor az ellenzék ezt vetette be az éppen aktuális kormányzat ellen!)

Magyarország önállóságának megőrzése

A Habsburgok több alkalommal is próbálkoztak Magyarország önálló államiságának a megszüntetésével, birodalmi tartományi szerepkörre kényszerítésével. Ez a magyar nemesség ellenállásán mindig megbukott, sokszor hivatkoztak az Aranybullára, a rendi előjogokra, Magyarország történelemben elfoglalt szerepére.

Ilyen beolvasztási kísérlet történt 1835-ben, Ferdinánd trónra lépését követően. Az új uralkodó, leiratában osztrák császári címére utalván I. Ferdinándnak címeztette magát, de a magyar királyok sorában már az ötödik volt ezen a néven. Ez hónapokig tartó vitát váltott ki az országgyűlésen, melynek lényege az volt, hogy közjogilag része-e a Magyar Királyság az Osztrák Császárságnak (a nyilván Metternich által is képviselt címigény elfogadása ezt fejezte volna ki). Az alsótábla hónapokon keresztül megtagadta a már kész törvényjavaslatok felterjesztését, a meddő vita az országgyűlés munkájának megbénulását eredményezte, végül ez visszavonulásra kényszerítette a kormányzatot és a főrendi táblát, végül is Bécs meghátrált.

Ezt követően Magyarország önállóságát már nem támadták, nem csak a reformkorban, de azt követően is elfogadták Magyarország függetlenségét. Legalábbis a Habsburgok!

A magyar nyelv használatának kérdésköre

A nemzeti önállóságnak egyik legfontosabb megjelenési formája volt a magyar nyelv fejlesztése és használatának kérdésköre.

Már a XVIII. század végén jelentős szerepet kapott a nyelvújítás, amikor is tulajdonképpen a magyar nyelvről vallott nézetek ütközése helyettesítette a politikai véleménynyilvánítást és vitákat.

Az uralkodók ezt még „elnézték” Magyarországnak, ugyanakkor a sok kisebb intézkedés jelentős mértékben hozzájárult a nemzeti érzés kialakulásához, fejlődéséhez, és megalapozta a későbbi függetlenedési törekvéseket is.

Kazinczy Ferenc egy 2009-es emlékbélyegen

 

Az első nyelvtörvény még 1790/91-ben jelent meg, és azt követően 1840-ig szinte minden országgyűlés újabb szabályokat fogadott el. Az alábbiakban kiemelünk néhányat a legfontosabb törvényi rendelkezésekből:

1790/91. évi XVI. törvénycikk hogy a nyilvános ügyek intézésére idegen nyelv ne használtassék, a magyar nyelv pedig megtartassék

… hogy pedig a magyar hazai nyelv jobban terjedjen és csinosodjék, a gymnásiumokon, akadémiákon és a magyar egyetemen a magyar nyelv- és irástan számára külön tanár fog beállittatni …; a kormányszéki ügyek pedig most még latin nyelven lesznek tárgyalandók.

1792. évi VII. törvénycikk a magyar nyelv tanitásáról és használatáról

… a magyar nyelv tanitása ez ország határai között ezentul rendes tantárgy legyen, hogy ily módon bizonyos idő lefolyása alatt lassankint közhivatalt az ország határain belül csak olyanok nyerjenek, a kik egyéb, rendesen elvégzett tanulmányaik mellett a hazai nyelv ismeretét is a tanárok bizonyitványával igazolni tudják …

1805. évi IV. törvénycikk a magyar nyelv használatáról

… országgyülésén a … fölterjesztések … hasábosan latin és magyar nyelven szerkesztessenek.

Szabadságukban maradjon a … törvényhatóságoknak … a törvényszékeken s perekben is a magyar nyelvet használniok.

… a királyi Curia a magyar nyelven befejezett s hozzá föllebbezett perekben most még ne legyen köteles ugyanazon nyelven határozni …

1808. évi VIII. törvénycikk a Nemzeti Muzeum felállitásáról, és a magyar nyelv müvelését előmozditó más intézkedésekről

… a magyar nyelv müvelése s a nemzeti irodalom … előmozdittassék

1827. évi XI. törvénycikk a hazai nyelv müvelésére fölállitandó tudós társaságról vagy magyar akadémiáról

… a hazai nyelvnek nem csak terjesztésére, hanem a tudományok és müvészetek minden nemében leendő kimüvelésére is irányulván

1830. évi VIII. törvénycikk a nemzeti nyelv használatáról

… a királyi Curia a hozzá magyar nyelven fölebbezett perekben szintén ugyanezen nyelven határozzon, és az ilyen pereket magyar kivonat mellett adassa elő …;

… mostantól kezdve jövendőben az ország határain belül közhivatalokra senki se legyen alkalmazható, a ki a magyar nyelvet nem tudja …;

… az 1834. évi január 1-seje után senki ez ország határai közt, a ki a magyar nyelv kellő ismerete nélkül szükölködik, ügyvédi vizsgálatra ne bocsáttassék …

1836. évi III. törvénycikk a Magyar Nyelvről

… a perlekedők a királyi Itélő Tábla előtt pereiket magyar nyelven kezdhetik, folytathatják, – a Királyi Udvari Fő-Törvényszék pedig azokban Itéletet ugyan magyar nyelven hozzon.

