Az áfaalap forintban történő megállapítása

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A hétköznapokban ma már természetes tényként kezeljük, ha adott termék vagy szolgáltatás ellenértéke nem forintban, hanem más devizában van meghatározva. Az is evidens, hogy az áfa-t a magyar bevallásban forintban kell szerepeltetni, így minden ilyen tranzakciónál hangsúlyos annak eldöntése, hogy a konverziót mikori és milyen árfolyamon végezzük el. Ennek a témának körbejárását kíséreljük meg a következő cikkekben.

Első kérdésként azt vizsgáljuk meg, hogy kinek az árfolyama használható az átváltás során. Az áfatörvény idevágó (80. §) szabályai szerint három lehetőségünk van, amiből választhatunk. Az első opció szerint bármely belföldön pénzváltási engedéllyel rendelkező hitelintézet által devizában eladási árként jegyzett árfolyama választható, ezen felül lehetőségünk van az MNB árfolyamát, vagy akár az Európai Központi Bank megfelelő árfolyamát is használni. Utóbbi két lehetőség választása esetén döntésünket be kell jelenteni a NAV-nak, és döntésünktől a választás évét követő naptári év végéig nem térhetünk el, valamint minden termékértékesítésre, szolgáltatásnyújtásra és Közösségen belüli termékbeszerzésre alkalmazni kell.

A másik kérdésnek – mikori árfolyamot kell alkalmazni – is több megközelítése lehet, hiszen joggal kérdezhetjük, milyen árfolyamot kell alkalmazni reggel, amikor még nincs aznapra meghirdetett érvényes árfolyam, vagy milyen árfolyamot kellene alkalmazni, ha újra megtörténne egy ahhoz hasonló helyzet, mint amikor a svájci jegybank 2012 januárjában elengedte a frank euróval szembeni küszöbét, amely néhány perc alatt 60 forintos áremelkedést jelentett a forintra vetítve. Ebben az esetben az utolsó érvényes árfolyamot kell alkalmazni, azaz reggel az előző napit, ha nincs még aznapra friss árfolyam meghirdetve, míg napközben az utolsó árfolyamot kell alkalmazni.

[htmlbox afa_kotelezettseg]

 

Azonban mielőtt elmélyednénk az egyes ügyletek részletes tárgyalásába érdemes rávilágítani arra a tényre, hogy nem kell minden olyan esetben a devizás ügyletekre vonatkozó adóalap-meghatározást alkalmazni, amikor az ellenérték megfizetése külföldi fizetőeszközben történik, e tekintetben ugyanis a felek megállapodása az irányadó. Ha például betérünk egy belföldi boltba, ahol a vásárlásunk ellenértékét nem forintban, hanem – mondjuk – euróban teljesítjük, akkor nem kell a hivatkozott szabályokat alkalmazni. Ahogy abban az esetben sem kell a devizás adóalap-meghatározás szabályait alkalmazni, ha például a felek abban állapodnak meg, hogy valamely szolgáltatás ellenértékét adott bank minden hónap 3-án érvényes eladási árfolyamának alapulvételével kell megfizetni.

Ellenben ha ellenértéket devizában határozták meg a felek, akkor alkalmazni kell a szabályokat, és az Áfa tv. 172. §-a miatt az áfa összegét forintban is fel kell tüntetni a számlán. Utóbbi szabálynak egyszerű magyarázata van, a törvényalkotó nem szeretné, ha beszerző adóalany több adót vonna le, mint amennyit az eladó/szolgáltató rá áthárított. Ez persze nem jelenti azt, hogy az adóalapot ne lehet forintban is szerepeltetni, hiszen a minimálisan előírt követelményeken felül bármilyen egyéb adat szerepeltethető a számlán, csak nem kötelező.

Utolsó gondolatként – az egyes ügyletek tárgyalása előtt – rögzítsük, hogy az Áfa tv. 80. §-át nem csak akkor kell alkalmazni, amikor az eladó/szolgáltató lesz az adó megállapítására /-fizetésére kötelezett, hanem ha a beszerző válik kötelezetté. Utóbbi eset Közösségen belüli termékbeszerzésnél, szolgáltatás igénybevételnél; harmadik országból igénybevett szolgáltatásnál, belföldi fordított áfa-s ügyleteknél, vezetékes energia-beszerzésnél, valamint külföldi adóalanytól történő fel-és összeszerelés tárgyául szolgáló termékbeszerezésnél fordulhat elő.         

Egyenes adózás alá tartozó ügyletek során alkalmazandó átváltás

Előlegről akkor beszélünk, ha az ügylet teljesítését megelőzően az ellenértékbe beszámítható vagyoni előnyt juttatunk a partnerünknek. Előleget adhatunk készpénz, vagy átutalás formájában, ilyenkor az átadás, vagy jóváírás napján érvényes árfolyam figyelembevételével történik az adóalap, és az adó meghatározása. A juttatott pénzösszeget bruttó összegként kell kezelni, azaz az adót is tartalmazza. Gyakran merül fel kérdésként, hogyan viszonyul egymáshoz a teljesítéskori árfolyam figyelembevételével meghatározott adóalap (adó) és az előleg juttatatásakor érvényes árfolyam adóalap (adó). Kell-e például adókorrekciót végezni, ha adott devizához képest a forint romlik, azaz magasabb lesz a teljesítéskor az áfa összege. A válasz az, hogy nem. Mindkét időpontnak megvan a maga árfolyama, a teljesítéskori deviza összegéből levonjuk a devizában megfizetett előleget és a különbözetre számoljuk ki a forintösszeget. A két időpont közti árfolyamváltozás kezelése a számvitel területére vonatkozik.

Időszaki elszámolású ügyletek esetén négy teljesítési időpont merülhet fel a felek elszámolásra vonatkozó megállapodásától függően, így lehet a számla kelte, az elszámolási időszak vége, a fizetési határidő illetve legkésőbb az utolsó napot követő 60. nap. Ahogy az látszik, a négyből három esetben nem tudja a szállító előre, hogy a teljesítéskor mi lesz az éppen aktuális árfolyam. Ezt kiküszöbölendő a jogalkotó úgy vágta át a gordiuszi csomót, hogy minden ilyen ügylet esetén a számla keltekor érvényes árfolyam figyelembevételével történjen az adóalap meghatározása.

A cikk szerzője: Molnár Péter, független adótanácsadó   

---