Minden hiteles kiadásoknak szokott bévezetése és befejezése hazai nyelven készíttethetik.

Azon helyeken, hol a Gyülekezethez magyar nyelven mondatnak szent beszédek, az Anyakönyvek is magyarúl irassanak.

1840. évi VI. törvénycikk a magyar nyelvről

… az országos felirások Ő eleibe már e jelen országgyülésből egyedül magyar nyelven terjesztetvén fel …;

… ezentúl az Ország határaibani köztörvényhatóságok is legfelsőbb helyre teendő felirásaikat szinte egyedül magyar nyelven szerkesztessék …;

A királyi helytartó-tanács nem csak intéző, hanem körleveleit is az országbeli minden törvényhatóságokhoz magyar nyelven bocsássa el.

Az egyházi törvényhatóságok a világ törvényhatóságokkal, s ezek egymással, az Ország határain belől levelezést egyedül magyar nyelven folytatni tartoznak.

… hol a gyülekezethez szent beszédek magyar nyelven nem tartatnak, a jelen országgyülésnek berekesztésétől számítandó három évek mulva az anya-könyvek magyar nyelven irassanak.

Ezentúl minden vallásbeli különbség nélkül plébánusoknak, egyházi szónokoknak, káplánoknak és segédeknek ollyak alkalmaztassanak, kik a magyar nyelvet tudják.

… a magyar nyelvnek tudása a katonai véghelyeken is gyarapítassék, s a magyar ezredeknek kormányai a magyarországi törvényhatóságokkal magyar nyelven levelezzenek.

Az országos pénztárak kezelésérőli számadások magyar nyelven folytattassanak.

… a Magyarországban és ahoz kapcsolt Részekben kinyomtatott minden munkákból a magyar tudós társaságot egy példány illeti.

A törvényi idézeteket végigkövetve látható, hogy a magyar nyelv szép lassan általánosan alkalmazott államnyelvvé vált, az 1840-es évekre ezt kellett alkalmazni a közigazgatásban, a bírósági eljárásokban, az egyházi szertartásoknál, a könyvek, nyilvántartások vezetésénél és az oktatásban is! Az 1840-es törvény utolsó idézett mondata az ún. köteles példányok megküldéséről rendelkezik, ezzel segítve a könyvtári állomány bővítését.

Irodalom:

Corpus Juris Hungarici (KJK-KERSZÖV Kft., 2000, Budapest)

Magyarország története – 1790-1848 (Akadémiai Kiadó, 1980, Budapest, 632-787.p., 855-975.p.)

 


Kapcsolódó cikkek

2024. március 28.

A vélelmezett értékesítőkre vonatkozó szabályok alkalmazása – forgatókönyvek (6. rész)

A vélelmezett értékesítők minősége szinte kimeríthetetlen tárházát jelenti a témával foglalkozó cikkeknek. A következőkben olyan konkrét forgatókönyvekkel fogunk foglalkozni, amelyek a vélelmezett értékesítőkre vonatkozó rendelkezések alkalmazására vonatkoznak. Ezek a forgatókönyvek sematikusan mutatják be, hogy a vélelmezett értékesítővé váló elektronikus felületekre az áfa, és adott esetben a vám tekintetében milyen feladatok hárulnak.

2024. március 27.

15 ország versenyhatósági vezetői találkoztak Budapesten

A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) és az OECD közös budapesti Versenyügyi Regionális Oktatási Központjának (ROK) idei első rendezvényén 15 ország versenyhatósági vezetői találkoztak kedden, hogy megvitassák a mindennapi gyakorlatukban felmerülő közös kihívásokat – tájékoztatott szerdai közleményében a hivatal.

2024. március 27.

Jogosulatlanul segítette elő kötvények jegyzését a Timberland Finance International fióktelepe

Az MNB 30 millió forint piacfelügyeleti bírságot szabott ki a Timberland Finance International GmbH & Co. KG magyarországi fióktelepére jogosulatlan függő ügynöki tevékenység miatt. A társaság fióktelepe kötvények jegyzését segítette elő hazai ügyfelek részére anélkül, hogy tevékenységét a jegybank előzetesen nyilvántartásba vette volna – jelentette be szerdai közleményében a Magyar Nemzeti Bank (MNB).